Trendforduló a szlovákiai politikában?
Szeptember közepén újraindul a politikai nagyüzem, a nyári szünetet követően újra összeül a parlament, és célegyenesbe fordul az október 24-i választások előtti kampány. A hétvégén az őszi politikai évad déli szomszédunkban is elstartolt, felidézve az április 12-i választások előtti korteshadjárat legsűrűbb pillanatait.
Szeptember 15-ét, Hétfájdalmú Szűzanya napját a Fico-kabinet takarékossági okokból ideiglenesen kisorolta a munkaszüneti napok sorából, igaz a munkaügyi szabályokat már nem hangolták össze a változtatással. A se ünnep, se munkanap, és az ezzel járó káosz, a kormány három évének jelképe is lehetne. Némi malíciával azt mondhatjuk, bánja kánya, legalább megették, amit főztek, a képviselők ugyanis sok más munkavállalótól eltérően bementek a munkahelyükre szeptember 15-én, lezárva a nyári törvényalkotási vakációt.
Trendforduló vagy kiugró felmérés?
Az elrajtoló őszi évad legfontosabb, és ezáltal legnagyobb téttel bíró eseménye kétségkívül az összevont helyhatósági választás lesz, de a politika főszereplői közül titokban fél szemmel már mindenki a jövő őszi parlamenti voksolás esélyeire sandít. A lassan három éve tartó ciklust végig kísérte a Smer és a PS versenyfutása, meghatározva a szlovákiai politikáról alkotott elemzői vélekedést és várakozásokat. Bár az egyidőben publikált felmérések között esetenként jelentős eltérések mutatkoztak, a két „nagy” versenyébe egyetlen más politikai erő sem tudott beleszólni. Egészen mostanáig.
Ha az NMS Market Research friss közvélemény-kutatása utóbb tendenciaként igazolódik, akkor joggal beszélhetünk arról, hogy felkavarodott a hároméves állóvíz a szlovákiai politikában. A kisebb politikai szenzációként tálalt felmérés szerint a Progresívne Slovensko mögött jól láthatóan, de nem utcahosszal lemaradva, fej fej mellett sorakozik a Smer és a Republika.
Ha jobban belegondolunk, az NMS által közölt számokra ugyan valóban felkapja a fejét az ember, de a politikai klímát érzékelve a Republika erősödése aligha tekinthető meglepőnek. A pocsék kormányzati teljesítményre és az azzal vetekedő ellenzéki szerencsétlenkedésre adott természetes választói reakció, hogy a protestszavazók a leginkább potensnek látszó parlamenten kívüli rendszerkritikus erőhöz vándorolnak.
Mit kockáztat, aki farkast kiált?
Bár egyelőre a Milan Uhríkék részéről az inkunbens politikai elit felé intézett kihívásra adott ideges elemzői reakciók nem látszanak többnek karosszékbölcseletnél.
Ha a parlamenti pártok továbbra is beleragadnak a mind látványosabb dilettantizmusba, a Republika áttörése egyáltalán nem kizárt. Viszont azt se feledjük, 2020-ban Marián Kotleba előretörésétől tartva egyszer már farkast kiáltott a politikai elit, végül azonban a protestszavazók nagyobb részét nem az ĽSNS, hanem Igor Matovič gyűjtötte össze. A leghangosabban farkast kiáltó PS pedig kiszorult a parlamentből.
Summa summarum, a Slovensko mozgalmon kívüli parlamenti ellenzék méretes öngólt lőhet azzal, ha a Republika savazására koncentrálja az energiát ahelyett, hogy értékelhető politikai munkát felmutatva képezne alternatívát a kormányoldallal szemben. A politikai hisztériakeltésre hajlamos progresszív véleményformálók könnyen újraírhatják a 2020-as forgatókönyvet, és ezért leginkább a farvízen ismét előzésre készülő Matovič lenne leginkább hálás. Ahogy persze Uhríkék is köszönetet mondhatnának a fősodorbeli média ingyen reklámjáért.
A Republika persze a kormányfő pártjára a leginkább veszélyes, hiszen aki a Smerből kiábrándul, várják Milan Uhrík ölelő karjai. Robert Fico persze aligha fogja megtenni azt a szívességet, hogy frontálisan nekimenjen a Republikának, ehelyett a jóléti populizmus felcsavarásával igyekszik majd megtartani és visszacsábítani a legnagyobb kormánypárt elbizonytalanodott vagy elpártolt szavazóit.
A Hlast segítené a Pellegrini-lufi
Peter Pellegrini jól időzített aggodalma a politikai stabilitás hiánya és a Republika előretörése miatt ugyanakkor azt jelzi, az előttünk álló őszi évaddal ráfordulunk a választási évre, amelyet a parlamenti pártok túlélésért folytatott harca fog az esetlegesen ásítva elforduló publikum számára színesebbé tenni. Az államfő a nagy figyelmet kiváltott nagykoalíciós felvetésével jó eséllyel az anyapártját, a bukdácsoló Hlast igyekezett megtámogatni, szándéka szerint a két nagy pártból kiábrándultakat feléjük terelve.
Nem lennénk meglepve, ha Pellegrini a hivatalával járó pártatlanság paravánja mögé bújva a jövő őszi parlamenti választások előtt életet próbálna lehelni a távozása után elmagányosodott szerelemgyermekébe. A Hlas a kulcstárcák birtokában továbbra sem esélytelen a túlélésért folytatott harcban, de a politikai tehetség ordító hiánya azért nem sok jóval kecsegtet a Pellegrini-árvák számára.
Orbán Kötcsén, Magyar Veszprémben
Ahogy a felvezetőben írtuk, a hátunk mögött hagyott hétvégén az őszi politikai évad déli szomszédunkban is beköszöntött. Ez még akkor is igaz, ha az Országgyűlés gyakorlatilag megszakítás nélkül ülésezett a nyári hónapokban is – a múlt szombati nap ugyanis egyenesen az áprilisi választások előtti kampányt idézte fel.
Bár a szerepek azóta felcserélődtek, a hosszú nyári szabadságról visszatért Orbán Viktor idén is Kötcsén indította be az őszi évadot, miközben a tavalyi évhez hasonlóan Magyar Péter ezúttal is igyekezett ellopni a show-t. A kormányfő előbb a Tisza választási kampányában kitüntetett helyen szereplő gyermekvédelem ügyét melegítette fel egy jól időzített sajtótájékoztatón, majd újra országjárásra indult és Veszprémben a hívei előtt tartott önkritikus elemekkel fűszerezett, bevett szokása szerint igencsak hosszúra nyúló beszédet.
A volt kormányfő a hétvégét a jobboldal törzsközönségének szánt interjúval zárta, ami egyfelől felfogható a sorok rendezési szándékának, másrészt annak felismerése, hogy a Fidesz egyelőre képtelen szavazói tömegeket érdemben megszólítani a törzsbázisán túl. Orbán stratégiája láthatón a maradék tábor egyben tartására irányul és annak a reménybeli pillanatnak a kivárására, amikor a legfőbb rivális hibáiból építkezni tud a Fidesz.
Tanulságok felvidéki szemmel
Orbán Viktor Bayer Zsoltnak adott interjúja első pillantásra meglepő reakciót váltott ki a Magyar Szövetség elnökéből. Gubík László ugyanis a felvidéki magyar közösség számára fontos tanulságokat vélt kihallani az áprilisban súlyos vereséget szenvedett Orbán Viktor szavaiból. A párhuzam nem véletlen, ahogy a Fidesznek, úgy a Magyar Szövetségnek is fel kell állnia a korábbi választási kudarcból.
Gubík arra emlékeztet, „minden traumára csakis a siker a gyógyír, vagyis amíg nem nyersz újra, addig sebzett maradsz, és az energiák a felelősség hárítására, a sérelmek felnagyítására vagy épp oktalan és idejét múlt nosztalgiára pocsékolódnak el. Ennek időszaka nálunk sajnos egészségtelenül hosszabb ideig húzódik, mint azt engednünk szabadott volna, pedig mindez a kollektív teher csak egy újabb győzelemmel oldódhat fel. Amíg az nem következik be, addig mindenki szemében saját ízlésének megfelelően más és más lesz a bűnbak azért a lelki nyomorért, amit csak a siker száműzhet az életünkből".
A pártelnök szerint, amíg nem születik meg a gyógyírt jelentő siker, „marad az áruló hidasok, öreg emkápésok, alkalmatlan fiatalok, elszlovákosodó magyarok, libsi sajtó, neres propaganda, magyarországi pénzcsapok mantrája, ami mind-mind csak önfelmentésre és a személyes felelősség elfedésére elég, egy újabb győzelemhez azonban édeskevés. Magyarán, a kérdés csak annyi, kényelmesebb lesz betegségben élni a következő években is, mindig más célcsoportot okolva a nyavalyákért, vagy végre tényleg győzni akarni és a siker által meggyógyulni? A sikerélmény az egyetlen C-vitaminunk. Ezt szedjük reggelente, ne a méregtablettákat. Nincs más gyógymód, csak a győzelem!”
Gubík szerint a másik fontos tanulság a kálvinista tanítás, vagyis fontos dolgokban egység, egyebekben szabadság, mindenekben szeretet! A pártelnök aláhúzza, a felvidéki magyar közösség számára kiemelten fontos a dél és a vidék gazdasági felzárkózása északhoz és Pozsonyhoz, a nemzetiségi jogokra is kiterjedő civilizált jogállam kollektív bűnösség nélkül, széles körű önkormányzatiság, szubszidiaritás a megfelelő források és kompetenciák hozzárendelésével az életidegen és távoli központi koncentráció helyett, a nyelvi egyenrangúság és szabadság oktatási, kulturális kulcskérdésekben.
Ezekben egység kell, nem megengedett semmilyen kilengés. Ezek adják ugyanis a politikánk létjogosultságát és gerincét, hiszen sok évtizedes megoldatlan témákról beszélünk, melyekre a magyar párton kívül senki rá se hederít – emeli ki a Magyar Szövetség elnöke. Gubík leszögezi, „akiben a szeretet munkálkodik, az képes az első kettőt is, tehát a közösség érdekeit és az egyének szabadságának szükségességét is felfogni. Ez a normális élet és a közösségi siker receptje is!"
Megjelent a Magyar7 2026/38. számában.
