Már nyárias fordulatszámon
Melegen fordulunk rá a nyári szezonra, mondanám, hogy példátlan hőségben kezdődik a nyári szünet. A közélet hőfoka némileg mérsékeltebb, de azért messze nem uborkaszezoni, inkább a szintén ilyen időtájt forrongó cefréhez hasonlatos.
Egy emberöltő alatt alakultak át a „példátlan" melegről alkotott fogalmaink. Boldogult gyermekkoromban a nagyszüleim nyári konyhájában egyfolytában szóló Kossuth Rádió is bemondta, ha harminc fok volt, figyelmeztetve a hallgatókat, hogy vigyázzanak a nagy melegben. Ma meg örülünk, ha csak harminc fok van. A visegrádi kormányfők múlt heti találkozóján nem izzottak az indulatok.
A gödöllői Grassalkovich-kastélyban találkoztak a visegrádi országok miniszterelnökei, Robert Fico, Andrej Babiš és Donald Tusk, a régi motorosok, és Magyar Péter, az „új srác", aki egyben a házigazda is volt. A találkozó előtt az Országházban hangsúlyozta, az elmúlt években meglazult a visegrádi együttműködés, köszönhetően az Orbán-kormány orosz kapcsolatainak, ami Varsó számára elfogadhatatlan volt.
Magyar a beszédében kijelölte a regionális együttműködés irányait is: ilyen a fejlesztéspolitika összehangolása, a nagy értékű beruházások bevonzása, dolgozni a régió energiafüggőségének megoldásán; az észak-déli közlekedési folyosó fejlesztésén; az egyetemi kutatási innovációs együttműködés erősítésén; illetve visszaépíteni a politikai bizalmat.
S bár a találkozó résztvevői közül az újrakezdés lehetőségét valamennyien üdvözölték, a Csipkerózsika-álmából éledő együttműködés kereteit a legpontosabban a soros elnökséget is átvevő Robert Fico jelölte ki: csak azokat a témákat szabad napirendre tenni, amelyek összekötik a négy országot.
Éppen emiatt érezhetünk az eredményben valamiféle kettősséget. Politikai értelemben mindenképp siker, mert visszaállította a legmagasabb szintű visegrádi párbeszédet, és mert a négy vezető a technikai együttműködést helyezte előtérbe. Tartalmilag viszont ez még csak óvatos reaktiválás, nem az új korszak kezdete. A legvalószínűbb forgatókönyv tehát nem a régi, ideologikus V4 visszatérése, hanem egy jóval szűkebb, pragmatikusabb változaté. Ha a négy főváros valóban kitart amellett, hogy csak a közös pontokat viszi Brüsszelbe, akkor a visegrádi együttműködés ismét hasznos lehet. Ha viszont a tagállamok ismét saját nagy témáikat akarják ráerőltetni a keretre, akkor a gödöllői csúcs csak egy rövid fellángolás marad. Most az látszik, hogy a politikai akarat megvan a javításra, a tartós újjáépítéshez azonban még sokkal több kell: türelem és fegyelem. És esetenként az a fajta közép-európai önkorlátozás, amelyben a térség tagállamai sosem voltak túl jók.
A visegrádi együttműködés országai visszatértek a gyökerekhez és megegyeztek abban, hogy a történelmi jelentőségű csoport keretében minden eddiginél szorosabban dolgoznak együtt – olvasható az országcsoport gödöllői csúcstalálkozóját követő nyilatkozatban. A dokumentum szerint a részt vevő felek megállapodtak abban, hogy megerősítik az országaik közötti együttműködést, alapul véve a közös érdekeket és a már korábban együtt elért eredményeket, amelyek megmutatkoztak például az európai uniós politikával kapcsolatban, egyebek között a magas energiaárak elleni küzdelem, illetve a bevándorlás kezelése terén. Hát így.
Ugyanezen a napon, amikor a kormányfők a nemzetközi együttműködés lehetőségeit vizsgálták, hazai porondon a Szlovák Nemzeti Bank bemutatta a nyári makrogazdasági előrejelzését, mely alaposan lehűtötte, ha nem is a hőmérsékletet, legalább a kedélyeket. Bár azért a Dunának se kell mennünk, legfeljebb hőszabályozási okokból, hivatalosan az történt, hogy a jegybank nem módosította a korábbi prognózist.
A jegybank a tavaszi prognózisához képest nem módosította a gazdasági növekedésre vonatkozó várakozását: 2026-ban a szlovák bruttó hazai termék (GDP) 0,5 százalékkal bővülhet. Peter Kažimír szerint a gazdaság ugyan ellenállóbbnak bizonyult, mint azt néhány hónappal ezelőtt feltételezték, de a növekedés továbbra is törékeny, és elsősorban a belső fogyasztás tartja életben.
A jegybankelnök rámutatott, az év első hónapjaiban a háztartások kiadásai a vártnál kedvezőbben alakultak. Főként azokéi, amelyeknek volt megtakarításuk. A lakosság fogyasztása ugyanis nagyrészt a korábban felhalmozott megtakarítások felélésének köszönhető. Ez azért hosszú távon nem túl perspektivikus, fenntarthatónak pedig semmiképp se nevezhető.
A prognózis szerint az infláció 2026-ban megközelítőleg 4 százalék lehet. A jegybank szakértői arra számítanak, hogy az áremelkedés üteme fokozatosan mérséklődik, ugyanakkor több tényező – köztük az energiaárak alakulása, az adóváltozások és a szolgáltatások drágulása – továbbra is kockázatot jelent.
Horváth Mihály vezető közgazdász, az Ódor-kormány pénzügyminisztere hangsúlyozta, hogy a gazdaság jelenleg egyszerre mutatja az ellenálló képesség és a sérülékenység jeleit. Bár a fogyasztás átmenetileg támogatja a növekedést, az export és a beruházások még nem váltak a fellendülés motorjává.
Így, túl három konszolidációs csomagon nem túl jó hallani, hogy a jegybank a közpénzügyek alakulását illetően sem számít gyors javulásra. Az előrejelzés szerint az államháztartás hiánya idén a GDP mintegy 4,5 százalékát érheti el, ami továbbra is jelentős költségvetési alkalmazkodást tesz szükségessé. Az NBS ugyanakkor hangsúlyozza, a fiskális konszolidációt úgy kell végrehajtani, hogy az ne fékezze indokolatlanul a gazdasági növekedést. Igaz, ez utóbbit nem mondták meg, hogyan…
Richard Raši házelnök múlt héten kihirdette az őszi önkormányzati választások időpontját. Október 24., szombat lesz a nap, amikor polgármestereket, megyefőnököket, valamint helyi és megyei képviselőket választunk. Bár a választás hozzávetőleges dátumát sejthettük, a hivatalos bejelentés azért fontos, mert több határidő is ehhez kötődik. Ez a második alkalom, hogy összevont választást tartanak.
Miközben a nagypolitika színpadát a kormánykoalíció és a parlamenti ellenzék állandó, sokszor öncélú ideológiai csatái és a konszolidációs kényszer feszültségei határozzák meg, a helyi önkormányzatok a lokális demokrácia valódi letéteményesei. Az utóbbi évek válságai többször is megmutatták: amikor a központi államapparátus megbénul vagy késlekedik, az önkormányzatok rugalmassága és cselekvőképessége óvja meg a társadalmat. A polgárok bizalma a helyi vezetőkben hagyományosan magasabb, mint a pozsonyi törvényhozásban, éppen ezért az októberi választás tétje a stabilitás megőrzése.
A felvidéki magyarok számára az önkormányzati választások egyik fontos kérdése, hogy milyen teljesítmény várható a Magyar Szövetségtől a választáson. A párt számára ez az ősz létfontosságú politikai túlélési teszt lesz. Miután a pártnak – illetve elődpártjainak – a parlamenti és az európai parlamenti választásokon sem sikerült átlépnie a bejutási küszöböt, a helyi és regionális pozíciók megőrzése maradt az egyetlen eszköze a magyar közösség intézményesített érdekérvényesítésére.
A korábban fegyelmezett választói bázissal rendelkező párt a szlovák gerimanderizmus ellenére vált megkerülhetetlen tényezővé megyei szinten. A polgármesterek és a helyi képviselők százai pedig továbbra is a párt gerincét adják. A tét hatalmas: a pozíciók elvesztése a szlovákiai magyar pártpolitika teljes marginalizálódását hozhatná magával, míg a sikeres szereplés megalapozhatja a jövőbeli újjáépülést.
Megjelent a Magyar7 2026/27. számában.
