Kezdetek a nemzeti bizottságon és nemzetiségi végjáték a kormányhivatalban – 1989
Kvarda József az immár visszavonult veterán politikusnál tett látogatásunk során került sor arra a visszaemlékezésre – adatközlésre, amelyben Kvarda a saját példáján keresztül ad bepillantást a kommunista hatalom „házon belüli” reflexeiről.
Ma már kevesen tudják, hogy az egyeduralkodó Kommunista Párton belül is megvoltak azok a lokális vagy alsóbb szintű napi küzdelmek, amelyek során a hivatalnoki réteg néhány jobbra érdemesült tagja vérmérsékletétől függően vállalta fel egy-egy téma kisebbségbarátabb megközelítését, ami elsősorban az oktatásügyben, kultúrában, de a szlovákiai magyarsághoz oly közelálló mezőgazdaságban is azt eredményezte, hogy hosszabb – rövidebb időre olyan megoldások is napvilágot láthattak, amelyek ténylegesen is megpróbálták figyelembe venni a magyarság érdekeit. Természetesen ezek a közbelépések vagy olykor csak összekacsintások nem hasonlíthatóak a Duray Miklós-féle Kisebbségi Jogvédő Bizottság nyilvános fellépéseihez, kampányaihoz; azt viszont jelezték, hogy a Párt felügyelte államigazgatásban is vannak olyan hajszálerek, amelyekben a hivatalostól eltérő gondolatok keringenek.
Kvarda József azzal kezdi a beszámolóját, hogy sikerült megszereznie az 1989 előtt róla vezetett úgynevezett káderanyagot – személyi aktát, s ebből olvasta ki, hogy a nagymagyari pártszervezet 1979. október 22-én úgy határozott, hogy a következő nemzeti bizottsági választásokon 1981-ben az elnöki posztnak ő legyen a várományosa.
(A nemzeti bizottság jelentette 1989 előtt a helyi önkormányzatot, annak elnöke pedig a mai polgármesternek felelt meg. Amint a visszaemlékezésből is kiderült, a Párt döntötte el, hogy ki legyen a polgármesteri posztért induló jelölt – aki általában egyedül, ellenfél nélkül indult, azaz biztos befutónak számított – a szerk. megj.)
Erről korábban Kvardának semmilyen információja sem volt. A döntést a nagymagyari szlovák iskola igazgatója szignálta, mint helyi pártelnök, de valószínűleg a maga részéről ezzel alig érthetett egyet, mert további szöveget is írt hozzá, más javaslatokkal együtt – mondja beszélgetőpartnerünk, s ebből megint csak kiviláglik, hogy a jelölt személye nem a választófülkében, hanem egy irodai asztalnál dőlt el. A helyi „Béke” földműves szövetkezet vezetősége viszont Kvardát, a Szövetkezeti Klub vezetőjét tartotta leginkább alkalmasnak, ráadásul a vezetőváltás már aktuálisnak is tűnt, mivel az addigi elnök már nyugdíjaskorú volt. Kvarda ebben az időben már a szövetkezet által épített modern épületben dolgozott, az irodaépülettel közös épületben lévő kultúrház vezetőjeként.
Az általános helyhatósági „választásokon”, ahol csupán egy személyt lehetett javasolni, községvezetővé váltam, bár a népművelési munka továbbra is érdekelt, mondja a kiszemelt jelölt, de mindjárt hozzá is teszi, hogy a járási központban ezt nagy gyanakvással fogadták, mert a felsőbb vezetők csak az ideológiai és politikai nevelő munka további tökéletesítéséről papoltak, ahelyett, hogy a lakossági igényekre figyeltek volna. Mindezek ellenére több fejlesztésre is sor került a településen, bővültek a szolgáltatások, amit az emberek nagyra értékeltek, s így az akkor Szlovák Szocialista Köztársaságnak nevezett állam kormánya tiszteletbeli elismerést adományozott a nagymagyari, vagy ahogy akkor használni kellett, a Zlaté Klasyi Helyi Nemzeti Bizottságnak, mint „A 7. ötéves terv példás településének.” Ehhez 100 ezer korona jutalom is társult, ami a „Nemzeti Front választási programjának eredményes megvalósításáért” járt a nemzeti bizottságok „szocialista versenyében”. Az akkori szlovák kormány elnöke személyesen adta át a díjat a pozsonyi várban, 1986. április 14-én, emlékszik vissza Kvarda.
(A Nemzeti Front egy különleges szervezet volt, amely magába tömörített több társadalmi szervezetet, a Nőszövetségtől kezdve a Bélyeggyűjtők Egyesületén keresztül a kiskertészekig, s ez a nagy konglomerátum javasolta formálisan az egyes választásokon induló jelöltek személyét. Mivel egy „társadalmi szűrőn” itt már át kellett esniük a jelölteknek, ezért az ország tényleges irányítói nem tartották szükségesnek, hogy valódi ellenjelöltek is megjelenjenek a választásokon, így vagy a Nemzeti Front jelöltjeire lehetett csak szavazni, vagy senkire sem. - a szerk. megj.)
Azt, hogy az erős mecénás személye a múlt rendszerben sem jött rosszul, Kvardának azon szavai is bizonyítanak, ahogy megemlékezik a szövetkezet elnökéről Vass Ferencről, az „erős emberről”, aki mindig is nagy támogatója volt a Csemadoknak szinte minden szinten, és sajnos, ennek megfelelően nagy űrt is hagyott maga mögött 1982-es hirtelen elhalálozásával, ami Kvarda pozícióból való elmozdítását, a régi rend visszatérését jelentette a falu élén.
Kvardát viszont egy a Kormányhivatal nemzetiségi főosztályán dolgozó középiskolai osztálytársa felvételre javasolta hivatali főnökének, konkrétan egy be nem töltött posztra a nemzetiségek kultúrájával foglalkozó részlegre.
– ismerteti Kvarda, hogy a személyes betartás itt is megjelent. A nemzetiségi főosztály vezetője, illetve a kormányhivatal elnöke viszont együttes erővel kiálltak mellette.
A Kormányhivatalban dolgozó néhány magyar munkatársa nevét mindenképpen meg szeretné említeni, ilyen volt Dr. Sziegl Ferenc, aki 1971-től az 1980-as évek legvégéig a Kormány Nemzetiségi Tanácsának és Titkárságának és egyben a Kormányhivatal Nemzetiségi Főosztályának volt a vezetője, illetve nemzetiségikultúra-ügyi szaktanácsadóként ott dolgozott dr. Gyönyör József, jogász-közíró és dr. György István jogász, egykori Csemadok főtitkár is. A főosztályvezető javaslatára a kormányhivatal vezetője aláírta Kvarda „nemzetiségiosztály-vezető, szakreferens – specialista” beosztását.
Érdekes módon viszont már 1988 májusában „feketelistára” kerültem, nem sokkal a hivatali belépésem után – egészíti ki az események sorát Kvarda, s hozzáteszi, hogy az ellenszél ismét Dunaszerdahely felől fújt, hiszen a járási nemzeti bizottsági elnöke immár járási párttitkárrá avanzsírozott, aki a Kormányhivatal elnökét megkerülve, közvetlenül a szlovák kormány alelnökéhez Štefan Murínhoz fordult, aki egyben a Nemzetiségi Tanács elnöke is volt.
– említi Kvarda a csapatépítés akkoriban kedvelt módját. A járási pártitkár a szlovák kormány alelnökénél ugyan kieszközölte, hogy létszámcsökkenés örve alatt megszabaduljanak Kvardától, ezt viszont közvetlen felettese, Sziegl határozottan visszautasította.
Amint látható, egy főhivatalnok akaratának olykor még egy kormányfő-helyettes is meghajolt. A harc azonban nem ért véget, folytatja Kvarda, hiszen mindezek után a kormány alelnöke a kormányhivatalon belül szervezeti módosítást hajtatott végre, így 1988. július 1-vel megszüntették a nemzetiségi főosztályt és egy teljesen új főosztályt hoztak létre – nemzeti bizottságok, nemzetiségek és társadalmi szükségletek főosztálya néven. A volt nemzetiségi főosztály vezetőjéből lett, a lefokozás után az új főosztály alosztályvezetője, akinek ezáltal megszűnt a személyi fennhatósága a volt alkalmazottai felett. Ezek után a létszámcsökkenést csak az én személyemre hegyezték ki – magyarázza Kvarda és hozzáteszi, hogy ismét Sziegl volt az, aki egy meglepő lépéssel reagált a kialakult helyzetre: a nyugdíjazását kérte, és ezzel megszűnt a személyzet csökkentések kérdése. Ez után a kormányhivatal korifeusai már felhagytak az eltávolítás további lépéseitől, hiszen a magyarországi, de legfőképpen a csehszlovák események hatására alapvetően megváltozott a szlovák kormány és annak hivatalában belüli problémák természete.
A nemzetiségi főosztály megszüntetésével Duray Miklós is foglakozott a Jogvédő Bizottság keretein belül 1989-ben – ismerteti beszélgetőpartnerünk és hozzáteszi, hogy Duray a Bizottság nevében augusztus 12-én levelet küldött a Szövetségi Gyűlésnek (az akkori csehszlovák parlamentnek) és szövetségi kormánynak, „hogy vizsgálják felül Szlovákia Kormányának a nemzetiségi politikában tanúsított túlkapásait, melyekkel 1988. május 18-án, 132. számú határozatával megszüntette mind a kormány nemzetiségi tanácsát mind a kormányhivatal nemzetiségi titkárságát.”
Kvarda szerint Duray és a Jogvédő Bizottság igyekezete is hozzájárult, hogy a szlovák kormányfőt, Peter Colotkát június 7-én, Prágában arra utasították, hogy hogy kabinetje változtassa meg a korábbi döntését és Szlovákia Kormánya július 20-án hozott határozatával valóban visszaalította a Nemzetiségi Tanácsot. Igaz, csak a Tanácsot, a titkárságot viszont már nem – konstatálja.
Az új idők új szele beszökött a még olyan jól őrzött intézménybe is, mint a szlovák kormány hivatala és 1989. december 1-jén itt is megalakult a rendszerváltó Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) elnevezésű mozgalom – emlékezik vissza az egykori politikus, majd úgy folytatja, hogy a kormányhivatal külügyi főosztályán dolgozó P. Paulen (1955) és M. Musil (1950), Nyugat-Európában érettségizett két tanácsadó beosztású hivatali személy megkereste azzal az egyszerű céllal, hogy mint magyar ő is csatlakozzon a helyi VPN-hez.
Alapvetően azt szerették volna nálam elérni – magyarázza Kvarda, hogy magyarként támogassam az elképzeléseiket a leendő, új kormányhivatal politikai-szervezési átalakításban és hozzáteszi, hogy abban az időben a kormányhivatal alkalmazottai közül, rajta kívül még négy magyar nemzetiségű személy dolgozott komolyabb hivatali beosztásban, akik viszont már korábban is a hivatal alkalmazottai voltak.
A két szlovák tanácsnok eleinte egyáltalában nem akart arról értekezni, hogy a többi magyart vajon miért zárták ki ebből a támogatás lehetőségből, sőt még azt is határozattan elutasították, hogy a szervezési munkában egyáltalában részt vehessenek. A hozzáállásuk teljesen mértékben megdöbbentette Kvardát, s csupán később szerzett ennek okáról tudomást, ami az akkori állambiztonsági ügynökökkel, az Állambiztonsági Hivatallal (Štb) volt kapcsolatos.
Kvardát elmondása szerint a két személy a kormányhivatal új szárnyában lévő irodájában többször meglátogatta, és azzal érveltek, hogy egyedüli magyarként befolyásolhatom az „új jövőt nemzetiségi szempontból.“ Be is mutattak neki egy proklamációt, illetve egy jegyzőkönyvet, amely 1989. december 5-kén kelt, ezzel a címmel: „A Nyilvánosság az Erőszak Ellen akciócsoportjának programnyilatkozata - a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala átalakítása és intézményeinek igazgatása “. Az akciócsoport ebben a szövegben azt szerette volna elérni, hogy mindazon egyének, akik, „mint dolgozók, műszaki és adminisztratív beosztottak, valamint apparátusi szakdolgozók voltak, akik tudatosan a múlt hibáit eltussolták a kormányhivatalban…felelőségre legyenek vonva.” Illetve olyan megfogalmazásokat tartalmazott, mint hogy „Az új Csehszlovák és Szlovák Kormány vezesse ki tömegeket a jelenlegi társadalmi krízisből, valamint, hogy szűnjön meg a Kommunista Párt kizárólagossága. Az akciócsoport Programnyilatkozatának 8. pontja így szólt: „Követeljük Szlovákia Kormányhivatalában és a Szlovák Köztársaság Kormány Hivatala Intézményeinek Igazgatóságában a dolgozók létszámának optimális csökkentését és ezen szervek hatékony strukturális - szervezeti kiépítését.”
Az akciócsoport a megállapodás értelmében az újonnan alakuló Szlovák Szocialista Kormányának Programnyilatkozatában külön részt szentelt a nemzetiségi politika kérdéseire, s természetesen az akciócsoport munkájában erre a részre ügyeltem a leginkább – hangsúlyozza Kvarda József. Elkészült a dokumentum szövege, amelyből a nemzetiségekről szóló fejezet egyik legfontosabb része a következő: „Az a korábbi modell, amely a társadalom irányítását csupán adminisztratív és bürokratikus módszerekkel próbálta kezelni, hathatósan és negatívan rányomta bélyegét a kormány nemzetiségi politikájára. Alábecsülték a nemzeti kisebbségek jogos követelményeit, semmibe vették az alkotmányban lefektetett jogszabályokat, ignorálták a nemzeti kisebbségek jogos szükségleteit, és mindez hozzájárult a nemzetek és nemzetiségek egymáshoz fűződött együttélésének kölcsönös kapcsolataiban lévő alapvető problémákhoz, amelyek nemzetközi figyelmet is kaptak. A központi állami szervek és nemzeti bizottságok, a politikai pártok, a társadalmi szervezetek és a polgári mozgalmak új igényeivel és kezdeményező javaslataival összhangban szükséges létrehozni egy átfogó és jól működő nemzetiségi intézményrendszert központi és területi szinten. Ennek érdekében bővíteni kell a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának jogköreit, valamint a központi és tárcaközi kormányszervek jogköreit a kezdeményezés, koordinálás és ellenőrzés terén.
A kormány garantálja a nemzeti kisebbségek képviselőinek az arányos részvételt a képviselő testületekben és végrehajtó szervekben egyaránt.”
Varga Sándor a szlovák kormány alelnöke lett, közben megkezdte a nemzetiségi főosztály újra kialakítását a Kormányprogram, illetve a Nyilvánosság az Erőszak Ellen - helyi akciócsoport programjának szellemében. Kinevezte az új nemzetiségi főosztályvezetőt és a tanácsosokat, de a VPN kormányhivatali akciócsoportjának egyetlen magyar tagja, aki történelmi lehetősége okán, minden lehetőt megtett a nemzetiségi főosztály újra felállítására, mégsem kaphatott lehetőséget a kormányhivatalban – zárja elbeszélését Kvarda József, aki később részt vett az Együttélés politikai mozgalom megalapításában és Duray Miklós egyik legközelebbi munkatársaként hosszú ideig volt meghatározó a magyar párt parlamenti képviselőjeként és önkormányzati szakpolitikusként.
(Forrás: Kvarda József)
