Gubík: Ha a kormány valóban nyitott lenne, a javaslataink már törvényben lennének
Nagyszámú érdeklődő előtt, kifejezetten jó hangulatban zajlott Somorján a Magyar Szövetség elnökével, Gubík Lászlóval folytatott beszélgetés, amelyet a Somorjai Via Nova ICS szervezett. Az est moderátora Kovács Balázs volt, aki már a beszélgetés elején oldotta a légkört: tréfásan megjegyezte, hogy nem lesz kemény, hiszen Gubíkkal „elásták a csatabárdot”, mivel a pozsonyi közös tüntetés kapcsán most ideiglenes szövetségesekként ülnek egy asztalnál.
A beszélgetés elején Gubík László életútjára kérdezett rá: honnan jött, milyen közeg formálta politikai gondolkodását. A politikus elmondta, hogy Léván nőtt fel, politikai érdeklődése részben családi gyökerekből ered. Külön is kiemelte nagyapját, akire politikai és emberi értelemben is példaképként tekint, és akinek hatását a mai napig meghatározónak érzi saját gondolkodásában.
Szó esett a közösségépítésről, a lévai magyar bulik szervezéséről is, amelyek nem pusztán szórakoztató események voltak, hanem tudatos közösségépítő kezdeményezések, ahol sikerült a fiatalokat összefogni.
Gubík László szerint szórványvidéken különösen fontos a fiatalok megtartása, a személyes jelenlét és az élő közösségi élmények megteremtése. Ebben látja a felvidéki magyarság jövőjének egyik kulcsát.
A politikai példaképek kérdésénél Kovács Balázs Duray Miklós személyét hozta szóba, felidézve, hogy pályája több korszakra bontható: a rendszerváltás környékén közösségépítő politikusként tekintettek rá, később azonban egyre inkább ideológiai konfliktusokba állt bele, például a Gombaszög–Martos viták kapcsán.
Gubík válaszában elismerte ezt a kettősséget. Szerinte Duraynak később voltak felesleges harcai, olykor indokolatlanul is mélyen beleállt ideológiai nézeteltérésekbe. Ugyanakkor hangsúlyozta:
Duray Miklós az egyik legnagyobb gondolkodó szlovákiai magyar politikus volt, aki stratégiai szinten szemlélte a közösség jövőjét, és ebben a minőségében mindenképpen példakép marad.
A magyar párt elnöke szerint a magyar közösségnek szüksége van szellemi örökségekre, ezért két, világnézetileg eltérő, mégis meghatározó alakot említett: a liberálisabb oldalt képviselő, az FMK-hoz sorolt Tóth Károlyt, valamint a konzervatívabb, Együttéléshez kötődő oldalt képviselő Duray Miklóst. Úgy véli,
a felvidéki magyarságnak ezekből az örökségekből kell merítenie ahhoz, hogy az állandó szembenállások helyett képes legyen összezárni, és ideológiák felett, egymásra utalva gondolkodni a közösség jövőjéről.
Ez nem könnyű feladat, de csak így őrizhető meg a felvidéki magyarság egysége.
A beszélgetés során szóba került a politikai mobilizáció kérdése is. Gubík szerint van remény, és vannak működő példák is, de az üzenetek célba juttatását el kell végezni online és offline térben egyaránt. Nem elég a központi narratíva: helyi jelenlét és hiteles megszólítás nélkül nincs politikai mozgósítás, ehhez pedig rengeteg munkára van szükség.
Kovács kérdésében kritikusan vetette fel a magyarországi médiatér hatását, Erdélyt hozva példának, ahol szerinte a helyi gondolkodás részben háttérbe szorult, és a magyarországi tematizáció vált dominánssá. Ez a jelenség a felvidéki közegre is kihat: a domináns témák – például az orosz–ukrán háború – elnyomják a kisebbségi szempontokat, miközben olyan ügyek, mint a Beneš-dekrétumok vagy a nyelvi jogok, háttérbe szorulnak, pedig ezek egyértelműen a felvidéki magyarságot érintik.
Gubík László szerint a jelenség érzékelhető, ugyanakkor a határon túli magyarságnak a helyi témákra kell koncentrálnia. Bízik abban, hogy a választások során a felvidéki magyarok ezek mentén döntenek majd, ahogyan az Erdélyben is látható.
Kiemelte azonban, hogy míg az erdélyi magyarság öt százalékos alapállásból képes akár hat százalékot is kihozni, addig a felvidéki magyarság a múltban messzemenően rosszul teljesített, hiszen nyolc százalékból mindössze négyet tudott mozgósítani. Elmondása szerint ezen sürgősen változtatni kell, hiszen minden adott ahhoz, hogy a magyar párt bejusson a parlamentbe – de ehhez nem elég az üzenetek megfogalmazása: meg is kell szólítani a választókat, amihez elengedhetetlen a közösség bizalmának visszaszerzése.
Gubík hangsúlyozta: józan észre és saját meglátásra van szükség.
Lehetnek ideológiai viták és ékek, de 2027-ben a felvidéki magyarságnak tudnia kell, kire szavaz, és ezt a döntést itt, helyben kell meghozni – nem pedig Budapestről. „Egy irányra van szükség, mégpedig az ideológiák felett állóra” – fogalmazott a Magyar Szövetség elnöke.
Szóba került a legégetőbb és egyben legnehezebb kérdés is: kivel tudná elképzelni a Magyar Szövetség a közös kormányzást. Gubík László nem rejtette véka alá, hogy erre nincs egyszerű válasz. Ahogy fogalmazott, a politikai mozgástér egyfajta háromszögben értelmezhető:
a stílus és politikai kultúra terén a KDH politikája áll hozzá közel, a geopolitikai–civilizációs kérdésekben inkább a kormányoldal világnézete, míg a klasszikus kisebbségvédelmi politikában a PS mutat számára szimpatikus elemeket.
– fejtette ki Gubík László.
Szó esett a "kultminoros" támogatások visszatartásáról is, amelyet a pártelnök egyértelműen politikai bosszúként értelmezett az SNS részéről. Hangsúlyozta:
a Magyar Szövetségnek nem szabad átengednie a magyar témák tematizálását más pártoknak..
A pozsonyi tüntetés kapcsán Gubík kiemelte: fontos, hogy a magyar közösség láthatóan és méltósággal jelenjen meg.
A kiállás, a petíciók és a demonstrációk mind legitim eszközök, ha világos üzenetekkel párosulnak, a tüntetésen való részvétel pedig egyfajta tisztelgés is az őseink előtt, akiket a múltban jogtalanul hurcoltak meg.
A közönség soraiból az a kérdés érkezett, mit tud kezdeni a Magyar Szövetség azzal, hogy a választások során Dél-Szlovákiában a részvétel nagyon alacsony, és jelentősen elmarad az országos átlagtól. Gubík a megszólítás fontosságát hangsúlyozta. Ennek kapcsán Esterházy János példáját hozta fel:
hitelesség, személyes jelenlét és bizalom nélkül nincs politikai mozgósítás, ezek hiánya miatt maradnak távol a választók az urnáktól.
A jövővel kapcsolatban kiemelte: a Magyar Szövetségnek nemcsak identitáspolitikája, hanem gazdasági víziója is van. Infrastrukturális fejlesztések (R7, R2, gyorsforgalmi utak), regionális gazdaságfejlesztés, szociális és egészségügyi kérdések, kórházak, pénzügyi stabilitás. Egy belső felmérés szerint ezek érdeklik leginkább a választókat, az iskolák és a nyelvi jogok csak ezután következnek.
Szóba került az autonómia kérdése is. Gubík László pozitív példaként Dél-Tirolt említette, ahol több nyelven is lehet például autópálya-matricát vásárolni. Örülne, ha ez Felvidéken is megvalósulhatna, de ehhez még nagyon sok mindent el kell érni, mindenekelőtt a dél-szlovákiai régió gazdasági felzárkóztatását.
