Eszükbe jutott a felső határ
Az elmúlt év decemberének második felében, 19-én, azaz karácsony előtt öt nappal a Kisebbségi Kultúrát Támogató Alap (Kult Minor) augusztusban megválasztott új igazgatója, Ján Štovka kiadott egy igazgatói határozatot, amelyben közli minden érintettel, hogy a pénzügyminisztérium utasítása alapján a Kult Minor 2025-re tervezett és még ki nem fizetett támogatási projektjei átkerülnek a 2026-os évre. Hozzátette: mindenki gondolkodjon el azon, hogy szinte lóhalálában, tehát december 31-ig fazonírozza át kulturális tervét 2026-ra, és így adja be újra.
A Kult Minor tevékenységét ismerők, nem is beszélve a Kult Minor kifizetéseivel alapvetően számoló szerzők, előadók és egyéb kulturális munkát végző emberek felkapták a fejüket, hiszen ilyenre még nem volt példa. Az „akkor most mi lesz?” mellett felmerült a „hogyan lehetséges ez?” kérdése is. Pedig az igazgatói határozatban szerepelt az indoklás is, de annak jelentését megfejteni még a szlovák anyanyelvű polgártásaink nagy részének is nehézséget okozna, kivéve persze azokat, akik ezt a döntést meghozták, tehát a pénzügyminisztérium, illetve a Kult Minor vezetői, ők viszont kérdéseinket nem méltatták válaszra.
A 72 szóból álló magyarázó szlovák nyelvű mondat lényege körülbelül így foglalható össze röviden: „A pénzügyminisztérium figyelmeztette a Kult Minort, hogy a közkiadási limit betartása kötelező, ellenkező esetben törvényes szankciók lépnek életbe.”
Hogyan lehetséges az, hogy a pénzügyminisztérium egy olyan szervezetet kötelez kifizetési stopra, amely szabott, fixen meghatározott keretösszeggel gazdálkodik egész évben? Volt már egyáltalán ilyenre példa a Kult Minor megalapítása óta?
Mivel a tárca és a Kult Minor vezetősége sem veszi a fáradságot, hogy az adófizető polgárokat tájékoztató sajtónak válaszoljon, igyekeztünk olyan személyeket találni, akik akár a múltban, akár jelenleg is olyan kapcsolatban állnak a Kult Minorral, amely lehetővé teszi, hogy egy ilyen újszerű helyzetet értékeljenek.
Először a szakmai rangidőst, a Kult Minor első igazgatóját, Molnár Norbertet kérdeztük, aki mostani utódjával ellentétben készséggel állt a sajtó rendelkezésére. Kérdéseink hallatán megjegyezte, hogy az utóbbi időben már nem igazán követi a kisebbségi kultúrát támogató alappal kapcsolatos törvényi változásokat, azt azonban biztosan állíthatja, hogy igazgatói ténykedése alatt 2017 és 2021 között ilyen kifizetési stopra egyszer sem került sor. Azt is hozzátette, hogy ha az alap esetleg nem merítette ki az adott évre szóló, törvényileg garantált összeget, akkor a fel nem használt részt vissza kellett szolgáltatni az államnak.
Az elmúlt év nyaráig hivatalban lévő második igazgató, Alena Kotvanová is készséggel válaszolt kérdéseinkre, s mivel még csak fél év múlt el a hivatali idejének lejártától, határozottabb vonalakkal tudta felvázolni a mostani helyzetet.
Az exigazgatónő elmondta, a törvény által jelenleg biztosított évi 8,8 millió euró 6%-át használják az alap működési költségeinek a fedezésére, a többi a pályázók által benyújtott, jóváhagyott projektek támogatására használható. Hangsúlyozta, hogy a megítélt támogatások egy része – ilyen-olyan okok miatt – nem kerül felhasználásra és visszakerül az alaphoz, vagy pedig, bizonyos összegek nem is kerülnek elosztásra. Az így visszakapott vagy megmaradt tételek újra felhasználhatóvá váltak az adott évben, s az így „újrahasznosítható” összeg nagyságát határozta meg a pénzügyminisztérium.
Arra azonban nem volt példa, hogy ezeket a kifizetéseket leállította volna a pénzügyi tárca, bár a Covid idején volt, hogy az egymillió eurót is elérte az így felhasználható összeg. Alena Kotvanová megjegyezte, a 2025-ös évre vonatkozóan tudomása szerint mintegy félmillió euróról lehet szó.
Kotvanová exigazgatónő könnyen érthető magyarázata után igyekeztünk egy aktív, a témában jártas nyilatkozót találni. Így jutottunk el Antal Ágotához, a Kult Minor igazgatótanácsának tagjához, aki azzal kezdte, hogy csupán a magánvéleményét tudja elmondani, hiszen az alap mostani ténykedésével kapcsolatosan nem kaptak semmilyen, hivatalosnak mondható tájékoztatást. Azt sikerült megtudnia, a Kult Minor már októberben írásban kérvényezte a pénzügyminisztériumtól, hogy tájékoztassák a 2025-re vonatkozó limit összegének nagyságáról. Választ azonban nem kaptak, mígnem decemberben megérkezett a rendelkezés, hogy nem fizethetnek ki több pénzt. Az alap hiába védekezett azzal, hogy már megítélt, szerződésekkel alátámasztott tételekről van szó, a minisztérium hajthatatlan maradt.
Antal Ágota ezután – Alena Kotvanovával összhangban – szintén elmagyarázta, hogy mely összegekre vonatkozóan került érvényesítésre a pénzügyminisztériumi akarat, azaz a visszafizetett, vagy az alapból valamilyen oknál fogva ki nem fizetett összegekre. Ilyen ok lehet például, ha a sikeres pályázó a szerződésben foglalt valamelyik feltételt nem teljesítette, így a támogatást nem utalták át, vagy vissza kellett fizetnie a már folyósított támogatási összeget.
Ez az összeg karácsony előtt megközelítőleg 570 ezer euró volt, a prognózis viszont azt mutatta, hogy az év végéig akár 1 millió euróra is emelkedhet, amivel majd az új pályázókat támogathatják. Beszélgetőpartnerünk itt felhívta a figyelmünket egy visszásságra. A pénzt előre meghatározott kulcs szerint osztják el a nemzetiségek között, azaz, ha az újbóli felhasználásra kerülő pénz 90 százaléka magyar pályázóktól érkezett, az újraelosztásnál a magyarok már csak az összeg mintegy 50 százalékára számíthatnak.
További visszásság, hogy a 2025-re vonatkozó, de ki nem fizethető pályázatok átkerülnek a 2026-os évre, ráadásul az új év pénzügyi keretét terhelik. S hogy ez így van, elsősorban a pénzügyi tárca felelőssége, magyarázza Antal Ágota igazgatótanácsi tag, s hozzáteszi, hogy a Kult Minornak nincs lehetősége változtatni ezen, az alap teljesen ki van szolgáltatva ezen a téren a minisztériumnak. Antal Ágota szerint a helyzetet a pénzügyi tárca inkompetenciája okozta, aminek ékes példája, hogy csak decemberben mérték fel a helyeztet és tettek kapkodva lépéseket. Elmondása szerint rossz a kommunikáció az alap és a két, munkáját jelentős mértékben meghatározó minisztérium, a pénzügyi és a kulturális tárca között – zárta gondolatait Antal Ágota, aki az igazgatótanácsi tagsága mellett az összmagyar bizottságnak, illetve egy szakmai bizottságnak is az elnöke a Kult Minorban. Véleményét tehát nem a kívülálló könnyen kritikus álláspontjaként foghatjuk fel.
Jó bonyolult, ugye? Azt, hogy a visszaosztás mikéntje még magyarság ellenes is, már csak keserű „hab” a tortán.
Ugyanilyen tanulságos a két hivatal viselkedése is. A Kult Minor nem sürgeti a minisztériumnál a keretösszeg megállapítását, de a szerződéseket a pályázókkal úgy köti meg, mintha minden rendben lenne. Aztán a pénzügyminisztérium észbe kap, hogy az ország létét fenyegeti a félmillió euró elköltése a kisebbségi kultúrára, és leállít mindent. Aztán se kép, se hang, hiába tesszük fel kérdéseinket. Színpadra illő – a Kult Minor által támogatott – történet.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2026/1-2. számában.
