Gyermekeink Európájáról döntünk
A szombati, európai parlamenti választáson a liberális szavazók vannak leginkább elkényeztetve, az ő szavazatukra több párt is ácsingózik. A többiek számára némileg korlátozottabbak a lehetőségek, de biztosan mindenkinek van már favoritja. Számunkra, felvidéki magyarok számára az a legfontosabb kérdés, hogy egy ciklusnyi hiátus után lesz-e újra képviselőnk Brüsszelben.
E lapszámunk épp hogy legördül a nyomdagépekről, és már életbe is lép a kampánycsend valószínűleg idejét múlt intézménye Szlovákiában. Ez a választás sokszínű, mint az Európai Unió maga. A fejlett holland demokráciában már csütörtökön szavaznak, elsőként a 27-ből. (Próbáljuk csak elképzelni, nálunk milyen részvétel lenne egy csütörtökön rendezett választáson...) Az írek pénteken választanak, minek a hétvégét politikával elrontani. Az írekhez hasonlatosan sörivó csehek szokás szerint két napra bontják a választást, péntek délután két órától szombat két óráig szavazhat Szent Vencel népe. Szintúgy kétnapos a választás Olaszországban, ám ott 8–9-én tartják. Szlovákiához hasonlatosan 8-án választanak még Lettországban és Máltán. A többi uniós tagállamban kilencedike, vasárnap a választás napja.
És ön még örülhet, hogy nem Belgiumban, Bulgáriában, Görögországban vagy Luxemburgban él. Így ugyanis eldöntheti, hogy szombaton egész nap füvet fog-e nyírni, némi kapálással vegyítve, míg az említett négy országban kötelező részt venni a választásokon. Akik már 1989 előtt is szavazásra jogosultak voltak, azok emlékezhetnek egy ilyen modellre.
Ha azonban azt szeretnénk, hogy Uniónk sokszínűsége továbbra is fennmaradjon, akkor érdemes olyan pártot támogatni szavazatunkkal, amely a valódi diverzitást olyan formában is értéknek tekinti, hogy a működés oltárán, az állítólagos rugalmasságra hivatkozva nem áldozná fel a tagállami vétó intézményét. Ezzel ugyanis az olykor valóban hosszadalmas, de minden tagállam érdekeit figyelembe vevő döntéshozatal helyett sima többségi gőzhenger alakulna ki.
Ez pedig nem kedvezne a kis országoknak, Szlovákiának sem feltétlenül. Az EP-ben olyan politikusokra van szükség, akik a nemzeti érdekeket tudják érvényesíteni. Az EU-nak tiszteletben kell tartani a tagállamok akaratát. Az EU-ból ugyanis nem lehet kiiktatni a nemzeteket, eltüntetni a nemzet fogalmát. Nemzetek hiányában ugyanis a jelenleg sokszínű Unió valamiféle masszává válik. Akik a többségi irányítás mellett törnek lándzsát, tehát a tagállami vétó ellenében nyilatkoznak meg, voltaképpen ehhez a birodalmi politizáláshoz készítenék elő a talajt.
Természetesen az Európai Parlament szerepét nem lehet abszolutizálni, hisz az „európai politika” az EP, az Európai Uniós Tanács, az Európai Bizottság és az Európai Tanács halandó által nem mindig átlátható együttmozgásából alakul ki végül, azonban ide választott képviselőinket küldjük.
Az egységes Európa jövőjéről konstruktív vitát lehet és kell folytatni, de ennek a kölcsönös tisztelet mellett a nemzeti/tagállami érdekek elfogadásán kell alapulnia. Elfogadhatatlan, hogy az egyes tagállamokra minősített többségű döntéshozatallal erőltessenek rá – akár a nemzeti érdekeikkel ellentétes – paktumokat.
Arról is fontos lesz dönteni, az Európai Unió kvázi „kormányának”, az Európai Bizottságnak meddig terjedjen a hatásköre, illetve hogy döntéseiben ne terjeszkedhessen azon túl.
Több ország több pártja az ukrajnai háború kapcsán a háború vagy béke dichotómiájára hegyezi ki a kampányát. Valóban félelmetes az a kardcsörtetés, amely az orosz–ukrán háború kapcsán hallatszik egynémely európai uniós politikus sarkantyúmellékéből. Az egyelőre hamvában holt európai uniós hadsereg tagállami sorkatonasággal való támogatása sem feltétlenül az, amely elnyerné a tagállamok rokonszenvét, főleg az érintett korosztályét. Amikor pedig a NATO-tagállamok külügyminiszterei arról értekeznek, hogy az ukrajnai háború már most siker, akkor az ember hirtelenjében nem tudja eldönteni, hogy sok volt-e a Becherovka a prágai ülés ebédszünetében, vagy a fegyintézetek túlzsúfoltsága okán a dílereket is szabadlábra helyezték. A jelenlevő, hasonló szellemben nyilatkozó politikusok egy része a katonai szövetség mellett EU-s politikus is. Mint ha nem ugyanazt a műsort néznénk.
Arról se feledkezzünk meg, hogy a mai Unió őse eredetileg egy gazdasági szövetségnek indult. Az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottságnak, illetve a leköszönő Európai Parlamentnek vajon sikerült-e az Unió gazdasági versenyképességén javítani, akár az Egyesült Államokkal, akár Kínával szemben?
Ugyan a Covid és a háború miatt nehezített volt a pálya, de hát másnak is. Erre a kérdésre józanul nem lehet igennel válaszolni. Ezek is jussanak eszünkbe szombaton.
Szlovákiában a fáradt választót egy túlhordott várandósságnyi idő alatt három választáson hajtotta keresztül a rendszer. Az apolitikus, vagy a politika iránt mérsékelten érdeklődő szavazó lehet, hogy némileg megfáradt a kampányzajban.
Talán az Unió minden tagállamában, de itt, a később csatlakozott közép-európai térségben bizonyosan vannak belpolitikai vetületei is az EP-választásoknak, tehát nemcsak az ország 15 képviselőjéről döntünk, hanem a hazai történésekről is véleményt mondunk.
Így volt ez már csatlakozásunk idején, amikor az első, rekordalacsony választási részvétel mellett tartott voksoláson még csak tanulgattuk az EU-t, és így lett volna ez most is. Az EP-választás kiváló alkalom lehetett volna arra, hogy a tavaly szeptemberi parlamenti, és a nemrég lezajlott államfőválasztáson egyaránt vereséget szenvedett progresszív liberális oldal a kampányidőszak legálisan felfokozott eszközeivel gyalulja a kormányt, melyet aztán csalódott, frusztrált szavazóik jól megbüntethettek volna. Május 15-e azonban mindent, de mindent megváltoztatott.
A Robert Fico ellen, a nyitrabányai kihelyezett kormányülés után, a Közjogi Méltóságokat Védő Hivatal rendőreinek asszisztenciával felérő hanyagsága mellett elkövetett, példátlan merénylet a hazai belpolitikai játszmákra, így az EP-választásra is rányomta, rányomja bélyegét.
Nyilván a merénylet példátlan volta miatt nem volt, nem lehetett kommunikációs modellje a politikumnak és a végrehajtó hatalomnak egy ilyen helyzetre, így először jött a kampány leállításának tétova kísérlete, melyről, ma már kimondhatjuk, hogy inkább írott malaszt maradt, és legfeljebb pár rendezvény maradt el. A kampány konfrontatív hangneméből azonban a merénylet után egy-két hétre valóban mindkét oldal visszavett. Talán csak az elmúlt pár nap alatt kezd lassanként visszatérni a jóízű kampány-sárdobálás, most már a merénylet kapcsán is. Természetesen mindkét oldal a másikat próbálja azzal vádolni, hogy kampánytémává teszik a merényletet. Hát mi lesz velük, ha már nem lesz kampány?
Május végnapjaiban a TA3 hírtelevízió közvélemény-kutatást rendelt, melyben a merénylet okairól kérdezték az állampolgárokat. A válaszadók 61,6 százaléka szerint a merénylet okai lehetnek bizonyos ellenzéki politikusok megnyilatkozásai és azok módja; 56,3 százalékuk szerint a kormányellenes megmozdulások, 55,4 százalékuk szerint a fősodorbeli sajtó. (Az eredmény azért nem 100%, mert a válaszadók több lehetőséget is megjelölhettek.) Így könnyen lehet, hogy a győzelmi babérokon elkényelmesedett Smer-, illetve kormánypárti szavazók a vártnál nagyobb számban fognak urnákhoz járulni.
A magas választási részvétel pedig nem feltétlenül lehet kedvező a Magyar Szövetség számára. Michal Šimečka, a Progresívne Slovensko európai parlamenti képviselője 2019-es megválasztását követően azt ígérte, a magyar kisebbség érdekeit is fogja képviselni az EP-ben, miután képviselő nélkül maradtunk. A nemes gesztust azonban nem követték tettek.
Az aktuális választáson több párt is indít magyar nemzetiségű jelöltet is listáján, sőt, azt is megértük, hogy magyar nemzetiségű lehet a csúcsjelölt egy szlovák párt listáján. Azonban, ha a magyar nemzetiségű jelöltek nem a kisebbségi érdekek védelmére kapnak mandátumot, és a kisebbségi kérdést csak mintegy „oldallagosan”, hobbiból képviselik, ha képviselik, azt nem lehet összevetni azzal, ha a „magyar hang” autentikusan, az otthoni elektorátus igényeit leképezve szólal meg Brüsszelben.
Az európai parlamenti választás a felvidéki magyarság számára arra is jó lehetőség lehet, hogy vertikális érdekképviseletünk hiányzó, felső szintjeinek egyikét újraépíthessük. Ebből nemcsak az európai képviselet szintjén profitálhatna közösségünk, hanem a parlamenti választásokon rendre megtépázott önbizalmunk is helyreállhatna. A magyar párt most valóban igyekezett minden korosztályt megszólítani, az ifjaktól a hetvenesekig; az aktív politikusok mellett szakértőket és aktivista közegből érkezőket egyaránt kínálva.
Nem igaz, hogy Brüsszel messze van, hisz tömegközlekedéssel is ott lehetünk fél nap alatt. Nem igaz, hogy amiről ott döntenek, az nem érinti a mindennapjainkat. Az meg aztán végképp fals információ, hogy ott úgyis csak az uborka görbületéről döntenek.
Szombaton arról döntünk, milyen legyen gyermekeink és unokáink Európája.
