Diplomatikus megfogalmazások, konkrét különbségek
Még mielőtt írásunk tényleges mondanivalójába belekezdenénk, nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a cikkünkben főszerepet játszó Európa Tanács (ET) megnevezés tévedésre ad lehetőséget. Ha ön nem betűre pontosan tájékozott az európai politikai ügyekben, akkor bizony könnyen összekeverheti az Európa Tanácsot az Európai Unió Tanácsával; de ha ezeket sikerül is megkülönböztetnie, még akkor is fennáll a veszélye, hogy összemossa őket egy harmadik intézménnyel, az Európai Tanáccsal.
A fenti névadás kitűnő példája annak, hogy az Európai Unió intézményei amellett, hogy legtöbbször hasznos és pótolhatatlan munkát végeznek, kevesebb figyelmet fordítanak arra, hogy a célközönségükkel, az uniós polgárokkal könnyen értelmezhetően kommunikáljanak.
De koncentráljunk a mostani esemény jó és könnyen érthető oldalára, főképpen arra, hogy egy nem európai uniós, de ízig-vérig európai intézmény, a strasbourgi székhelyű Európa Tanács továbbra is elkötelezetten figyeli, védi és kutatja a kisebbségi jogok meglétét, betartását a tagállamaiban.
Ahogy azt a Szlovák Köztársaság Kormánya Kisebbségi Tanácsának tagjától, Kállay Andrástól megtudtuk, október végén a szintén szép hosszú nevű Európa Tanács Kisebbségvédelmi Keretegyezményének Tanácsadó Bizottsága az előbbiekben vázolt célokat követve Szlovákiába látogatott, hogy tájékozódjon az aktuális szlovákiai helyzetről és értékelje a kisebbségvédelem terén elért haladást. A vendégek találkoztak a kisebbségi tanács tagjaival, magyar részről Kállay Andrással és Nagy Dáviddal, illetve a mintegy háromórás találkozón jelen voltak a bolgár, a cseh, a horvát, a lengyel, az orosz, a szerb, a vietnámi és a zsidó közösségek képviselői is.
A magyar képviselők közleményükben azt hangsúlyozták, hogy a találkozón hangsúlyos szerepet kapott a parlamenti képviselet hiánya, ami súlyos demokratikus deficit, hiszen a „kisebbségek számára semmilyen szinten nincs biztosítva az intézményes parlamenti képviselet.
A jelenlegi választási rendszer nem kedvez a regionálisan erős, de országosan kisebb támogatottságú pártoknak, így a magyar közösség ismét parlamenti képviselet nélkül maradt”, áll a közleményben, nem beszélve a többi, kis létszámú kisebbség képviseletéről. Ugyanígy alapvetően fontosnak tartja Kállay András és Nagy Dávid a kisebbségek jogállásáról szóló törvényt, amelynek az elfogadása továbbra is várat magára. Nem kevésbé fontos az oktatás kérdése, különös tekintettel a tervezett iskolai-összevonásokra, illetve a magyar képviselők tájékoztatták az ET-delegációt, hogy a gyűlöletbeszéd továbbra is jelen van a közéletben, különösen sporteseményeken, például erőszakra buzdító szurkolói rigmusok formájában. Ennek konkrét következménye is volt, 2025 márciusában Pozsony belvárosában egy magyarul beszélő fiatal férfit késes támadás ért, amelyet a rendőrség szélsőséges indíttatású bűncselekményként vizsgált.
A találkozón szóba került még a Kisebbségi Kulturális Alap (Kultminor) új igazgatója megválasztásának nem transzparens módon történt lebonyolítása, amikor a pályázati eljárás zárt ajtók mögött zajlott, a bizottság összetétele aránytalan volt, és a nyilvánosság sem kapott megfelelő tájékoztatást.
Kállay és Nagy azt is hangsúlyozta, hogy a közmédia kisebbségi tartalmainak fejlesztése elengedhetetlen a magyar közösség tájékoztatása és kulturális jelenlétének biztosítása érdekében.
Természetesen az ET delegációja nem rendelkezik varázspálcával, hogy a felsorolt hiányosságokat azonnal megoldja, viszont egy több lépcsős folyamat során véleményezheti a szlovákiai látogatásuk során szerzett tapasztalatokat, illetve ezek alapján javaslatokat fogalmazhat meg az ország vezetői irányába. Magáról a folyamatról Horony Ákos, kisebbségi kormánybiztos tájékoztatta lapunkat, aki elmondta, hogy egy standard, rendszeresen ismétlődő eljárásról van szó, amely részét képezi az ET Kisebbségvédelmi Keretegyezményének, amelynek lényeges része, hogy minden tagállamnak jelentést kell küldenie, amelyben beszámolnak arról, hogy a kisebbségvédelem területén mi az aktuális helyzet, a várható fejlemények, s az ET a jelentés után látogatást tesz az adott országban, hogy a helyszínen is tájékozódjon. Ilyenkor a delegáció tagjai különböző találkozókon vesznek részt, ahol kérdéseket intéznek az illetékesekhez, illetve kimennek a terepre is, ahol a kisebbségi közösségek lakóhelyén tudnak pontosabb képet kapni a tárgyalóasztalnál elhangzottakról. Horony kormánybiztos például egy olyan tárgyaláson vett részt, ahol a delegáció az államigaztást képviselőivel találkozott.
Az ET küldöttség 3+1 tagú volt, egy litván, holland és ciprusi mellett a bizottság titkárságát képviselő francia munkatárs. Horony Ákos elmondása szerint a személyes látogatás után a delegáció tagjai megírják jelentésüket, azt eljuttatják az érintett ország kormányának, amely véleményezheti és kiegészítheti, majd ennek megtörténte után az ET Bizottsága elkészíti a jelentés végleges változatát.
Ennek alapján aztán az ET egyik csúcsszerve, a Miniszterek Tanácsa megfogalmaz néhány kiemelt ajánlást az érintett országnak. A kormánybiztos nem felejti el aláhúzni, hogy ezek elsősorban ajánlások, s talán ennek megfelelően a megfogalmazásuk is inkább diplomatikus, amely talán elviselne néhány lényegretörőbb gondolatot is.
Kállay András is megfogalmazott egy ehhez hasonló, bár a kommunikáción jóval túlmutató lényeges pontot, amelyet a delegációval is ismertetett és amelynek lényege, hogy az egyes szlovákiai közösségek nagyon eltérően tekinthetnek a kisebbségi lét egyes problémáira.
A magyar közösség esetében mutatkozik ez meg a legmarkánsabban, hiszen nagyobb közösségről van szó, mint az ország egy tucatnál is több hivatalosan elismert kisebbségi közösségeinek a többsége. Kállay hozzáteszi, hogy ez nem azt jelenti, hogy ne lennének közös nevezők, hiszen a nyelvhasználati gondok vagy gyűlöletbeszéd nemcsak a magyar, hanem a vietnámi és a zsidó kisebbséget is érinti. A különböző problémákra példa viszont a két jelenlévő szerb kisebbségi képviselő felvetése, akik hiányolták a templom vagy egy közösségi ház meglétét vagy az ezzel összefüggő Szerb Kultúra Múzeumát. A magyar közösség kimondottan múzeumi célokra használja a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumát, a többi kisebbség esetében, például a horvátoknál, mintegy közösségi találkozóhelyként is funkcionál.
A nemzetközi összetételű delegáció nemcsak Pozsonyban tájékozódott, elutazott az ország keleti felébe is, hogy a lakókörnyezetükben találkozzon a ruszin kisebbség képviselőivel.
Az Eperjesen lezajlott találkozóról Milan Pilip ruszin politikusnál, a Szlovák Köztársaság Kormánya Kisebbségi Tanácsának Nemzetiségi Kamarája elnökénél érdeklődtünk, aki kiemelte, hogy a legnagyobb hangsúlyt és a legtöbb időt a ruszin iskolarendszernek szentelték, hiszen Pilip is megjegyezte, ez képezi szinte az egész kisebbségi lét fenntarthatóságának az alapját. Elmondta, hogy a delegáció részletekbe menően érdeklődött az iskolák alapításának és fenntartásának a lehetőségeiről. A ruszin politikus mintegy érdekességként megjegyezte, nagyra értékeli az ET hozzáállását a ruszin kisebbséghez, mivel az Európai Unió küldöttsége egy hasonló látogatás alkalmával velük nem, csak az ukrán kisebbséggel találkozott, amivel az egykori „elukránosítás” emlékeit idézte a helyiekben, s amelyet Pilipék közvetlenül Ursula von der Leyennek is szóvá tettek.
Szóval, az európai intézmények továbbra is élénken foglalkoznak a kisebbségek helyzetének monitorozásával. Kíváncsian várjuk, hogy a mostani látogatás alapján milyen ajánlásokat fogalmaz majd meg az Európa Tanács a pozsonyi kormány számára. Ahogy elkészül és a nyilvánosság számára is elérhetővé válik, tájékoztatjuk róla az olvasóinkat.
Megjelent a Magyar7 2025/45. számában.
