Százalékok és villák
Lakat került a törvényhozás ajtajára, a kormány pedig következő ülésével Szent István királyt tiszteli meg. Lassúbb fordulatra kapcsoltak az államgépezet kerekei. De hát az állampolgárok is az Adriai-tenger partján pihenik ki az év fáradalmait. Ott pedig legfeljebb azon fognak felháborodni, ha valami elfogyott a strandi büféből, nem gondolnak az ország ügyes-bajos dolgaira.
Álmában csenget egy kicsit a közlekedési miniszter, máma már nem hasad tovább az SNS, Richard Raši házelnök pedig, mivel bezárt a munkahelye, befelé fordul, s a párt dolgait intézi.
Nem lennék most Matúš Šutaj Eštok. Richard Raši házelnök, aki a Hlas-SD alelnöke is, egy hírügynökségi nyilatkozatban úgy fogalmazott: „Hiányzik (a pártból – a szerk. megj.) az olyan erős vezető, mint a jelenlegi államfő" – mondta annak kapcsán, hogy véleménye szerint a pártnak végül jól sikerült kezelnie a vezetőváltást. Mivel a párt kulisszái mögé nem vagyok bejáratos, nem tudom eldönteni, hogy az alelnök nyilatkozata burkolt bírálat-e a jelenlegi pártelnök irányába, ugyanakkor kétségkívül akként is olvasható.
– tette hozzá. Szóval még fokozza is... Raši elmondta, a céljuk az lenne, hogy a párt támogatottságát a választások körüli értékeknél stabilizálják. 2023 szeptemberében a párt 14,70 százalékos támogatottságot szerezve került a törvényhozásba, egy ideig a mérleg nyelveként táncikált, majd az inkább az ismert, 8 százalékkal nagyobb támogatottságú egykori „anyapártját" választotta, akinek ölelésében azóta is sorvad. Ez már az európai parlamenti választásokon is megmutatkozott, ahol, minden erőfeszítés ellenére egy árva képviselőt sikerült Brüsszelbe kijuttatni, ami második legerősebb kormánypártként fényes bizonyítványnak éppen nem mondható. Branislav Ondruš 106 076 választó támogatásával jutott ki, ami kevesebb, mint negyede a parlamenti választáson szerzett támogatottságnak.
Ne legyünk szőrös szívűek, tudjuk, hogy az EP-választáson csak 34,38%-os volt a részvétel, míg a hazai parlamentin 68,51, stb., stb., stb., de egy olyan párttól, amely a miniszteri tárcák elosztása terén magát Robert Ficót is meg tudta szorongatni, ez azért gyér teljesítmény.
A sikeresen behúzott köztársaságielnök-választást a párt nem tudta pártsikerként felmutatni. Az kifelé az erős Pellegrini-énmárka sikereként prezentálódott, a párt pedig hirtelenjében „fejetlenül" találta magát, folyamatosan reszelődő preferenciákkal. Hiába erősödött meg a párt szervezete, a másodvonal tagjai Matúš Šutaj Eštok vezetésével nem tudták átvenni azt a „személyes garancia"‐szerepet, amit Pellegrini korábban betöltött. Ha jól emlékszem, a történelmi mélypontot idén májusban mérte egy közvélemény-kutató. Az Ipsos először mért egyszámjegyű támogatottságot a Hlasnak: 8,4 százalékot… A Hlas–SD baloldali szociáldemokrata arculata jelentős átfedésbe került az önnön szociáldemokrataságát sokkal régebb óta, és sokkal hangosabban hangoztató Smerrel, így ugyanabból a választói kosárból kellett támogatókat szerezniük. A második Smer besorolás aláásta a Hlas önálló vonzerejét.
A Hlas–SD‑nek most az a legfőbb feladata, hogy – Pellegrini személyes vonzerejének immár híján – újragondolja politikai profilját: világos társadalom‐ és gazdaságpolitikai üzenetekkel kell felvérteznie magát, miközben rendeznie kell belső viszonyait, és elő kell állnia erős, karizmatikus arcokkal. Ellenkező esetben a következő országos választáson a 10–12 %-os tartomány alá eshet, és a párt beágyazottsága még inkább veszélybe kerülhet.
S miközben egykori pártja erodálódását a Grassalkovich-palota ablakából szemléli, Peter Pellegrininek azon is töprengenie kell, hol hajtsa álomra fejét. Jelenleg ugyanis „otthon lakik", miközben van egy hivatalos elnöki rezidencia, ám lepusztult, használhatatlan állapotban. Ezt még Rudolf Schuster elnöksége idején vásárolták meg, hogy-hogynem, a Kelet-szlovákiai Vasműtől. A Slavínon, 42 áras telken fekvő villa 2001-ben 36 millió koronába került. (Az év végi euróárfolyam ebben az évben 42,760 volt, azaz az ingatlan 24 évvel ezelőtti értéke az ország mostani pénznemében 841 ezer euró volt.)
Így esett, hogy Zuzana Čaputová is otthon lakott, nem épp az elnöki biztonsági standardokra kalibrált bazini házában. Csak így történhetett meg, hogy az objektum kerítésén, a védelem ellenére át tudta magát vetni egy ittas nő. Azóta pedig a helyzet rosszabb lett, ebben az országban miniszterelnökökre lőnek, így tehát fontos lenne, hogy a legfőbb közjogi méltóságok a megfelelő biztonsági standardoknak megfelelő épületekben lakhassanak hivatali idejükben. Mert hiába az élőerős és a műszaki védelem, ha az épített környezet nem teljesíti az alapvető védelmi funkciókat. Ha tehát a Lex merénylet közjogi méltóságok lakhatásra vonatkozó részét szeretnék komolyan venni, akkor ahhoz forrásátcsoportosításra lenne szükség. Nem lesz népszerű lépés ezekben a konszolidációs időkben.
Nyáridőben szokatlan módon a legerősebb kormánypárt a megszokott választási környezet teljes felbolygatásával borzolta a kedélyeket, főleg a pártokét, pártvezetőkét. A belügyminisztérium tárcaközi egyeztetésre bocsátotta a párttörvény tervezett módosítását. Azt, hogy nincs itt semmilyen uborkaszezon, jól mutatja, az egyeztetési folyamat során 88 módosítás érkezett be, csoportos módosító indítványból pedig hetet tartanak számon.
Szintén alaposan megemelnék a választási kauciót is, a jelenlegi 17 ezer euróról 50 ezerre. A letét összege jelenleg azoknak a pártoknak jár vissza, amelyek legalább két százalékos támogatást kaptak. Az új törvény szerint ez is emelkedne. Ez már akkora ordas túlkapás, hogy már a pénzügyminisztérium szűrőjén sem ment át.
Ha a módosítások elfogadásra kerülnének, a párttörvény a nagyobb, már mandátummal rendelkező formációk malmára hajtaná a vizet, megnövelné a választási belépő költségeit és rugalmas, gazdasági helyzethez köthető állami komponenseket vezetne be. Ez hosszú távon jelentősen erodálná a kis pártok esélyeit, szigorítaná a belépési küszöböket, és centralizálná a finanszírozási rendszert.
A javaslatnak komoly etikai vonatkozásai is vannak, hisz erőteljesen korlátozná a választhatósághoz való hozzáférést, még inkább az anyagi lehetőségekhez kötve azt. Azonban számunkra, felvidéki magyarok számára, illetve tágabb értelemben: bármilyen kisebbségi párt számára a szigorítás gyakorlatilag a parlamentbe jutás ellehetetlenítését jelentené.
Megjelent a MAGYAR7 30. számában.
