Jogszerű és igazságtalan
Június 27-én, pénteken ülésezett a szlovákiai nemzeti közösségek legfelsőbb szintű képviseleti szerve, a kormány nemzetiségi tanácsa, pontosabban annak nemzetiségi kamarája, amelyen részt vett Alena Kotvanová, a nemzeti kisebbségek kultúráját támogató alap, a Kult Minor igazgatónője is. Ekkor még nem lehetett tudni, hogy két munkanappal később, július 1-jén a Kulturális Minisztérium olyan pályázatot ír ki a Kult Minor új igazgatójának kiválasztására, amely eddig még nem tapasztalt titokzatoskodást hoz magával.
Sokszor mondjuk általánosítva egy-egy ügy vagy esemény kapcsán, hogy arról „semmit sem lehet tudni”. A Kulturális Minisztérium 2023 óta hivatalában lévő, SNS-es vezetése most a gyakorlatban be is mutatja, milyen az, amikor tényleg nem lehet tudni semmit sem; ezúttal a bevezetőnkben már említett Kult Minor igazgatójának a megválasztásáról.
Ráadásul az ügy nem csak valamiféle titkolózásnak mondható, annál inkább érződik rajta, hogy a kulturális tárca vezetőinek gondolatvilágát teljesen uralja a felsőbbrendűség érzése, mely természetesnek tartja, hogy a nemzeti közösségek kultúrájának támogatását lebonyolító intézmény vezetését, és ami ennél fontosabb, vezetési koncepcióját a szakmai és az érdeklődő nemzetiségi nyilvánosság teljes kihagyásával válassza ki és határozza meg.
Amire egyébként a törvény betűje szerint még joga is van. Ellentétes viszont azzal a szellemiséggel, mely szerint a nemzeti közösségeknek biztosított támogatás elosztásáról elsősorban ezeknek a közösségeknek kell dönteniük. Ezt eddig a kulturális kormányzat figyelembe vette az alapítás óta lezajlott két igazgatóválasztás során.
De nézzük, mi történt most, amikor a Kult Minor harmadik igazgatóválasztását tartja? A most hivatalban levő Alena Kotvanová nem pályázik újra a négyéves megbízatással járó pozícióra, s hivatali ideje július végével lejár, az új igazgatónak tehát augusztus 1-jével be kellene lépnie. Ennek ellenére a kulturális minisztérium július 1-jén úgy jelentette meg az alap igazgatói pozíciójára kiírt pályázatot az álláshirdetésekkel foglalkozó profesia.sk portálon, hogy azt a portál nyitóoldaláról nem lehetett elérni és a jelentkezések beadására csak tíz nap állt az érdeklődők rendelkezésére. Ez alatt kellett a Kult Minor vagy a minisztérium portáljáról érkező érdeklődőknek kidolgozniuk az Alap fejlesztési tervét, amely egyéb dokumentumok mellett az első helyen elvárt része az igazgatói helyre való jelentkezésnek. A bíráló bizottság pedig július 24-én dönt arról, hogy ki lesz az Alap új igazgatója. Akinek majd egy hete marad arra, hogy mostani alkalmazásából – tevékenységéből kilépjen és belépjen új munkahelyére. Persze, ha a minisztérium ragaszkodni fog ehhez, s nem halogatja az új vezető beléptetését. Abban az esetben, ha elhúzódna az új igazgató belépése, az Alap vezetői irodájának valamelyik munkatársát bízza meg a minisztérium az igazgatói tevékenységek és feladatok ellátására.
A Kult Minor aktuális honlapja szerint a leköszönő Alena Kotvanová mellett egyetlen, a kancellárián dolgozó személyről lehet tudni, Dagmar Čertaňová gazdasági igazgatóról. A törvény nem szabályozza, hogy meddig tarthat az ilyen átmeneti állapot, bár azt még Martina Šimkovičová (SNS) vezetői stílusa mellett sem tudjuk elképzelni, hogy akár négy éven keresztül ilyen provizórikus megoldás legyen majd érvényben az évente mintegy nyolcmillió euró sorsáról döntő gazdasági-kulturális intézményben.
Azt viszont, hogy kik közül kerülhet ki az Alap tényleges igazgatója, azt most, a jelentkezések leadása után, és három nappal a július 24-ei elbírálás előtt sem lehet tudni. A kulturális minisztérium ugyanis úgy döntött, hogy sem a jelentkezők nevét, sem a bíráló bizottság összetételét, sem a jelentkezők meghallgatását nem teszi nyilvánossá – felrúgva ezzel azt a sajnos csak íratlan szabályt, melynek eredményeképpen legutóbb mindenről lehetett tudni szinte mindent, ráadásul Kotvanová és versenytársai meghallgatását élőben közvetítette saját hálózatán a kulturális minisztérium.
Miért volt ez jó? Ezt a laikusok számára is talán megmosolyogtató kérdést azért tartjuk fontosnak mégis feltenni, hogy magunk is elcsodálkozhassunk rajta, mennyire természetesnek vesszük már azt, hogy közintézmények esetében legtöbbször szabadon hozzáférhetőek azok az információk, amelyeket most a Kult Minor esetében teljes mértékben eltiltottak a nyilvánosság elől.
Lapunk kérdésére legalábbis a kulturális tárca nevében teljes hírzárlatról tájékoztatott Petra Bačinská szóvivő. Amikor viszont arról kérdeztük, hogy mi motiválja a tárcát az ilyen nyilvánosságot mellőző magatartásra, már nem érkezett válasz. Elvágva ezzel a társadalmi kontroll lehetőségét, hiszen a szlovák nemzeti párt portfóliójába tartozó minisztérium – reméljük csak elvileg – felkérhetné akár Ján Slotát vagy Anna Belousovát, az SNS egykori magyarellenes „ikonjait” is, hogy legyenek tagjai a bíráló bizottságnak és a magyarság ezt csak a pályázat végeztével tudhatná meg. Ha egyáltalán lehetőség nyílna erre. Ha törvényileg rendben zajlik le ugyanis ez a titokban tartott kiválasztás és a végén kiderül, hogy olyan személy kerül a Kult Minor élére, aki normális körülmények között elfogadhatatlan lenne, akkor sincs lehetőség a visszarendezésre.
Ezzel a két szóval jellemezte a Kulturális Minisztérium eljárását a Magyar Szövetség a témában tartott sajtótájékoztatóján. Mózes Szabolcs az Országos Tanács tagja, illetve Őry Péter alelnök rámutattak, egy újabb példája ez annak, hogy mi történik a magyarság érdekeivel, ha ügyeinknek nincs saját képviselete a parlamentben.
Őry el is mondta, hogy ha a párt a legközelebbi választások során a törvényhozás részévé válik, haladéktalanul kezdeményezni fogják a Kult Minorról szóló törvény olyan módosítását, amely kizárja, hogy különböző kormányok és kulturális tárcavezetők a kényük-kedvük szerint váltogassák az Alap működésének alapvető meghatározását, amelynek éppen az aktuálpolitikától való függetlenségnek kellene lennie.
Hasonló szellemben nyilatkozott a Magyar7-nek Kiss Beáta is, a kormány kisebbségi tanácsának a tagja, aki a magyarságot képviselte a közelmúltban tartott államfői találkozón a pozsonyi Grassalkovich-palotában. Kiss hangsúlyozta, hogy függetlenül attól, mit mond, és mit nem mond ki a törvény, egy a kisebbségek érdekeit szolgáló Alapnál a működésnek vagy éppen a vezető kiválasztásának a nemzeti közösségek számára teljesen világos és átlátható rendszerben kellene működnie. A mostani titokzatos eljárás azt a feltételezést sugallja, hogy a miniszter asszony számára nem a fenti szempontok számítanak, hanem valószínűleg teljes mértékben a saját szempontjai és ízlése szerint fogja kiválasztani az Alap vezetőjét, vélelmezte Kiss Beáta.
A magunk részéről ehhez hozzátehetjük azt is, hogy olykor a kicsinyeskedésig elmenő személyzeti politikájával is elhíresült Šimkovičová egy adósságtörlesztést is végez most a magyarság számlájára, hiszen szó nélkül le kellett nyelnie, amikor Robert Fico kormányfő a magyarságnak tett gesztus eredményeképpen azt javasolta neki, álljon el a Kult Minornak egy másik, nem kisebbségi kulturális alappal való összevonásától. Akkor úgy tűnt, hogy a miniszter asszony ezt zokszó nélkül megtette, mostani ténykedése viszont azt sejteti, hogy a Kult Minor uralását ismét programra tűzte.
