Mit mutat a politikai hőmérő?
Miközben a nyár első hőhullámát igyekszünk átvészelni, a bátrabbaknak azt javasoljuk, bő tízpercnyi olvasás erejéig nézzenek rá a szlovákiai politika hőmérőjére is. Már persze abban a reményben, hogy az olvasottak nem forralják fel még inkább a kedves olvasók agyvizét.
Gondolom, vannak Önök között olyanok, akik még emlékeznek a gyermekkori hőmérőzések cseppet sem önfeledt pillanataira. Szögezzük le, a gondos szülői kezek által a szeretett gyermekük testhajlataiba vagy a pontosabb mérés érdekében a kínálkozó testnyílásaikba helyezett hőmérő a politikusok számára is lehet elrettentő emlék. Ami persze a nézőpontot felcserélve, vagyis választói szemmel, nem biztos, hogy hasonlóan negatív képzetet idézne fel.
Kezdjük tehát az elemzésünket azzal, hogy a szlovákiai politika hátsó felébe annak rendje és módja szerint gondosan behelyezzük a hőmérőt.Tesszük ezt annak tudatában, hogy a végbélben és persze a szájban mindig többet mér a lázmérő, mint a hónaljban. Magyarázatul álljon itt az élettani tény, miszerint a nyelv alatt és a végbélben, ahol belső vagy más szóval centrális hőmérsékletet mérünk, mindig körülbelül egy Celsius fokkal magasabb értéket mutat a lázmérő, mint a hónaljban, ahol felületi hőmérsékletet mérünk.
Igaz, ami igaz, ha a szlovákiai politika lázgörbéjét akarjuk megvizsgálni, cseppet sincs könnyű dolgunk. A rendelkezésre álló közvélemény-kutatások hitelessége kapcsán alsó hangon is jogos a kétely. Amikor legutóbb, a 2023 szeptemberi választások estéjén, a felméréseket készítő hóhérokat akasztották, még a győztes kilétét sem sikerült előre jelezniük a derék közvélemény-kutatóknak.
A felmérésekkel szembeni fenntartások persze nem újkeletűek: elemzői körökben is gyakran felmerül, hogy a szakmai-módszertani hibák során túl a politikai motiváltság is torzíthatta, torzíthatja a napvilágra kerülő számsorokat. Az persze kínzó kérdés marad, hogy a választás éjszakáján, az urnazárás után, amikor a felmérés eredménye már senkit nem befolyásol, a győztes „benézése” a szakmai hibákon túl mivel magyarázható? Márpedig, ha így van, akkor tényként kezelhetjük, hogy a közvélemény-kutató cégek akkora szakmai-módszertani mankóval dolgoznak, hogy az adatsoraikat nehéz készpénznek venni.
Megbízható adatok híján az elemzők mentsvárának marad a felmérések adatsoraiból kiolvasható tendenciák értelmezése. A pillanatfelvételek – minden hibájuk dacára – árulkodó folyamattá állnak össze. Ha az elmúlt hónapok felméréseit ezen a szemüvegen keresztül nézzük, a leginkább szembeszökő tény, hogy az adatsorok egy nehezen feloldható patthelyzetet sejtetnek egy jövőbeli parlamenti választás után.
A körvonalazódó patthelyzet abból adódik, hogy a parlamentbe jutó pártoknak jósolt mandátumszám alapján sem a kormányoldal, sem az ellenzék nem rendelkezne stabil többséggel. Egyfelől a legutóbbi parlamenti választások óta elfogyott a kormányoldal többsége, másfelől hiába mutatnak az adatsorok ellenzéki fölényt, ha a parlamenti matematika csakis a mindenki által összeférhetetlennek tartott Igor Matovič pártjával jön ki.
A mérleg egyik serpenyőjében a Smer és a Hlas nem rendelkezne a folytatáshoz szükséges legkevesebb 76 mandátummal, a nemzetiek pedig már a parlament küszöbét sem tudnák átlépni. Az ellenzéki oldalon a PS, az SaS és a KDH, amely már önmagában heterogén koalíció lenne a balliberálisoktól a kereszténydemokratákig, szintén kisebbségben maradna, és ahogy arra utaltunk, ha a Demokrati orra bukik a küszöbben, csakis a Slovensko mozgalom mandátumaival tudna átlépni a tű fokán.
A következő parlamenti választások esélyeit alapvetően meghatározza, hogy a jelenleg befagyni látszó parlamenti matematikát – amelyből csak merész fantáziával következik egy jövőbeli stabil kormányzás – hogyan lehet feloldani. Alapvetően két lehetőség adódik, az egyik a választótáborok tömbösödése, vagyis a nagy pártok további erősödése a kisebb szereplők kárára, a másik pedig új szereplők megjelenése a parlamenti politizálásban.
Robert Fico miniszterelnök az elmúlt hetekben több megszólalásával is jelezte, hogy érzékeli a kialakult helyzetet, és számára az első megoldás, a kormánypárti szavazók tömbösítése lenne a könnyebben járható út. A kormányfő álláspontján nincs okunk csodálkozni, tapasztalati és gyakorlati érvek egyaránt kínálkoznak annak alátámasztására.
Elég felidézni a Smer 2012-es földindulásszerű sikerét, amikor Fico pártja a baloldal domináns erejeként egymagában többséget szerzett a pozsonyi parlamentben. Ha ehhez hozzátesszük, hogy Robert Ficónak nincsenek jó tapasztalatai a koalíciós partnereivel (bár az ő véleményük alighanem legalább annyira lesújtó a Smer halálos öleléséről), érthető, miért az egy a tábor, egy a zászló elvét követné legszívesebben a kormányfő.
A tapasztalati okok mellett arról a gyakorlati tényezőről se feledkezzünk meg, hogy a felmérések adatsorából a Smer számára leginkább kínálkozó potenciális koalíciós partner, a Republika a Hlas-SD-nek deklaráltan elfogadhatatlan. Vagyis Fico – feltéve, ha a Hlas a következő választásokig megőrzi a jelenlegi pozícióit – a stabil parlamenti többséghez Uhríkékkal egy tapodtat sincs közelebb.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy itt máris pontot tehetünk a történet végére, új szereplők bevonásával valóban elérhető lehet a körvonalazódó patthelyzet feloldása. Éppen emiatt érdemes figyelni azokra a pártokra – például a Magyar Szövetségre –, amelyek az elmúlt hónapok felméréseiben rendre a parlamenti küszöb körül szerepeltek.
Gubík László pártelnök az aktuális közvélemény-kutatásokra lapunknak úgy reagált, „a Magyar Szövetség tartja az eddigi testállását”. Gubík hozzátette, „a blokkosodó szlovák politikában a patthelyzetet csak új parlamenti szereplők megjelenésével lehet feloldani. Az egyik ilyen potenciális játékos a Magyar Szövetség”.
A pártelnök aláhúzta, „mi erre a szerepre készen állunk magyar pártként és olyan politikai erőként is, amelynek ambíciója a tisztességes, korrekt politizálás garantálása a szlovákiai közéletben”. Gubík leszögezte, „az új szereplők, így a Magyar Szövetség megjelenése a parlamenti politizálásban emiatt nemcsak a magyar közösségnek áll érdekében, jót tenne a teljes szlovákiai politikai térnek és közegnek is”.
A pártelnök szerint „a parlamenti képviselet lehetőséget adna arra, hogy a Magyar Szövetség 13 pontjából a lehető legtöbbet meg tudjuk valósítani. Továbbra is tartom azt, hogy a partnereinket annak alapján fogjuk kiválasztani, kivel, kikkel tudjuk a lehető legtöbbet elérni a magyar közösség számára” - hangsúlyozta Gubík László.
Megjelent a Magyar7 2025/26. számában.
