Franciák, törökök és kínaiak is magyarnak vallották magukat Szlovákiában
Szlovákia Statisztikai Hivatala február második hetében további adatokat tett közzé a 2021-es népszámlálás nemzetiségre és anyanyelvre vonatkozó kérdéseiről. Ezúttal az első, illetve a második helyen megadott, úgynevezett „további” nemzetiségi hovatartozás kombinációit, illetve a nemzetiség és az anyanyelv többféle kombinációjának számadatait ismerhettük meg.
Azon olvasóinknak, akik nem foglalkoznak behatóbban a népszámlálás egyes statisztikai részleteivel, elmondhatjuk, hogy a társadalmak jó része, így a szlovákiai is, még elméletileg is távol áll attól a helyzettől, hogy a lakosok nemzetisége és anyanyelve minden esetben ugyanaz legyen. Bizonyos esetekben roppant nagy különbségek tapasztalhatóak e téren; s vannak olyan tendenciák is, amelyek az egyes csoportok közti mozgásokban és azok kiváltó okaiban mutatnak érdekességet.
A szlovákiai magyar nemzeti közösség esetében szinte már megszokott, hogy a magyar anyanyelvet vallók száma folyamatosan több, mint a magyar nemzetiséget jelölőké,
és érdekesnek tűnhet, hogy ennek egyik következménye pedig az, hogy a többségi, szlovák közösségben viszont több a szlovák nemzetiségűek száma, mint akik szlovák anyanyelvet jelöltek be. A két meghatározó fogalom, a nemzetiség és anyanyelv különbözőségére kitértünk a Gyurgyík László demográfus – szociológussal készült nagyinterjúnkban. Most ismét őt kérdeztük, hogy a nekünk, laikusoknak csupán száraz számok halmazát jelentő nemzetiségi és anyanyelvi kombinációk legérdekesebb és legfontosabb összefüggéseit világítsa meg.
A szakember mindenekelőtt azt szögezte le, hogy az egyes kombinációk eredményei nem okoztak szinte semelyik mutatóban meglepetést, úgymond érvényesült a papírforma, azaz a népszámlálás a várt eredményeket hozta ebben a szférában.
Legelőször is az első és a második (vagy másnéven „további”) nemzetiség megoszlásáról beszélt a ma7.sk olvasóinak Gyurgyík László. Az országban a népszámláláskor 422 ezer első helyen, és további 34 ezer második helyen megadott magyar nemzetiségű lakos volt. Ez összesen 456 ezer személy. Azok, akik második helyen adták meg a magyart, első helyen általában szlovák (29 837) vagy roma (3592) nemzetiséget, etnikumhoz való tartozást jelöltek be. Mindössze 660 olyan személy volt, aki a szlovákon és a román kívül valamilyen más nemzetiséghez tartozik és a magyart adta meg a második helyen.
Ha a nemzetiséggel párhuzamosan az anyanyelvet is vizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy a domináns magyar kötődésű lakosok 403 ezren vannak az országban. A domináns magyar kötődés alatt azt kell érteni, hogy ezek az emberek magyar anyanyelvet és első helyen feltüntetett magyar nemzetiséget adtak meg. Van még két másik kötődési kategória a
- magyar nemzetiségű, de nem magyar anyanyelvűek csoportja (18 925 fő), illetve a
- nem magyar nemzetiségű, de magyar anyanyelvűek csoportja (59 035 fő).
Föltehetnénk a kérdést, hogy vajon kik azok (19 ezren), akiknek nem magyar az anyanyelvük, de magyar nemzetiséget jelöltek be? A szakértő erről elmondja, hogy bár a vegyes házasságokra az a jellemző, hogy a „többségi győz”, a valóság nem mindig ilyen fekete-fehér, illetve sokszor csak statisztikailag az, mivel ott, ahol ténylegesen jelen van a kétnyelvűség, gyakran előfordul, hogy a nem magyar anyanyelvű a magyar nemzetiség felé orientálódik.
Háromszorosát (59 ezer fő) jelentik ennek viszont azok, akiknek az anyanyelve még magyar, nemzetisége viszont már nem az. Ezek a többségi vegyes házasságok főképpen, illetve az ilyen házasságokból kikerülő gyermekek mintegy 80%-a.
Ennyit tehát a legfontosabb kombinációkról.
Gyurgyík László kihangsúlyozta, hogy az anyanyelvre vonatkozó kérdés, csak az 1970-es népszámláláson, illetve az után már csak a rendszerváltás utáni népszámlálásokon jelent meg a kérdőíveken. A számok a következőképpen alakultak:
1970: 600 ezer magyar anyanyelvű
1991: 608 ezer
2001: 573 ezer
2011: 509 ezer
2021: 462 ezer
A magyar nemzetiség száma pedig a következőképpen alakult:
1970: 552 ezer
1991: 567 ezer
2001: 521 ezer
2011: 458 ezer
2021: 422 ezer
Ahogy a szakértő rámutat, egyedül a rendszerváltás utáni első népszámláláson mutatható ki növekedés, mely elsősorban az akkori felszabadult, pozitív, várakozásokkal teli közhangulatnak is tulajdonítható. Az akkori növekedés óta viszont mintha egy sípályán mennénk folyamatosan lefelé.
A Gyurgyík Lászlóval készített elemzés második része hétfőn lesz olvasható portálunkon.
