Gumibotok egykor és ma
Vasárnap a rendszerváltás évfordulójára emlékeztünk. Az egypártrendszer megdöntésébe torkolló eseménysorozatot a békés prágai demonstrálók elleni brutális rendőri beavatkozás vezette be. Azóta életünk sok területen megváltozott, de úgy látszik, a rendőri brutalitás bizonyos formái velünk maradtak. 2024-ban egy rendőr halálra vert egy őrizetest. Hogy történhetett ez meg?
A modern társadalomban, a „társadalmi szerződés" keretében lemondtunk az erőszak egyéni gyakorlásáról, és ennek lehetőségét az államra ruháztuk, mely azt monopolhelyzetből gyakorolja. Így, ha a házunk előtt parkoló autónkból éjszaka kivágják a katalizátort, nem kell nekünk végigjárni a hulladéktelepeket és használtautó-bontókat katalizátorunk nyomát kutatva, esetlegesen, barlanglakó ősünkhöz hasonlatosan bunkósbottal ütlegelni azt, akinél katalizátorunkat megtaláljuk, elég feljelentést tennünk a rendőrségen.
A rendőri erő kettős természetű. Egyrészt a lehető leghivatalosabb eszköz a társadalmi rend fenntartására, másrészt a hatalom megnyilvánulása, amellyel könnyű visszaélni. Az állampolgárok többsége nemcsak elfogadja, hogy a rendőrség erőszakot alkalmazhat, ha ezzel megakadályozza a súlyosabb károkat, hanem elvárja, az erősen rendpárti rész egyenesen követeli. Ugyanakkor a rendőri erőszak csak addig terjedhet, amíg az arányos, jogszerű és szükségszerű. Ha ezeket az alapelveket átlépik, az a társadalmi bizalom megrendüléséhez vezet.
Persze, a rendőri erőszak, fegyver- vagy kényszerítőeszköz-használat terepen, éles körülmények között történik. Aztán utólag, jól fűtött szobákban, kényelmes parlamenti bizottsági termekben, egy kávé mellett elemzik, hogy jogszerű volt-e.
A rendőrök pozíciójukból fakadóan hatalommal rendelkeznek, ami könnyen előidézheti a hatalommal való visszaélés kockázatát, különösen akkor, ha az intézményi normák nem biztosítanak megfelelő kontrollmechanizmusokat.
A kulcskérdés mindig az arányosság és a jogszerűség fenntartása: a rendőröknek a „hatósági erőszakot" úgy kell alkalmazni, hogy nemcsak az ártatlanok jogai ne sérüljenek, hanem a vélelmezett bűnösökéi sem, annál is inkább, mert a büntetés bírói jogkör.
November 5-én a kassai rendőröket egy bolti lopáshoz riasztották. Tizenkettő egy tucat, ezzel nem lehet a hírekbe bekerülni, azon a lakótelepen, ahol az eset történt, naponta több ilyen is megesik. Ráadásul, amióta a Büntető Törvénykönyv módosítása során a kormány az elkövetési értékhatárt még tovább emelte, ha a bolti lopás nem ékszerboltban történt, akkor majdnem biztos, hogy csak szabálysértési eljárás lesz belőle. Tudják ezt a kis értékű lopásokat életvitelszerűen űzők is, akik egyébként nem bújják napi szinten a törvénykönyveket.
A 48 éves Ľubomír tíz éve tengette hajléktalanként az életét Kassa Tóhát lakótelepén. Nyáron szabadult a börtönből, ahol vagyon elleni bűncselekmények miatt raboskodott.
A végzetessé vált napon alkoholt próbált elemelni az egyik lakótelepi bevásárlóközpontból. A férfi bele is ivott az üvegbe. A biztonsági őr tetten érte, értesítették a rendőrséget, és a rendőrjárőr kiérkezéséig az üzlet hátsó traktusában levő helyiségbe vitte. A kiérkező rendőrjárőr tapasztaltabb tagja, kezén az ütőfelületen fémbetéttel megerősített taktikai kesztyűvel ütlegelni kezdte Ľubomírt, fején súlyos sérüléseket okozva, ami agyi ödémához vezetett. A bántalmazást az áruház biztonsági kamerája is rögzítette. A felvétel szerint a károsult a rendőrökkel innen még a saját lábán távozott. Arról egyelőre nincs információ, hogy a bántalmazás a rendőrségi cellában is folytatódott-e.
Mindenesetre a rendőrőrsön a férfi elvesztette az eszméletét, mentőt kellett hozzá hívni, a kassai egyetemi kórházba szállították, ahol november 6-án meghalt.
A tetemet felboncolták, hogy megállapítsák a halál okát, váratlan elhalálozás esetén ez a standard eljárás. Mivel a boncolás megállapította, hogy erőszakos haláleset történt, amit rendőri beavatkozás előzött meg, november 7-én az ügyet a rendőrség belső ellenőrzése (ÚIS) vette át, amely a rendőrőrsön és a kórházban is vizsgálódni kezdett. Ez szintén standard eljárás, nemcsak haláleset bekövetkeztekor, hanem akkor is, ha a hatósági intézkedés alá vont személy „csak" megsérül. Itt jöttek az első furcsaságok.
A mentőket viszont azzal riasztották, hogy az elfogott személy menekülni próbált, ennek során elesett, ekkor ütötte meg az arcát.
A bántalmazással gyanúsított, 45 éves Marek A., aki 22 éve szolgált a rendőrség kötelékében, civilben visszatért az áruházba, ahol igyekezett a biztonsági őrökkel kommunikálni. Valószínűleg a felvételeket próbálta megszerezni. De az ÚIS rendőrei hamarabb értek oda.
Amikor Marek A. 11-én, hétfőn felvette a szolgálatot, kommandósok bevonásával, emberölés gyanújával őrizetbe vették.
November 13-án a Kassai Városi Bíróság, azonosulva a Kassai Kerületi Ügyészség indítványával, Marek A.-t vizsgálati fogságba helyezte, amelynek végrehajtásául nem a helyi, hanem az eperjesi fegyintézetet jelölték ki, ami rendőrök esetében szintén szokványos eljárás.
A férfi panasszal élt a kényszerintézkedés ellen, amelyről a Kassai Kerületi Bíróság illetékes dönteni, azonban ennek nincs halasztó hatálya.
Járőrtársát viszont, aki „csak" nézte a bántalmazást, kihallgatás után szabadlábra helyezték. Sajtóértesülések szerint együttműködik, és tanúskodik Marek A. ellen. Egyelőre még a rendőrség kötelékében van, bár az országos rendőr-főkapitány jelezte: őt is elbocsátják.
Az, hogy egy rendőr szolgálatteljesítés közben halálra ver egy állampolgárt, elegendő ok lehetne a belügyminiszter lemondására is. Ezt ebben az országban valószínűleg senki sem várta, hiszen Matúš Šutaj Eštok számára az sem volt ok a lemondásra, hogy Robert Fico miniszterelnök ellen merényletet követtek el.
Úgy gondolta, ezt is el lehet intézni egy Facebook-bejegyzéssel, abban meg jó. „Nem elégszem meg az ügy egyszerű lezárásával, ha a bűnös megkapja igazságos büntetését. Az ilyen eseteket főként megelőzni kell. Hivatalba lépésem óta növeltem a megelőző képzések számát, ahol a rendőröket arra tanítják, hogyan kell helyesen reagálni éles helyzetekben, hasonlóképpen tervezzük a testkamerák bevezetését, amely a rendőri beavatkozásokat fogja figyelni" – írta közösségi oldalán a miniszter.
A múlt heti kormányülés előtt a tárcavezető azt nyilatkozta: „Ha egyéni hiba történt, vagy egy vezető hibázott, a felelőssége meg lesz állapítva." A sajátjáról lapzártánkig nem beszélt.
Egy ilyen eset kapcsán számos jogos kérdés merülhet fel. Azt azonban a korábbi kassai esetek is jelzik, hogy a kelet-szlovákiai nagyvárosban nincs minden rendben. Idén júniusban a készenléti rendőrök bevittek egy férfit, akit nemcsak összevertek, megrugdostak, megtapostak, hanem egy golyóban végződő műanyag rudat is feldugtak a végbélnyílásába. Az ügyben az eljárás még folyamatban van.
A már szolgálaton kívül helyezett Jozef Č. rendőr ellen két eljárás is indult, 2020-ban és 2021-ben, őrizetes súlyos bántalmazása miatt.
2020-ban egy hangoskodó fiatallal szemben intézkedtek. A 23 éves férfit az őrszobán ütlegelték és rugdosták, ő is törött koponyával végezte, de egy fokkal szerencsésebb volt Ľubomírnál, mert ő még él.
2009-ben szintén egy kassai rendőrőrsön került sor hat kiskorú bántalmazására, akik egy része még a büntethetőségi korhatár alatt volt. A lopással gyanúsított fiúkat levetkőztették, rendőrkutyát uszítottak rájuk, egymás ütlegelésére kényszerítették, közben az egészet videóra vették.
Az erőszakos halálesetet követően a parlament védelmi bizottsága rendkívüli ülést tartott, amelyen Matúš Šutaj Eštok mellett részt vett Ľubomír Solák országos rendőrfőkapitány, és Branislav Dzurian, a belső ellenőrzés vezetője is.
A védelmi bizottság elnöke, a választási kampány hevében az autóban ülő Igor Matovičot ütlegelő Richard Glück elítélte az erőszakos rendőri fellépést.
Míg az ellenzéki pártok bizottságbeli képviselői szerint egyértelműen rendszerhibáról van szó, addig a kormánypárti képviselők szerint egyéni hibáról beszélhetünk.
Glück megjegyezte, a 22 éve szolgálatban levő rendőrnek nem volt fegyelmi ügye. Tibor Gašpar, a bizottság tagja, korábbi országos rendőrfőkapitány elmondta, kivizsgálják a rendőr összes korábbi beavatkozását, különösen azokat, amelyek alanya a jelenlegi áldozat volt. Ugyanakkor felhívta rá a figyelmet, országszerte 20 ezer rendőr teljesít szolgálatot, ami túl nagy tömeg ahhoz, hogy szavatolni lehessen, senki sem fog hibázni. „Évi 150 rendőr ellen indul eljárás bűncselekmény gyanújával. Ha minden egyéni hibázás esetén le kellene mondania az országos rendőrfőkapitánynak, többször is lemondhatna" – mondta.
Ahogy az lenni szokott, az eredendően szakmai probléma hamar politikai síkra terelődött.
Meghalt egy ember. Ököllel halálra vertek egy embert. Bárki fog vagy nem fog lemondani, az áldozatot az már nem támasztja fel.
Mivel kamerafelvétel készült a bántalmazásról, a bizonyítási helyzet valamivel egyszerűbb, mint ha a 48 éves férfi „csak" meghalt volna a bántalmazást követően. (Bár van némi kétség bennem e sorok leírása közben, hisz a kiskorú fiúk bántalmazását is mobilra vették, a bíróság másodfokon mégis azt mondta ki, hogy a bűncselekmény nem történt meg.)
Az nem nevezhető normális helyzetnek, amikor az állampolgárnak nemhogy félni kell az adóiból fenntartott rendőrségtől, de egyenesen az életét kell féltenie.
Ebben a szituációban csak azt remélhetjük, az illetékeseknek sikerül olyan intézkedéseket bevezetni, amelyek nyomán soha nem történhet meg hasonló.
Megjelent a Magyar7 2024/47. számában.
