Hogyan születnek a politikai projektek
Monoszlóy Dezső, a Csehszlovákia hatvannyolcas szovjet megszállása elől Nyugatra emigrált, Bécsben élő író mondogatta: a világot a pénz uralja, de mivel a pénznek nincs esze, nem lesz ennek jó vége. Hogy mennyire igaza volt Dezsőnek, napjainkban egyre világosabbnak tűnik. A látványtól, hogyan válnak celebekből, sok pénzzel „megépített” önjelölt figurákból tömegek szócsövei, országvezetők, talán már ő is elképedne. Oda jutottunk, hogy manapság a leghangosabb (és gyakran a legközönségesebb) figurák határozhatják meg népek sorsát. Egyre kaotikusabban tobzódnak körülöttünk az influenszerek, a mindentudó, mindent megmondó divatbábok.
Nem szívesen olvasok hosszú bejegyzéseket a közösségi oldalakon, ha lehet, kerülöm őket. Az alábbi rajongói bejegyzés azonban eklatáns példája annak, hogyan lehet kétféleképpen értelmezni-magyarázni ugyanazt a jelenséget. Maga a történet egyszerű.
1941 júniusában Hitler hadserege tombolni kezdett Ukrajnában, városokat pusztított el, halálosztagokat szabadított az országra, százezrével mészárolták le a zsidókat. Az egyik faluban négy zsidó testvér bevonult a hadseregbe, elbúcsúztak szüleiktől, majd elmentek, hogy harcoljanak a nácik ellen.
1945-ben, a háború végére már csak az egyik testvér, Szemjon volt életben. Arra tért vissza, hogy a nácik felgyújtották az egész faluját, szülei halálra égtek. Szemjon családja halott volt, szeretett Ukrajnája romokban hevert. 1,2–1,6 millió ukrán zsidót gyilkoltak meg a nácik. Szemjon elvett egy ukrán zsidó nőt, aki a városából menekült, túlélték a harcokat, amikben a nácik 5000 zsidót öltek meg. Két évvel később, ugyanabban a városban született egy fiuk, Oleksandr. Ő tartotta fenn a családi vonalat, ami a nácik miatt hajszál híján elpusztult.
31 évvel később Oleksandrnak kisfia született, Volodimir Zelenszkij. Felnőtt, és a független, demokratikus Ukrajna elnöke lett. Ma a túlerőben lévő orosz támadás ellen ő vezeti dacos nemzetét. Miközben Oroszország – népe akarata ellenére – küszködik, Zelenszkij, a túlélők túlélője ősei ellenálló képességét eleveníti meg. Közgazdaságtant, pénzügyeket tanult, gazdasági joggal foglalkozott, majd színész és producer lett. Zelenszkij bombák és az elpusztítására többször is elindított orosz kommandók árnyékában vállalta, hogy Ukrajnát képviseli, fáradhatatlanul, és megteszi, amit egy ország vezetője tehet.
A másik olvasat, ugyanilyen csupasz egyszerűséggel, nem cifrázva a történetet, ugyanarról szól. Volodimir Zelenszkij komikusként épített karriert. 2011-ben az Inter TV televíziós csatorna főproducerévé nevezték ki. 2012-ben távozott a televíziótól, majd ugyanabban az évben a Kvartal 95-tel közös produkciós megállapodást kötött az ukrán 1+1 csatornával. A csatorna tulajdonosa Ukrajna egyik leggazdagabb embere (oligarchája), Ihor Kolomojszkij volt. Zelenszkij és Kolomojszkij kapcsolata oda vezetett, hogy az egyesek szerint ripacsnak tartott Zelenszkij komikusi karrierje után a politikai életben kezdett aktivizálódni.
Zelenszkij egy filmsorozatban eljátszotta a korrupciót felszámoló, a békét elhozó népvezér elnök szerepét. Nyilvánvaló, hogy a (természetesen nem létező) háttérhatalom már ekkor eldöntötte, hogy igazi politikai projektet épít a figurájára, hiszen azon túl, hogy bármit el tud játszani, hatalmas a népszerűsége.
Így lett belőle az amerikai mélyállam által megpuccsolt Ukrajna vezetője, aki tőről metszett demokrataként rövid úton betiltotta a politikai pártokat, felszámolta az egyházat, az ukrajnai nemzeti kisebbségeket pedig megfosztotta addig meglévő jogaiktól.
Amikor Vlagyimir Putyin megtámadta Ukrajnát, néhány hét alatt békét lehetett volna kötni, amivel megelőzhették volna ukrán (és orosz) fiatalok százezreinek halálát és az ország szétbombázását. Zelenszkij azonban „szuverén” elnökként engedelmeskedett az angolszász parancsnak, és felrúgta a béketárgyalásokat, szeretett Ukrajnáját pedig kiszolgáltatta az idegen érdekeknek.
Az a bizonyos korrupció, amelynek felszámolását a színész oly élethűen eljátszotta, elnöksége alatt soha nem látott méreteket öltött (Amerika felé például nem tud elszámolni százmilliárd dollárnyi támogatással). Azóta országa folyamatosan zsugorodik és pusztul. A népességnek becslések szerint a fele elvándorolt, a férfi lakosság menekül, mert nem akar vágóhídra menni. Zelenszkij ráadásul a liberálfasiszta, háborús uszító propagandával azonosulva támadja azokat a kormányokat, amelyek békét szeretnének, és megpróbálja elhitetni a világgal (a legnagyobb propagandaeszköz, a liberális sajtó mindent elsöprő hátszelével), hogy az erőszakos toborzással fenntartott ukrán hadsereg az európai demokráciát védi.
Volodimir Zelenszkij, Ukrajna hős védője pályája elején alig tudott ukránul. Amikor megválasztották elnöknek, békét ígért. Ehelyett zsidó létére legitimálta a nacionalista, félfasiszta banderista alakulatokat. Sztepan Banderát Zelenszkij elődje, Porosenko emelte piedesztálra, akiből nemzeti hőst kreáltak. Banderáékról köztudott, hogy a második világháború alatt, a német megszállás idején lengyeleket és zsidókat gyilkoltak. Egyik kedvenc kivégzési módjuk a fejszével való lefejezés volt.
Ha rövidre akarjuk zárni a történetet, kimondhatjuk a lényeget: Vlagyimir Putyin és Volodimir Zelenszkij, a két „demokrata” együtt teszi tönkre Ukrajnát, és eközben az Európai Unió azzal a hazugsággal eteti, hogy villámgyorsan uniós tag lehet. Ezt valószínűleg senki sem gondolja komolyan.
Ha az elején egy Facebook-bejegyzéssel kezdtük, idézzünk még egy véleményt/kérdést: „Szerintetek Magyar lesz az igazi jó, becsületes, népi és nem korrupt kormányfő, aki felemeli a magyar népet?” A kérdésnek azért van létjogosultsága, mert nem nehéz megvonni a párhuzamot az ukrán (valójában orosz zsidó) elnök és a magyar „forradalmár” figurája között. A magyar nevű Péter amellett, hogy százmilliós költséggel brüsztöl tüntetéseket (vajon honnan van ennyi pénze?) árulja a párttagságot, mindenféle tiszás trikókat, kulcstartókat meg egyéb kacatot kínál a „szolgálataiért”.
Péterünk, mint ismeretes, nem színészként, még csak nem is celebként röppent fel a magyar politika egére. „Politikusfeleségként”, az önmaga helyzetétől frusztráltan élvezte a helyzeti előnyt, míg csak ki nem ebrudalták onnan. Azóta a bosszú hajtja, és mivel szereti a pénzt, nyilvánvaló, hogy bizonyos körök felhasználják.
Ami közös a két figurában: botcsinálta vezetőként egyikük sem tud értékrend alapú politizálást gyakorolni. Olyan figurák, akik idegen hatalom és érdekek köldökzsinórján lógnak, és amikor lejár az egyszer használatos termék szavatossági ideje (általuk elérik a céljukat), a hatalom eldobja őket.
Végül tegyünk említést korunk másik „hőséről”, Igor Matovičról is, aki szintén zavaros célokkal, világos elképzelések nélkül vált politikussá. Az ő programja is a korrupció felszámolása és egy politikai kurzus megdöntése volt, ami politikai programnak édeskevés, államvezetői képességek nélkül pedig az ilyen projekt vagy bohóckodásba, vagy tragédiába torkollik.
Zelenszkij pályafutása az ukrán nép tragédiájához vezetett, Matovič pedig rövid életű kormányzása alatt csak káoszt és felfordulást hozott a szlovák demokráciába. Magyar nevű Péterünkről még nem tudhatjuk (csak baljós sejtelmünk lehet), mire menne az ölébe hulló hatalommal. A fenti példákat látva van okunk az aggódásra, mert a térség még sokáig kedvelt kísérleti terepe lesz a (természetesen nem létező) háttérhatalomnak.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2025/28. számában.
