Őry Péter: Tiszta Brian élete!
Bizonyára mindenki, aki Szlovákia politikai történéseit figyelemmel kíséri, vagy kísérte, egyet tud érteni azzal az állitásommal, hogy egy újabb történelmi eseménysorozatnak lehettünk tanúi. A múlt héten történteket személy szerint a mečiari hosszú kések éjszakája, a Gorilla-ügy kirobbanása, a görög költségvetés védelme, a Kuciak-gyilkosság, valamint a matoviči politikai öngyilkossági sorozathoz hasonlítható fordulópontként értelmezem.
Ahhoz, hogy az aktuális történéseket megértsük, vissza kell nyúlnunk a közelmúlt néhány politikai eseményéhez.
A 2018-as Kuciak-gyilkosságot követően egy masszív tüntetéshullám söpört végig az országon. A kormánykörök a politikai állapotok elcsendesítését attól várták, hogy Robert Ficót Peter Pellegrinire cserélték. A vezércsere azonban nem hozta a várt eredményt, a választók a 2020-as választásokon „büntettek“ és Igor Matovič több mint 25 százalékkal nyerte a választásokat. Ekkor sokan reménykedtek abban, hogy az előző négy év ellenzéki pártjai egy stabil kormányt hoznak létre. Nem így lett, a „tákolmány” jelzővel ellátott OĽaNO, Sme rodina, Za ľudí és az SAS vezetői egymás ócsárlásával voltak elfoglalva, a bajt tetézte a Covid-járvány és az ebből fakadó gazdasági visszaesés is. Matovič esetében is vezércserés próbálkozás volt Eduard Heger miniszterelnöki kinevezése, majd a huzavonákat követően egy ideiglenesen megbízott, választásokon nem is induló kormány vitte az ország ügyeit az előrehozott választásokig.
A 2023-as előrehozott parlamenti választások újabb fejezetet nyitottak Szlovákia röpke, de annál turbulensebb parlamenti demokráciájában. Akkor a Matovič-Heger kormány totális káoszát köszönték meg a választópolgárok. A 2018-ban gyakorlatilag politikailag leírt Robert Fico főnixmadárként nyerte meg a választást és újra kormányt alakított.
A gazdasági megszorító csomagok nap mint nap a közbeszéd részét képezik, a kormány durva adóemeléseket fogadtat el a parlamentben a kormányzó pártokkal. Az ellenzék pedig kormányváltási hangulatot igyekszik teremteni. Tüntetések indulnak, a sajtóban egyfajta új ellenzéki összefogást vizionálnak. Ebből csak Igor Matovičot taszították ki, aki egyébként úgy kormányzott, hogy azt hogyan daráljuk le a kormányunkat címmel lehetne tanítani.
A Fico-kormány közben a héten a parlament elé viszi a következő megszorító csomagot. Ennek része néhány munkaszüneti, egyházi ünnepnap törlése is. A közbeszéd mesteri terelésének és az ellenzéken belüli vitatkozás miatt közben bedobják az újabb csalit, az ellenzéki pártok pedig úgy harapnak rá a javaslatokra, mint a vak harcsa.
Vizsgáljuk meg, miért is lehet politikatörténeti fordulópont az, ami most történt.
Kedden a liberális SAS országos sztrájkot hirdet. Ugyanazon a tüntetésen a tömeg a KDH elnökétől azt kéri, hogy ne szavazza meg az „apa-anya” módosítást is tartalmazó alkotmánymódosítást. Szerdán a hétfájdalmú szűzanya ünnepének eltörlését a PS is megszavazza, amivel tulajdonképpen közelebb sodorja a KDH-t Ficóhoz. Csütörtökön már mindenki azt számolgatja, hogy melyik ellenzéki párt szavaz többször a kormánypártokkal. Igor Matovič közben újból megpróbálja elhitetni magáról, hogy ő az egyetlen igazi kormányellenes pártvezető. Ki beszél most gazdasági megszorításokról, a lakosság elszegényedéséről? Senki. Pénteken a KDH és Matovič két képviselője megszavazza az alkotmány módosítását.
Sikerült. Négy nap alatt összeugrott a teljes ellenzék. A káosz a Matovič–Heger időszak zűrzavarát idézi. A kormánypártok jót röhögnek a markukba, Fico az ellenzéki csetepaté mellé bónuszként még a két nemet is megkapta.
Kormányváltás? Kivel? Hogyan? Az új ellenzéki összefogás, azaz egy új SDKÚ víziója ott maradt a parlamentben, 2025 szeptemberében. Tiszta Brian élete!
A nagy kérdés az lesz, hogy ez az egyhetes villanás vajon milyen közép-, illetve hosszú távú változást hoz a választópolgárok politikai nézetében, viselkedésében. Egy dolog biztos, a politikából hiányzik a józan magyar gondolkodás. Az a hozzáállás, amit a magyar egység pártja az 1998-2006-os időszakban képviselt. Erre, húsz év elteltével ismét lehetőségünk lesz, de ehhez jóval nagyobb számú választópolgár bizalmát kell visszanyernie a már meglévő magyar összefogásnak, az egyetlen magyar pártnak.
Megcsináljuk, de csak együtt.
A szerző a Magyar Szövetség alelnöke.
