Minden rendben, csak nincs rá törvény
Szlovákiában 14 nemzeti közösséget tartanak nyilván. Ebből egy, a szlovák, egyedi pozícióban, államalkotóként szerepel, a többi tizenhárom pedig a „nemzetiségi kisebbségek” gyűjtőfogalom alatt jelenik meg. Most a tizenhármak közé kéri felvételét a Szlovákiában élő vietnámiak közössége.
A vietnámiak kérelme nem okoz problémát senkinek. Gondok inkább azzal akadnak, hogy a szakértők nagy része szerint immár nincs legális módja a vietnámiak felvételének a nemzeti közösségek sorába.
A hangsúly az „immár” időhatározón van, hiszen eddig inkább eseti kormánydöntés alapján adományoztak nemzeti közösségeknek hivatalosan elismert státuszt.
A helyzet azzal változott meg, hogy a 2020-as választásokból kikerült kormánykoalíció programjában szerepel a kisebbségek jogállásáról szóló törvény elfogadása.
Értelemszerűen mindenki azt szeretné, ha már a törvény alapján, előre lefektetett szabályok szerint lehetne meghatározni, mely közösség felel meg az elismert státusz kívánalmainak. A törvény viszont késik, ezért a nemzeti kisebbségek táborába jelentkezők felvételének módja sem egyértelmű.
Az oly régóta dédelgetett, de évtizede a megvalósulás elvi lehetőségétől is távol álló kisebbségi törvény ma már gyakorlatilag becikkelyezett változata úgy fogalmaz, hogy az újonnan jelentkező közösségek már a kisebbségi jogszabály hatáskörébe essenek. A szinte teljesen kész, elfogadásra váró tervezetet kivették a kisebbségi kormánybiztos, Bukovszky László kezéből, vagyis a kormányhivatal visszakozik. Mindezt annak ellenére, hogy a kormány korábbi elképzelése szerint legkésőbb május végéig már a nyilvánosság előtti bemutatáson is túl kellene lennie. Erről érdeklődve a Magyar7-et tájékoztató miniszterelnöki szóvivő, Ľubica Janíková annyit mondott csupán, hogy a kisebbségi törvény bemutatását későbbi időpontra halasztották.
Viet Nguyen, a Szlovákiában élő vietnámi közösség képviselője két másik társával megfigyelőként részt vett a Nemzeti Kisebbségek és Etnikai Csoportok Bizottságának júniusi ülésén. Lapunknak elmondta, hogy
az első vietnámiak egy államközi egyezmény eredményeként először 1953-ban jelentek meg az akkori Csehszlovákiában, azaz itteni jelenlétük csaknem 70 éves múltra nyúlik vissza.
Ez egyben azt is jelenti, hogy immár jelen van az a generáció is, amely már itt született, és szüleik, nagyszüleik szülőföldjéhez elsősorban hagyományaik kötik. Az ülésen részt vevő másik vietnámi képviselő, a fiatal fotóművész, Kvet Nguyen el is mondta, hogy ő érvényesnek érzi magára és kortársaira a banán-nemzedék kifejezést, utalva „a kívülről sárga, belülről fehér” meghatározó jegyekre.
Érdekes meghallgatni, hogy egy másik nemzeti közösség bizonyos kérdésekben mennyire különbözik a szlovákiai magyar közösség felfogásától. Erre gondoltam akkor, amikor a vietnámi csapat harmadik tagja, Niki Trang fontosnak tartotta kiemelni, hogy lányát már Katarínának hívják, s általában véve mindhármójuk mondandójának közös nevezője az volt, fontos számukra, hogy a szlovák többség elfogadja őket. Azonnal hozzá is kell tennem, hogy
a saját kultúra megőrzésének és ápolásának a kérdése is fontos számukra, sőt, szinte egymástól függetlenül kiemelték a saját kultúra átadását a következő generációknak.
Végső soron, ahogy Viet Nguyen összefoglalta, ezért is folyamodnak a hivatalos nemzeti kisebbségi státuszért, hogy meríthessenek azokból a jogi és támogatási lehetőségekből, amelyek jelenleg a kisebbségi közösségek számára rendelkezésre állnak. Nguyen a szlovák állampolgárságú vietnámiak számát 7 ezer körülire becsülte. A 2021-es népszámlálás hivatalosan 3.282 főről tud. A számokkal kapcsolatosan az általunk megszólított Ondrej Dostál, az igazságügyi minisztérium államtitkára, Ravasz Ábel, volt romaügyi kormánybiztos, illetve Öllős László, a Fórum Kisebbségkutató Intézet elnöke is egyöntetűen kijelentették, hogy ennél jóval kisebb létszámú közösségek is hivatalos kisebbségi státuszban vannak Szlovákiában, azaz a vietnámi közösség létszámában nem látnak kivetnivalót.
Egy udvariatlannak tűnő felvetésről is kikértük a szakértők véleményét, azaz, hogy egy lapon említhető-e a tősgyökeres magyar közösség, vagy akár az itteni roma, ruszin közösség a „friss” kisebbségiekkel, a vietnámiakkal? A válaszok itt is egyértelműek, a hetven év az hetven év, s ez már elmossa az úgynevezett autochtón (őshonos, őslakó) kisebbségek és az új kisebbség közti képzeletbeli időhatárt.
Természetesen, ha ez a kultúra nem áll szemben a mi alkotmányos berendezkedésünkkel és az alapvető értékeinkkel – teszi hozzá Öllös László, a Fórum Intézet elnöke.
Az okos szavak ellenére is érzek bizonyos fenntartást. Talán egy külön írást is szentelhetnénk annak, hogy miért mondatja az egyik ember igazságérzete, hogy az őshonos és az új közösségek között nincsenek különbségek, vagy azt, hogy igenis vannak.
Az általunk szintén megszólított Szövetség párt állhat talán hasonló állásponton, de ezt csak közvetett módon gondolhatjuk. Kérdésünkre ugyanis, hogy támogatja-e a Szövetség, hogy a nem őshonos kisebbségek ugyanolyan megítélés alapján kerüljenek az államilag elismert kisebbségek sorába, mint az eddigi 13 kisebbség, azt a választ kaptuk, hogy
Szlovákiában az elismerési eljáráshoz szükséges törvényes keret hiányzik.
Nincsenek szabályok. Többek között ez is indokolja, hogy minél előbb életbe lépjen egy átfogó kisebbségi törvény, amelynek elfogadására a kormány két kormányprogramban is kötelezte magát.
Azt tehát tudjuk, hogy mindenki, ideértve a vietnámiak közösségét is, a kisebbségi törvény elfogadására vár. Enélkül lényegében már nem akar senki ad hoc módon újabb kisebbséget elismerni. De hol a törvény, mi akadályozza, hogy elfogadják, és főleg mikorra számolhatunk vele? A kérdés legavatottabbja talán Gyimesi György, az OĽaNO párt parlamenti képviselője, akinek a javaslatára a törvény bekerült a kormányprogramba. A képviselő lapunknak elmondta, hogy éppen a napokban érdeklődött a kormányhivatalban. Jelenleg annyi tudható, hogy Ivan Korčok, külügyminiszter, illetve Mária Kolíková igazságügyi miniszterek (mindkettő SaS) kifogásai miatt áll a folyamat.
A két fő kifogás a parlamentbe jutási küszöb csökkentése a kisebbségi pártok esetében, a másik a kisebbségi önkormányzatok rendszere. Gyimesi mindkét kérdést kezelhetőnek tartja, a kisebbségi önkormányzatok bemutatására pedig kitűnő példaként szolgálhat Magyarország is, ahol ezek már régóta működnek. Hozzátette azonban, hogy a mostani kormányválság akár gyorsan meg is oldhatná a dilemmát, ha a két említett tárca vezetője lemondana.
A törvény elfogadása valamennyi létező és reménybeli nemzeti közösség érdeke.
