Miért nem működik az ellenzéki összefogás? - Elemzőt kérdeztünk
A szlovákia politikai térben egyre gyakrabban merül fel az ellenzéki pártok együttműködésének kérdése, különösen annak fényében, hogy több szereplő a parlamenti küszöb határán mozog. Bár Progresívne Slovensko domináns pozícióban van az ellenzéken belül, és rendre együttműködésre szólítja fel a kisebb pártokat a „elvesző szavazatok” elkerülése érdekében, ez a stratégia korántsem egyértelműen kifizetődő - véli Jozef Lenč politológus, akit a témával kapcsolatosan kérdeztünk.
A szakértő szerint az együttműködésnek, különösen a választás után megvan a maga racionalitása, azonban a választás előtti pártegyesítési kísérletek több problémát is felvetnek.
Egyrészt nem garantálják a választói támogatottság növekedését, másrészt belső konfliktusokat generálhatnak az így létrejövő formációkban. Ennél is fontosabb, hogy
szerinte az ilyen típusú integráció csökkenti a demokratikus verseny minőségét, mivel szűkíti a választók valódi alternatívák közötti választási lehetőségeit.
Lenč hangsúlyozza, a pártoknak nem „feljutási lifteket” kell keresniük, hanem új szavazókat megszólítaniuk, különösen a bizonytalanokat és a nem szavazókat.
Az olyan pártok, mint az SaS, vagy a KDH, következetesen kitartanak az önálló indulás mellett. Lenč értelmezésében ez nem pusztán taktikai kérdés, hanem identitásbeli is. A politológus szerint a KDH esetében például a történelmi és értékalapú identitás olyan erős, hogy egy rosszul megválasztott együttműködés akár kontraproduktív is lehetne, hiszen megingathatná a választók bizalmát. Hasonló, bár kevésbé hangsúlyos, dinamika figyelhető meg az SaS esetében is.
-fejti ki Lenč.
A politológus szerint jelenleg, másfél évvel a választások előtt korai lenne végleges esélyeket latolgatni.
A politikai tér nyitott, és szinte minden szereplőnek van esélye a sikerre, különösen azoknak, akik már most is a parlamenti küszöb felett állnak.
-mondja Lenč.
Külön figyelmet érdemel Igor Matovič és a Progresívne Slovensko közötti kommunikáció. Bár a PS nem zárta ki az együttműködést a Matovič vezette Slovensko mozgalommal, Lenč szerint Matovič reakciói nem a valódi együttműködési szándékot tükrözik.
Értelmezésében Matovič politikája következetesen önközpontú, célja elsősorban saját politikai pozíciójának erősítése.
Ezt támasztja alá a 2020-as választás példája is, amikor miközben más ellenzéki szereplők az összefogásról beszéltek, ő külön utat választott, és végül ő lett a választás győztese, miközben mások kiestek a parlamentből.
Lenč nem lát jelenleg olyan politikust, aki képes lenne egységesíteni az ellenzéket, és nem is tartja ezt feltétlenül kívánatosnak.
Az erőltetett egység szerinte nemcsak a pártoknak árt, hanem a demokrácia minőségét is rontja.
Ráadásul az ellenzéki tér egyik alapvető problémája éppen a karizmatikus vezetők hiánya. Bár Michal Šimečka neve gyakran felmerül, Lenč szerint nem rendelkezik azokkal a feltételekkel, amelyek egy valóban integráló szerephez szükségesek.
A magyarországi példára utalva Lenč kifejezetten szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy Szlovákiában megjelenhetne egy Magyar Péterhez hasonló figura.
Értelmezésében Magyar Péter sikerének kulcsa az erős érzelmi mobilizáció, különösen a düh és a változás iránti vágy, valamint az a sajátos politikai háttér, amely lehetővé tette számára, hogy a rendszeren belülről váljon annak kihívójává.
Ezek a feltételek Szlovákiában jelenleg nem adottak. Bár a politikai tér elméletileg nyitott új szereplők számára, Lenč nem lát jelenleg olyan személyt vagy kezdeményezést, amely képes lenne áttörést elérni.
-fejti ki a politológus.
Külön fejezetet jelent a Magyar Szövetség helyzete. Lenč szerint sem az önálló indulás, sem a szélesebb együttműködés nem jelent reális utat a parlamentbe jutáshoz.
-fogalmaz a politológus.
Lenč szerint az ellenzék sikerének kulcsa nem az integráció, hanem az egyes pártok világos profilja és a választókért folytatott verseny lesz.
-zárja a beszélgetést a politológus.
