Névegyezés alapján kobozzák el a földeket - Nagyinterjú Bugár Viktorral

A közelmúlt szlovákiai magyar sajtóját figyelve egyre gyakrabban találkozhatunk a Beneš-dekrétumokkal, elsősorban amiatt, hogy az úgynevezett utókonfiskációk, vagy más néven korrekciók továbbra is folyamatban vannak. Mi most az aktuális helyzet?

A legfontosabb aktuális információ az, hogy a szlovák állam nevében eljáró Szlovák Földalap ismét megkezdte az egykori elkobzási határozatok alapján a tulajdonjogi változtatásokat. Ez annyiban új hír, hogy a folyamat korábban, 2020-ban lezárult, a földalap akkori vezetősége ezt leállította, s most – pár hónapja – derült ki, hogy ezeket az eljárásokat 2023-ben újrakezdték, s ez mind a mai napig tart. 

Mi volt a szünet oka? A földalap belátta, idejét múlta, hogy a Beneš-dekrétumokra hivatkozzanak? Vagy valamilyen más, politikai döntés volt a háttérben?

Beszélhetünk politikai ráhatásról, és ezzel párhuzamosan a magánszférából érkező „nyomásgyakorlásról” is. Amikor jobban utánanéztem, láttam, hogy nem egy-két egyedi esetről, hanem markánsnak mondható beadványszámról van szó. Több tucattal kezdődött, és több száz beadványnál állt meg 2022-ben. A magánszféra megnyilvánulása az esetünkben az volt, hogy a Magyar7-ben és a ma7.sk-n kezdtünk el vele foglalkozni. Meg kell említeni, hogy azokban az években kapcsolatba kerültem Fiala-Butora János emberi jogokkal foglalkozó jogásszal és az Összefogás politikai mozgalom részéről Mózes Szabolccsal.

Nagyon leegyszerűsítve kijelenthető, hogy akinek a háború után nem vették el a földjét, azt most elveszik?

Mondhatjuk, igen. Aki vonatkozásában találtak a dekrétum alapján kiadott elkobzási határozatot, azt beírták a nyilvántartásba. Névegyezést kerestek, és ha találtak ilyet, akkor beadvánnyal fordultak a kataszterhez, amelyben kérvényezték, hogy a szlovák állam tulajdonjoga bejegyzésre kerüljön.

Elég volt tehát a névegyezés? Ha például találtak egy Kovács János nevére kiállított elkobzási határozatot, és találtak olyan földet, amely szintén egy Kovács János nevén szerepelt, akkor azt a földet az állam átíratta és a saját tulajdonába vette?

Leegyszerűsítve mondhatjuk ezt. Véleményem szerint a Szlovák Földalap nem végzett kutatómunkát, hogy minden kétséget kizárjon, pusztán névegyezés alapján lép fel, s esetleg valaki más földjét kobozzák el. Azt tudjuk, hogy az egykori elkobzási határozatokban elsősorban csak család- és keresztnév szerepelt, esetleg zárójelben az érintett feleségének, illetve férjének, vagy esetleg más rokonának a neve. Most azt történt, hogy a név alapján egyezést kerestek a nevesítetlen földek tulajdonosai és az elkobzási határozatokkal érintett egyének között. A nevesítetlen földek tulajdonosai leggyakrabban szintén csak névvel vannak jegyezve – azaz más adattal nem – a tulajdoni lapokon. A földalaptól, illetve a kataszteri hivataltól kapott válaszok egyetlen alkalommal sem bizonyították számomra azt, hogy vizsgálták volna az adott személy születési/halálozási dátumát, vagy az elkobzási határozat kiadásakori lakhelyét. Így mindig oda lyukadunk ki, hogy névegyezés alapján történtek a tulajdonjog-változtatások, a listák nem tartalmazzák a pontos azonosításhoz szükséges adatokat. Ahhoz folyamatos és hosszú kutatómunka szükséges, hogy fel tudjunk építeni egy láncot az egykori birtoklapokon és a mostani tulajdonlapokon szereplők között. Ez egy ember esetében is heteket, de inkább hónapokat is igénybe vehet, sőt, vannak esetek, amikor nem lehet rekonstruálni a tulajdoni helyzetet, mivel nem állnak rendelkezésre a szükséges adatok. Ne feledjük, hogy az 1910–1940-es időszakból származó iratok már száz év körüliek, s amelyek több ok miatt is sérülhettek. Nehezen elképzelhető, hogy a több száz beadványt ilyen részletességgel ellenőrizték volna a földhivatalban, minden névnél átvizsgálva, a különböző települések anyakönyveitől kezdve a telekkönyvi kivonatokig, az összes szóba jöhető nyilvántartást. 

Fotó:  Katona Tamás

A „nevesítetlen föld” ezek szerint nem azt jelenti, hogy olyan ingatlan, amelynek nincs gazdája, hanem olyan földterület, amelynek a tulajdonosáról nincs elég adat ahhoz, hogy biztonsággal tudhatnánk, kinek a tulajdona?

Pontosan. Ezeket az ingatlanokat úgy is ismerjük, mint „ismeretlen tulajdonosokkal rendelkező földterületek”. A tulajdoni lapon ugyan szerepel egy tulajdonos névvel, keresztnévvel – akiről viszont nem tudjuk pontosan, hogy ki lehet. Nem tudjuk beazonosítani. Ezekről a földekről a ma7.sk portálon egy keresőt hoztak létre, amellyel a földalap adatbázisában lehet keresni név alapján. (nevesitetlenfoldek.ma7.sk/nevesitetlen-foldek). Több tízezer nevet tartalmazó adatbázisokról van szó.

Vannak például olyan nevek, amelyek 2025-ben szerepelnek, de 2022-ben nem, azaz új nevek jelentek meg. 

Nekem laikusként továbbra is zavaróan hat, hogy a „nevesítetlen földek” megnevezést használjuk, holott legalább a tulajdonos nevét lehet tudni, bár azt nem tudjuk, hogy pontosabban ki ez a tulajdonos. Nem kellene egy új, egyértelműbb megnevezést kitalálni ezekre a földekre?

Úgy, van, ahogy mondja. Tudjuk a tulajdonos nevét, de kevés adatunk van róla. Azzal is egyetértek, hogy jó lenne egy általános, magyar megnevezést is elfogadni, mivel ez jelenleg hiányzik, elvégre egy új fogalomról van szó, amely az 1990-es években jelent csak meg. 

Akkor innen is kérjük nyelvész olvasóinkat, hogy tegyenek javaslatot ennek a fogalmi tartalomnak a megfelelő megnevezésére! Mi pedig térjünk vissza a földalap által közzétett listák közti egyenlőtlenségekhez. Ezzel kapcsolatban annyit megígérhetek, kérdéssel fordulunk a földalaphoz, hogy mi ezeknek az oka. 

Helyes! Lényegében egy új témakörről van szó, amely úgy került előtérbe, ahogy egyre jobban elmélyed valaki egy-egy témában, és ezzel együtt újabb és újabb kérdések is felmerülnek. Az egyik fő kérdés, hogy miért történik ez? Elvégre sem az országnak, sem egy állami hivatalnak nem lenne szabad, hogy az emberek félrevezetése legyen a munkája. De ez egy újabb témakör a konfiskációk mellett, s ez az egész lakosságot érinti. 

Volt tehát egy döntés 1945 után, amely szerint a csehszlovákiai németek és magyarok kollektívan háborús bűnösök, s ezért teljes vagyonelkobzásra is ítéltetnek. Ennek a levét isszák most a fel nem kutatott tulajdonosok. A Szlovák Földalap ezeket az utólagos konfiskációkat „korrekciónak” nevezi. A kérdésem, hogy ön szerint ez a folyamat meddig fog tartani? Létezhet-e valamilyen határidő, vagy ez inkább már egy folyamatosan végzett munka?

Inkább ez utóbbit gondolom, hiszen nem tudjuk, hogy mennyi, feldolgozás alatt álló, vagy arra váró elkobzási határozat állhat még a hivatal rendelkezésére. Így az elképzelésem szerint akár több évig tartó folyamatról is szó lehet. 

Laikus kérdés, de mit gondol, miért csinálja ezt a földalap?  

Őry Péter, Csallóközcsütörtök polgármestere is végzett ilyen kutatást, amelynek eredményeképpen kimutatta, hogy nagyon sok ilyen, most konfiskált parcella éppen a Pozsonyt elkerülő körgyűrű alatti területen van. 

Ezek pontos információk. A folyamatok elindítója a 2019 körüli időszakban a pozsonyi elkerülő út volt, illetve az R7-es gyorsforgalmi út. Akkor került ez a köztudatba. Ha megnézzük, hogy milyen volt a felvásárlási ár, akkor talán azt is mondhatjuk, hogy szerencse is a szerencsétlenségben, hogy ez nyilvánosságra került. Ha a felvásárlási árat beszorozzuk a hektárszámmal, akkor egy hatalmas összeget kapunk. 

Mégis mekkorát?

Több millió eurós összegről beszélünk. 

Tehát több millió értékben földet konfiskált az állam csak a körgyűrűnél.

És ezért az államnak nem kellett fizetnie. Tehát látjuk, hogy a mozgatórugó itt is a pénz. Az állami hivatalok és a földalap úgy láthatták, hogy ez egy működő rendszer, amit folytatni lehet más területeken is. Ha tehát sikerül csökkenteni az ismeretlen tulajdonú földek listáját és azt átvinni az állam tulajdonába, akkor az állam, mondhatni előre dolgozik, illetve ami már az állam tulajdona, ott már jóval kevesebb jogi üggyel, perrel kell foglalkozni, hiszen több olyan földterület is van a körgyűrű, illetve a gyorsforgalmi út alatt, ami a mai napig bírósági tárgyalás tárgyát képezi, amely csak az állam kiadásait növeli. 

Mit mond a jog abban az esetben, ha egy örökös jelentkezik, és bizonyítani tudja, hogy a korábbi példában szereplő Kovács János földtulajdonos nem az a Kovács János, akit elkobzási határozattal sújtottak? Vissza lehet csinálni ilyen esetben egy már lezajlott utókonfiskációt?

Az út ilyenkor a bíróságra vezet, ahol egy peres eljárás keretében meg kell támadni azt a határozatot, ami alapján a tulajdonosváltozás megtörtént. Azaz a példánkban az utókonfiskáció. Majd bizonyítani kell, hogy a földtulajdonos felmenő Kovács János nem egyezik a konfiskációval sújtott Kovács Jánossal. 

A jog ismer ilyen lehetőséget, hogy évekkel később, amikor már mindenki azt hiszi, hogy a föld az államé, a bíróság visszamenőleg megsemmisít egy ilyen határozatot? 

Nem a konfiskációs határozatot fogja megsemmisíteni, hanem azt a hibát, ami az eljárás során történt. Ha bizonyított, hogy nem ugyanazokról a személyekről van szó. 

Erre van valamilyen határidő, hogy egy ilyen eljárási hibát meddig lehet megtámadni?

Ilyenkor a tulajdonjogot védelmezzük, egy tulajdonjogi peres eljárást kezdeményezünk, és a tulajdonjog nem évül el. 

Ha száz év múlva valaki bizonyítani tudja, hogy helytelenül írták be az új tulajdonost, akkor azt száz év múlva is „vissza lehet csinálni”?

Pontosan. Ha az eljárást bíróság nélkül szeretnék megtámadni és tudjuk is bizonyítani, ezt az ügyészségen is megtehetjük, hároméves határidővel. 

Fotó:  Katona Tamás

Mindezek alapján van annak értelme, hogy felhívjuk az olvasók figyelmét, szánjanak rá időt és a már említett keresőben ellenőrizzék, hogy a felmenők közül nincs-e valakinek a nevén olyan földtulajdon, amiről nem is tudtak. 

Ezt csak támogatni lehet. S ha találnak olyan földet, aminek a tulajdoni lapján egy széljegyzet, egy pirossal beírt „plomba” található arról, hogy a földterületet illetően eljárás zajlik, s ott egy „Z” betűjelet találnak, akkor ennek alapján valószínűsíthető, hogy éppen egy elkobzási eljárás zajlik. Ilyenkor, esettől függően ezt még le lehet állítatni.

Térjünk vissza a politikához. Ön kb. másfél hónapja szakértőként részt vett a Magyar Szövetség párt sajtótájékoztatóján, ahol meghirdették a Stop Beneš! programot. Tagja ön a pártnak is?

Nem vagyok párttag, külső szakértőként vettem részt.

Tehát együttműködik a Magyar Szövetséggel annak a célnak ez elérésében, hogy… Mi is a pontos cél?

A cél elsősorban az, hogy leállítsuk a jelenleg is folyó eljárásokat, azaz elérni ugyanazt, mint amit elértünk 2022-ben. Másodsorban pedig az, hogy megoldást találjunk arra, hogy ez ne kezdődhessen el újra. Tehát leállítani a Beneš-dekrétumok hatását a jelenlegi jogviszonyokra. 

Tehát nem megszüntetni a Beneš-dekrétumokat, hanem „csak” leállítani a hatásukat?

Az mindenképpen nehéz kérdés és téma, hogy le lehet-e állítani a Beneš-dekrétumokat. 

Erre az összes szlovák politikus „ugrana”, ugye?

Vélhetően igen. Viszont, ha tudjuk, hogy a Beneš-dekrétumok Szlovákia területén csak akkor váltak érvényessé, ha azokat a Szlovák Nemzeti Tanács (SzNT) egy rendelete a jogrend részévé tette, akkor véleményem szerint az a megoldás, hogy vizsgáljuk meg a kérdést, és ezeket a rendeleteket állítsuk le. Ezek 1945-től 1948-ig voltak érvényben. Ezzel nem fogjuk „bántani” a Beneš-dekrétumokat.

A gyakorlati munka mellett ön az elmélettel is foglalkozik. Idén ön nyerte meg a Kisebbségi Jogvédő Intézet pályázatát, s a munkájában éppen ezekkel az elkobzásokkal foglalkozik. A munkájának a része egy kész törvénymódosító-javaslat is, amit „már csak” a parlamentnek kellene elfogadnia?

A munkámban feldolgoztam az elmúlt évek ezirányú eseményeit és összefoglaltam az elmúlt öt év tapasztalatait, s valóban a pályamunkám részét képezi egy törvénytervezet alapja, amelynek a célja, hogy az 1945-ös, 104/1945 számú rendelettel „kezdjen valamit”, pontosabban a hatályosságát leállítsa, mivel egy érvényes és hatályos dokumentumról van szó, amely Szlovákia jogrendjének a része és ez jelenti a konfiskációs határozatok alapját is. A tervezetem egy kiindulási alap, amely nem biztos, hogy mindenki számára kifogástalan, viszont az együttgondolkodás konkrét tárgya lehet. Ismétlem, nem a Beneš-dekrétumok politikailag kényes eltörléséről, hanem a nemzeti tanácsi rendelet hatályosságának a leállításáról van szó. Ha ezt sikerülne elérni, akkor állna elő az az állapot, amiről a szlovák politikusok már most is beszélnek, hogy nem lesz hatásuk a szlovák jogviszonyokra. Mi viszont a most is zajló tulajdonosváltások alapján tudjuk, hogy igenis, van hatásuk a mostani jogviszonyokra.

A végére engedjen meg egy udvariatlannak tűnő kérdést a „piszkos” anyagiakról. Azért, hogy ön már sokadik éve végzi ezt a munkát, törvénytervezetet ír, hivatalokkal levelez, ügyeknek utánajár, kap ön valamilyen pénzt vagy támogatást? Hiszen az ön ideje is drága, illetve tudná másra is fordítani. Mi ösztönzi?

Számomra az a motiváció, hogy megoldást találjak erre az ügyre. Engem személyesen zavar, miszerint már közel nyolc évtizede nem sikerült megoldani, hogy – véleményem szerint – jelenleg is törvényellenes tulajdonjog-változtatások zajlanak. Pénzbeli motivációm nincs, ezt a munkát a szabadidőmben végzem, és nem kapok támogatást. Szeretném a jövőben is megőrizni azt, hogy mint most, a magam ura lehessek. Nincs hatása senkinek a cselekedeteimre. A személyes motiváció az, hogy megoldjuk ezt a problémát, és hogy nyugdíjba küldjük a Beneš-dekrétumokat!

(Ahogy a beszélgetés során elhangzott, kérdéssel fordultunk a Szlovák Földalaphoz, hogy mi okozza a nevesítetlen földek adatbázisaiban levő furcsaságokat. Az interjú július 16-ai közlésekor már több mint két hete nem kaptunk választ kérdéseinkre.)

Megjelent a Magyar7 2025/28.számában.