Hőségben befagyasztott kétszáz millió euró
Szlovákia kormánya jelezte, hogy az elkövetkező időszakban 200 millió eurót befagyaszt az önkormányzatok uniós forrásaiból, azaz nem teszi lehetővé, hogy arra az önkormányzatok pályázzanak – nyilatkozta a Magyar7-nek Őry Péter, a Magyar Szövetség alelnöke.
Azt, hogy így mire lesz pénz és mire nem, Őry szerint nagyon nehéz megmondani, mivel nem látható, hogy mi áll a döntések hátterében, mint ahogy az sem látható, hogyan változnak és változnak-e egyáltalán a pályázati lehetőségek. Ami viszont nagyon is látható, hogy az elmúlt pályázati időszakban volt olyan projekt, amelynek a pályázati felhívását hatszor is módosították, így az önkormányzatoknak nagyon nehéz lesz a dolguk, ha közérdekű, az adott régió lakosságának megsegítését célzó projekt megvalósításába akarnak majd kezdeni.
Csallóközcsütörtök polgármestere attól tart, hogy a most még „befagyasztásnak” nevezett lépést az „átcsoportosítás”, majd végül a „más célra való felhasználás” lépések követik, és elképzelhető, hogy az önkormányzatok bottal üthetik a 200 millió euró nyomát.
Írásunkban több kérdésre is megpróbálunk választ adni, például arra, miért és hogyan mutatta ki koalíciós összeférhetetlenségét Samuel Migaľ régiófejlesztési miniszter, és hogy rövid idő alatt összezárt az egymást nem okvetlenül szívelő önkormányzati lobbiszervezetek vezetősége a 200 milliós hír hallatán. Röviden erről is áttekintést nyújt írásunk, nem megfeledkezve arról, hogy a Magyar Szövetség, illetve az Őry Péter vezette Pro Civis polgári társulásnak a diszkriminatív tengerszintfeletti-kvóta elleni harcában új fejlemények vannak. Úgy tűnik, a kérdés egyre inkább regionális, és nem nemzetiségi problémaként jelenik meg a szakmai közvélemény előtt is.
Ahogy azt Jozef Božik, a Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának (ZMOS) elnöke – nem kis meglepetésre konkurens önkormányzati szervezetekkel közösen tartott – sajtótájékoztatóján viszonylag ingerült hangon elmondta, június 17-e és 18-a között alapvető változás következett be a pozsonyi kormány álláspontjában. Addig ugyanis a kormány, illetve az érintett minisztériumok képviselői folyamatosan arról biztosították a települési és megyei önkormányzati szövetségeket, hogy az uniós forrásokból származó és már több szinten egyeztetett projektek finanszírozására szolgáló pénzeszközök szabad áramlását az önkormányzatok felé semmi sem fogja akadályozni.
Ahogy azt a ZMOS elnöke kifejtette, még június 17-én is ilyen értelemben nyilatkoztak a kormány képviselői. Aztán jött június 18-a, szerda, a kormányülés napja, és minden megváltozott. Ezen a napon a kormány egy olyan anyagot tárgyalt, amelyben pellengérre állítják az egészségügyi, a régiófejlesztési és a környezetvédelmi minisztériumot, mert ezeknél a tárcáknál a legalacsonyabb az uniós források felhasználásának a szintje. A kormányülést követő sajtótájékoztatón azonban már az hangzott el, hogy az uniós pénzek lehívásának a legnagyobb kerékkötői a helyi és a megyei önkormányzatok, tájékoztatott Jozef Božik, a ZMOS elnöke.
A rosszul teljesítő minisztériumokról szóló anyagot Samuel Migaľ régiófejlesztési miniszter terjesztette be. Erről ő maga beszélt sajtóértekezletén kiemelve, hogy gyorsítani kell a pénzeszközök lehívását. Saját minisztériuma rossz teljesítményét egyértelműen elődjéhez, a Hlas-párti Richard Rašihoz kötötte, akitől politikai zsarolásnak is nevezhető módon három hónappal ezelőtt vette át a régiófejlesztési tárca vezetését.
Migaľ szerint a környezetvédelmi miniszter, Tomáš Taraba javasolta, hogy az önkormányzatokat is vegyék fel azoknak az intézményeknek a listájára, amelyek lassúk az uniós források lehívásában és amelyeknek ezért felelősséget kell vállalniuk. Ezután Tomáš Drucker oktatásügyi miniszter indítványozta, hogy az önkormányzatoknak járó pénzből 200 milliót zároljanak. Ahogy látjuk, az a három miniszter aktivizálta magát leginkább, amelyek minisztériuma a legrosszabbul teljesít.
Az önkormányzatokkal hivatalból foglalkozó belügyminiszter nem kifogásolta a 200 millió euró befagyasztásával kapcsolatos javaslatot, jelentette ki újságírók előtt Samuel Migaľ. Így aztán a kormány döntését úgy kommunikálták, mintha a fő vétkesek az önkormányzatok lennének, akik kockáztatják, hogy az országnak vissza kell majd fizetnie Brüsszelnek a fel nem használt pénzt, és ezért már előre bűnhődniük kell.
Azt az ügyben megszólaló önkormányzati vezetők elismerték, hogy bár a 200 millió euró nagy összeg, mégis csak töredéke a több mint tízmilliárd eurós uniós keretnek. Vagyis a kormány megüzente az önkormányzatoknak, ki az úr a háznál és elérhetetlenné tett számukra 200 millió eurót. Ezt a sajátos kormányzati gondolkodást támasztja alá Migaľ miniszter sajtótájékoztatójának a címe is „Több meló és kevesebb sírás kell!”, amellyel arra is utalt, hogy az önkormányzatok kifogásait csak fölösleges sírásnak tekinti.
Valójában a kormányzati szervek nagyon sokszor joggal hibáztathatók az uniós projektek célba jutásának nehezítésével, lassításával. Ahogy azt bevezetőnkben Őry Péter is megjegyezte, volt olyan pályázat, amelynek feltételeit hatszor módosították. Ugyanilyen értelemben nyilatkozott Richard Rybníček, Trencsén polgármestere, a Városok Uniójának az elnöke a szlovák sajtónak adott nyilatkozatában, kiemelve, hogy a minisztériumi alkalmazottak a gyakran változó politikai álláspontok miatt túlbiztosítják magukat és a legapróbb részletekig mindent olyan tüzetesen vizsgálnak egy-egy pályázat során, hogy az már kontraproduktívvá válik.
Ha már az önkormányzatokról és pénzről írunk, nem mehetünk el szó nélkül amellett a harc mellett sem, amelyet szinte magányos lovagként folytat a Magyar Szövetség, illetve szakmai partnere a Pro Civis polgári társulás a magassági kvóta megszüntetése érdekében. A kvóta lényege, hogy a hidegre és a hóra való tekintettel a magasabban fekvő települések több pénzt kapnak a működésükre. Őry Péter és csapata már többször bizonyította, hogy egyrészt a felmelegedés hatására egyre inkább a hűtés válik szükségessé, másrészt pedig az egykor nagy havazásokkal küzdő magaslati települések telei már korántsem olyan csapadékosak, mint a törvény meghozatalakor.
Harcukhoz most partnereket kerestek, és nem kis meglepetésre majd négyszáz település állt melléjük a szóba jöhető mintegy 1700-ból. Ami különösen fontos, hogy immár olyan települések, mint Korpona és Zsarnóca is támogatják a magassági-kvóta eltörlését, amelyeknek nincs magyar lakossága, tehát egyre kevésbé nemzetiségi, sokkal inkább regionális jelleget kap az ügy.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2025/26. számában.
