Svetozár Krno: A politikai pártok feladata kinevelni az államférfiakat
Érdekes kommentár jelent meg a Pravda hasábjain. Svetozár Krno politológus, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Politológiai Tanszékének vezetője arra hívja fel a figyelmet, hogy a jelenlegi kormányválság okait a múltban kell keresni. Az OĽaNO és Igor Matovič kormányfő népszerűtlensége egyedüli jelenség Európában. A kialakult helyzetről nem az ellenzék, de nem is a koronakrízis tehet.
Szlovákiában az utóbbi években sok mindent történt. Néhány társadalmi gyerekbetegséget sikerült orvosolni, de sok más problémára nem tudtunk gyógyírt találni. Ugyanakkor
még soha nem volt ilyen frusztrált a társadalmi közhangulat, és ennyire még nem éleződött ki a konfliktus a kormány és az ellenzék között.
Ráadásul most újdonságnak számítanak a kormányon belüli éles összetűzések, amelyekre korábban még nem volt példa. Vulgáris és durva megjegyzéseket használnak egymásra a szövetséges politikusok, ez pedig túl megy minden határon.
A politológus Carl Gustav Jung példáját hozza fel, aki egyébként Sigmund Freud tanítványa volt Svájcban. Carl Gustav Jung azt mondja, hogy
a választások előtti időszakot, tehát a kampányt hidegháborús, illetve polgárháborús állapothoz lehet hasonlítani.
Ez a háborús hangulat Szlovákiában még a választások után is jelen van.
Minden háborúban az észérvek hátrébb szorulnak az indulatok előtt, a középpontba pedig az ellenségkeresés kerül. A jelenlegi kormányválságon belüli konfliktusok sokkal durvábban kiéleződtek a kormány és az ellenzék között. A mi és ők, vagy ők és mi hagyományos szembenállás egyik következménye az, hogy az egyik fél mindig bűnöst kiált.
Tehát azok, akik a kormányfőnek azt róják fel, hogy nem képes az önreflexióra, nem hitelesek. Nem feltétlenül Igor Matovič tehet arról a helyzetről, amelybe került. A mostani parlamenti és parlamenten kívüli pártok között nem értékrendbeli különbségek vannak. Ez még akkor sem érvényes, ha nyíltan deklarálják a történelmi és hagyományos értékrendjüket. A törésvonal a sikeres és sikertelenség vonala mentén húzódik.
Az ellenzék támadása, és a koalíción belüli éles viták mind a mostani kormányzási stílushoz tartozik. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a kormányfő nem újonc a politikában.
Indulatos és heves kirohanásai már régebben is voltak. Az utóbbi évekhez képest semmit sem változott. Ugyanakkor most a legmagasabb állami pozícióba került, így aztán az egész ország sorsát befolyásolhatja. Kikiáltani, hogy a király meztelen, már túl késő.
Igor Matovič úgy mutatkozott be, mint egy zseniális választási stratéga. Az internet és a közösségi oldalak karizmatikus személyiségének csaknem negyedmillió állampolgárt sikerült meggyőznie. Nem is kellett hozzá neki párttagsági igazolvány, illetve hagyományos pártstruktúra.
Különutas politikájával leiskolázta a hagyományos pártokat, de még a jövőbeli esetleges potenciális szövetségeseit is legyőzte. Egy dolog azonban sikeres kampányról és választási eredményről beszélni, másik dolog a kormányzás és az államvezetés. Ehhez teljesen más tulajdonságok kellenek.
Krno szerint a probléma fő oka itt van.
A jelenlegi demokratikus rendszeren belül két ellentét áll egymással szemben: a pillanatnyi populizmus és a szakmaiság.
A koalíciós partnerek nagy része tudott a jelenségről, voltak azonban olyanok, akik nem is vettek erről tudomást.
Abban, hogy Matovič gyenge szövetségesei elfogadták, hogy ő lesz a kormányfő, felelősségük is van. Még egyetlen szlovák kormány, és ez érvényes a rendszerváltás előtti, illetve a háborús időszakokra is, nem vette ilyen könnyelműen és nem hagyta figyelmen kívül az ország irányításához szükséges felkészültséget és rátermettséget.
Krno szerint ez egy szomorú rekord. A könnyen megszerzett hamis diplomák, amelyeket az egyes állami tisztviselők szereztek, nem csupán erkölcsi probléma. A ravasz csalóknak és marketingben jártas személyeknek, akik magasabb államvezetői funkciót töltenek be,
nagyon alacsony szinten van az elvont gondolkodásmódjuk. Nem tudnak következtetni, a mindennapi életüket és a társadalmon belüli polgárok életét is megnehezítik azzal, hogy nem tudják kellőképpen kiértékelni és elemezni a járványügyi adatokat.
Ma már ott tartunk, hogy a 21. században pártstruktúra nélkül is lehet parlamenti választásokat nyerni.
A politikai pártoknak nemcsak az a feladatuk, hogy egybegyűjtsék a hasonlóan gondolkodó polgárokat, hogy aztán egy közös eszmerendszeren belül építsenek pártot, hanem olyan személyiségeket is ki kell nevelniük, akik képesek vezetni egy önkormányzatot, később pedig egy államot is.
A történet nem újszerű, minden egyes kormányalakításnál hasonló a probléma.
