Dél-Szlovákia visszacsatolása? Irredentizmussal riogat egy szlovák portál
Esterházy János ugyan a zsidók deportálása ellen szavazott, és itt véget is ér minden pozitívum, amit róla tudunk – ezzel a felütéssel kezdi írását Peter Bárdy, az aktuality.sk főszerkesztője.
Írásában azt fejtegeti, hogy napjainkban valamiféle „különös nacionalista” hadművelet bontakozhat ki, hasonlóan az 1938-as eseményekhez, amikor Horthy Miklós, akit a szerző Adolf Hitler szövetségesének nevez, bevonult Kassára.
Bárdy szerint Esterházy János, bár a szlovák parlament tagja volt, inkább
a Horthy Miklós vezette Magyarország lobbistájaként és politikai képviselőjeként viselkedett, annak területi követeléseit képviselve.
A főszerkesztő értetlenül és döbbenten teszi fel a kérdést: miért állítanak ma emlékművet Esterházynak dél-szlovákiai városokban és falvakban, és miért „asszisztál ehhez” a Magyar Szövetség?
– teszi hozzá.
Megdöbbentő, hogy az aktuality.sk főszerkesztője a keresztény értékrendet valló Esterházy Jánost, aki a közép-európai nemzetek együttműködését és összefogását hangsúlyozta, nacionalistának és irredentának állítja be, aki üdvözölte volna Dél-Szlovákia visszacsatolását.
Bárdy leegyszerűsítve úgy értékeli Esterházy politikáját, mint olyan beavatkozást egy szuverén állam belügyeibe, amelyet képviselőként éppenséggel védenie kellett volna.
Elismeri ugyan, hogy Esterházy a szlovákiai zsidók koncentrációs táborokba való deportálása ellen szavazott, ám hozzáteszi, ezzel szerinte véget is ér minden, amit róla Szlovákia és nem Magyarország irányába pozitívumként elmondhatunk.
Peter Bárdy itt nem áll meg. Továbbgondolva a történteket felveti: miért hallgat Robert Fico és Andrej Danko?
Felidézi az első Fico-kormány egyik döntését is, amikor 2007-ben a miniszterelnök megtiltotta az akkori magyar államfőnek, Sólyom Lászlónak, hogy Komáromba látogasson az augusztus 20-i államalapítás ünnepén.
Különösen megdöbbentő és ijesztő Bárdy értelmezése szerint, hogy a Magyar Szövetség elnöke, Gubík László emlékművekkel „jelöli meg” az ország egyes területeit, mintha ezzel egy újabb revíziós határvonalat akarna kijelölni, "mégpedig egy olyan politikus tiszteletére, aki inkább a fasiszta Magyarországhoz és a bécsi döntéshez kötődött, mint Szlovákiához".
Bárdynak az is szemet szúr, hogy Gubík László a komáromi áttörés (1919) emlékét is megünnepelte.
Bárdy értelmezése szerint Gubík ezzel is megkérdőjelezi Szlovákia jelenlegi határait.
– zárja felháborodott cikkét Peter Bárdy.
Konklúzióként annyit fűzhetünk hozzá, nehéz azzal mit kezdeni, hogy a liberális újságírók olyan prizmán keresztül nézik a világot, amelyben tényként közlik Gubík László légből kapott irredentizmusát, de a felvidéki magyar közösséget ért verbális és fizikai támadások kapcsán mélyen hallgatnak.
