2025. január 25., 12:30

Egy tragédia nyomában

Túlzás nélkül elmondható, hogy az egész országot megdöbbentette a múlt heti szepesófalui tragédia. Ahogy telnek a napok és egyre több információ kerül napvilágra, mindinkább feleresődik az emberben, hogy itt valójában komoly mulasztások történhettek. Vajon megelőzhető lett volna a véres cselekedet?

depresszió-mentális egészség
Illusztrációs felvétel
Fotó: pixabay.com/hu

Csivre Zsuzsanna, a Dunaszerdahelyi Tanácsadó és Prevenciós Központ vezetője szerint keveset tudunk az ügyről ahhoz, hogy adekvát véleményt mondhassunk. Nem tudjuk azt sem, az évek során mi mindent söpörtek a szőnyeg alá. Hogy ki a felelős a tragédiáért? Erre a kérdésre nehéz választ adni.

Ha már az óvodában gondok voltak a gyermekkel, feltehetőleg nemcsak egy intézmény és nem is csak egy személy hibázott. Ezt egyedül sem az iskolaügy, sem az egészségügy nem tudja kezelni, és nem tudni, hogy milyen a családi háttér. Pedig épp ez a legfontosabb, hiszen ott kapja meg az alapokat minden gyermek. Sok szülő leplezi, takargatja, ha csemetéje nem fér bele a normába, ahelyett, hogy segítséget kérne. Amire ez az eset is rávilágít, hogy hiányzik az összmunka az egyes intézmények között, és nehezen érthető intézkedések nehezítik a problémás gyermek és szülőjének életét”

– mondja a szakember.

Mindjárt fel is hoz egy példát, egy Down-szindrómás kisgyermek anyukája nemrég azzal kereste fel, hogy újra kérvényeznie kell a gyes meghosszabbítását és felül kellene vizsgálni a gyermek egészségi állapotát. Pedig erre valójában semmi szükség nincs, hiszen ez egy életre szóló diagnózis.

Csivre Zsuzsanna szerint a szülő is gyakran érzi úgy, hogy nincs eszköz a kezében, nincs segítség amikor a gyermeke problémáival szembesül. A társadalmi előítéletek pedig még csak rontják a helyzetet. Miközben soha nem volt annyi segítségre szoruló gyermek és vele együtt szülő is, mint manapság. Ezt naponta tapasztalják, alig győzik a munkát.

A gyermeknevelésben a túl szigorú és túl megengedő magatartás sem célravezető. Az arany középút, a napi rendszeres kommunikáció, mindennek a megbeszélése rendkívül fontos. A szülő feladata, hogy a gyermeknek lehetőségeket teremtsen, szárnyakat adjon neki. De ha a helyzet megkívánja, valami nem jól sült el, leültesse és átbeszéljék a dolgot.

Amit tapasztalunk, a szülő gyakran szeretné áthárítani a felelősséget és a munka dandárját másra. Az a helyzet, hogy őket is edukálni kellene, mert gyakran hajlamosak az iskolára hárítani a felelősséget. Miközben a gyermeknevelés elsősorban a szülő feladata, az iskola dolga a tanítás. Nagyon sokszor kiderül számunkra az is, hogy a szülő tulajdonképpen nem is ismeri a saját gyermekét. A gyermek gyakran kiépít védekezési stratégiákat, nem mer komoly dolgokról beszélni anyjával vagy apjával, mert abból csak veszekedés lesz” – ecseteli a szakember.

Hozzáteszi még, a családi élet az elmúlt néhány évtizedben teljesen megváltozott. A hagyományos családok széthullóban vannak, nincs idő az összejövetelekre, a gyermekekre, magunkra sem. Az aktív együttlét teljesen háttérbe szorul. Pedig valójában erről szólna a család. Együtt élni meg örömöt, bánatot, átsegíteni egymást a nehéz helyzeteken. Sok gyermek számára nincs már biztos kapaszkodó, ha bármilyen váratlan akadály kerül elé.

Az iskola nem lehet börtön

Andruskó Imre, a komáromi Selye János Gimnázium igazgatója szerint az egész tanári testületet és diákságot is lesújtotta, ami a szepesófalui gimnáziumban történt. Részvétüket fejezik ki a két érintett családnak, a sebesült diáklánynak pedig mielőbbi felépülést kívánnak.

„Épp a napokban volt szülői értekezletünk, amelyen több száz szülő vett részt és értetlenül álltak a tragédia előtt. Sajnos, nincs száz százalékos biztonság, de óvodáink, alap- és középiskoláink biztonságosak. Bízunk benne, hogy egyedi esetről van szó. Az iskolák igyekeznek mindent megtenni azért, hogy az oda járókat biztonságban tudhassák.

Nálunk is működik egy beléptetőrendszer, a portás engedi be az embereket. Kamerával figyeljük, ki lép be az épületbe. Az épületünk reggel nyolc órától kettőig zárva van. Az iskola azonban nem lehet börtön. Úgy vélem, a következő hónapokban a biztonság és védelem központi téma lesz az iskolákban”

– mondja el portálunknak.

Ki hibázhatott? Vetődik fel kérdés. Andruskó Imre szerint a rendelkezésre álló információk alapján az iskola nem követett el hibát, hisz jelentették, hogy problémák vannak a diákkal, aki magántanuló volt. Kértek segítséget is, de nem kaptak. Az iskola ennél többet nem tehetett. Felvetődhet a szülők felelőssége is. A családról azonban egyelőre nem sok információ van.

Az oktatási miniszter az IQ mellett az EQ-ra, vagyis az érzelmi intelligenciára is nagyobb hangsúlyt szeretne fektetni. Ez a tragikus eset is rávilágít arra, hogy az értelmi intelligencia nem sokat ér érzelmi nélkül. Empátia nélkül nem igazán lehet közösségben létezni, elfogadni mások véleményét. Az biztos, hogy még inkább nyitott szemmel kell járni és a problémás gyermekeket ki kell szűrni. Az iskolapszichológusok szerepe is felértékelődhet”

– teszi hozzá.

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.