Magyar szentmisén is részt vett Szijjártó Péter Pozsonyban
Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter hét eleji pozsonyi látogatása során kedden adventi szentmisén is részt vett a Ferences templomban, amelyet Molnár Tamás atya, a pozsonyi magyar katolikusok lelkipásztora celebrált. A szentmise végén a miniszter egy kereszténységünkre, magyarságunkra és szülőföldünkre utaló keresztet is kapott ajándékba a pozsonyi magyar katolikus közösségtől. Az alábbiakban az igehirdetés szövegét olvashatják.
Kedves Miniszter úr, kedves vendégek, kedves hívek, Krisztusban kedves testvérek!
Ma, advent második hetének keddjén Egyházunk egy olyan evangéliumi szakaszt kínál számunkra, melyben egy jó pásztor képe rajzolódik ki előttünk, olyané, aki elmegy, hogy az egy elveszettet is megkeresse, olyan pásztoré, akit ennek az elveszettnek a megtalálása nagy örömmel tölt el. S eszünkbe juthat itt az ószövetségi zsoltár lelket felüdítő dallama, miszerint „az Úr az én pásztorom, nincs semmiben hiányom”, vagy az Újszövetségben bemutatkozó Úr Jézus szavai, aki saját magáról mondja: „én vagyok a Jó Pásztor, ismerem juhaimat és juhaim is ismernek engem, életemet adom a juhokért”. Az advent, amire emlékezünk, s az advent, amit most átélünk az embernek erre a jó pásztori gondoskodásra való vágyáról szó. Az ószövetségi nép várta a Messiást.
Mi most karácsony ünnepét várjuk, melyen felidézzük, hogy a Megváltó már eljött közénk, mégpedig éppen azért, hogy mindannyiunkat megkeressen, s mindegyikünket olyan személyre szabott szeretettel vegyen körül, mintha csak mi magunk léteznénk a világon.
Mintha mi lennénk személy szerint az az egy, akinek Ő annyira örül. Az egyházi év ezen szakasza jó alkalom arra, hogy erre a törődő és megtartó szeretetre rácsodálkozzunk, és egy ilyen négyhetes lelki töltekezés által karácsony valóban a szeretet ünnepét jelenthesse, a nagybetűs Szeretetét is, aki közénk született, hogy példájával is szeretni tanítson. Hogy még a megbocsátó szeretetre is példát adjon.
De talán egy másik jelre is felfigyelhetünk e rövid evangéliumi szakaszban. Az egy nincs a kilencvenkilenc között. Nincs a többséggel. Mégis mennyire fontos, mennyire jelentős, mondhatnánk, ebben a történetben ez a bizonyos egy az igazi nyertes.
Olykor a többséggel szembe menni, ha a képviselt jóról meg vagyunk győződve, nem vereség, még ha a jó gyümölcs nem is látható azonnal.
Hadd idézzem most az azóta szentté avatott II. János Pál Győrben elhangzott szavait. Miniszter úrhoz, aki e magyarországi pápalátogatás idején épp a győri bencés gimnázium végzős évfolyamát kezdte, talán emiatt még közelebb állók a felidézett szavak: „Krisztus a mi reményünk! Nem vagyunk egyedül soha! Krisztushoz, a jó Pásztorhoz tartozunk, aki mindig velünk van” – mondta II. János Pál az ipari parkban bemutatott szentmisén. De pápai homíliájánk folytatása is időszerűséggel bír, melyeket mai kedves vendégünk élete és áldozatos munkája is, úgy vélem, sok mindenben jól visszatükröz:
Isten segítségével és azzal, hogy elkötelezitek magatokat, felülkerekedtek a nehézségeken és eljuttok a kitűzött célokhoz. (...) Ma sok ideológia és kulturális áramlat kínálja magát, boldogságot, sikert és szabadságot ígérve. De nem képesek megjelölni az élet valódi célját. Egyedül Krisztus az Út, az Igazság és az Élet. Krisztus nemcsak az üdvösség útját mutatta meg, hanem ezt mondta: Aki hisz bennem, annak örök élete van. Szíve legmélyén minden ember a Krisztus által kinyilatkoztatott igazságra vágyik.“ Eddig az idézet. És valójában életünk adventjében is erre az igazságra vágyunk, Isten teremtményeiként a nagybetűs Igazságra, mert teremtményként függünk a Teremtőtől, az Istentől.
Úrjövet idején gyakran szóba kerül a lelki megújulás, hogy új emberré váljunk Krisztusban, akivel a készület és ünnep idejét egyaránt szeretnénk átélni. Sőt a folytatást is, hiszen a jól megalapozott ünnep nyomot hagy az ember életében.
Ez a mai roráté szentmise is legyen ennek a jó alapozásnak egy kis darabkája, szép és értékes részlete.
A szentéletű Péter-utód ezt a szóban forgó megújulást is felidézte, aminek viszont nem csak a múlt idejű változata fontos, hanem a jelen kihívását is jelenti, most épp nekünk, ebben az idei adventben is. Idézem: „Kedves magyar hívek, az Evangélium titeket is új emberekké és új nemzetté tett. Öltsétek magatokra az új embert, úgy ahogy ezt ezer éve őseitek tették, amikor Szent István vezetésével megtértek a pogányságból! (...) A magyar nép, mindennel dacolva, hűséges maradt, mert a döntő pillanatokban, még a nagy tragédiák közepette is, sikerült megújulnia a hitben és a keresztény életben“ – mondta Szent II. János Pál pápa, miközben példaképekként említette Apor Vilmos püspököt, aki Győrben áldozta fel életét a rábízottakért; Mindszenty József bíborost, aki rendületlenül szembeszegült a diktatúrával, vállalva ezzel a hosszú keresztutat; valamint a szegények orvosát, Batthyány-Strattmann Lászlót, a szeretetszolgálat igazi hősét; s minden papot, szerzetest, szerzetesnőt és a sok világi keresztényt, akik életüket odaadták Jézusért, akik üldöztetést szenvedtek, de nem tagadták meg hitüket. Istennek hála, nagyon sok követendő példával ajándékozta meg a Jóisten népünket, nemzetünket, s e szép magyar példákkal az egész Egyházat és a világot.
Pozsony templomainak védőszentjei is ezt a gazdagságot támasztják alá, hiszen két Szent Erzsébet tiszteletére emelt templom is hirdeti az e városhoz is kötődő irgalmas szeretet szentjének példáját, a kapucinusok templomának védőszentje Szent István király, naponta csendes szentségimádásra térhetünk be a Szent László templomba, de Szent Imre szobra és a Szent Margitot ábrázoló festmény sem hiányzik a város templomaiból. Ugyancsak példaként áll előttünk a tornyán a Szent Koronával magasba ívelő koronázódóm szentjének, a mai Szombathely területén született Szent Mártonnak hősi példája, de itt, a ferences templom sekrestyéjében nagyon szívesen imádkozunk a ministránsokkal a közösségünkben jól ismert Boldog Brenner János fiatal vértanú pap mosolygós képe előtt is. Hogy mi is szentként élhessünk, legyenek égi közbenjáróink. Csakúgy, mint az adventben kismama Máriaként lelki szemeink elé idézett fiatal názáreti lány is, aki „igen“-t mondott Isten akaratára, amit ősi ferences templomunk mai oltárképe is megörökít az angyali üdvözlet jelenetében.
A Mária-tisztelő szent pápa győri beszédét záró gondolatával szeretném én is befejezni mai elmélkedésünket: „Imádkozzunk valamennyien, hogy a magyar nemzetet megújítsa Krisztus Evangéliuma (...), hogy erősebbé és boldogabbá épülhessen újjá. Krisztus Evangéliumától megújítva, szilárdabban és boldogabban újra épülhessen. Segítsen ebben a Mindenható Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek, a Magna Domina Hungarorum, a Magyarok Nagyasszonya közbenjárásával.” Ámen.
Szíjjártó Péter még aznap találkozott hivatalában Stanislav Zvolenský érsek-metropolitával és érsekségi munkatársával, Molnár Tamás atyával is az Érseki Hivatalban. A találkozón a főpásztor és a miniszter is megerősítette a keresztény alapok fontosságának megőrzését, valamint a templomok, közösségek, egyházi iskolák kiemelkedő szerepét társadalmunkban.
