Čest práci! – Emlékcunami a perbenyiki zsinagógában
A hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évek hétköznapi tárgyaiból nyílt különleges retrókiállítás július 26-án a perbenyiki zsinagógában, a Nemzetek Galériájában. A régi játékokkal, bútorokkal, lemezekkel, porcelánokkal és számtalan ismerős aprósággal berendezett tárlat hűen idézi meg egy letűnt korszak világát, személyes emlékeken keresztül pedig szinte újra életre kelti azt.
Egy ideje újra divatba jött a retró. Visszaköszön a ruhákban, a lakberendezésben, a zenében, sőt, egyre többen vadásznak olyan hétköznapi tárgyakra is, amelyek néhány évtizeddel ezelőtt még szinte minden háztartásban megtalálhatók voltak. Ezek a holmik nem azért értékesek, mert különösebben ritkák. Egészen másfajta hatalmat rejtenek magukban. Kicsit olyanok, mint a mesék misztikus tárgyai. Arra ugyan nem képesek, hogy visszrepítsenek bennünket harminc-negyven évvel ezelőttre, de képesek arra, hogy az akkori emlékeinket átemeljék a jelenbe. Elég meglátni egy régi karácsonyfadíszt, csészét, játékot vagy lemezborítót, és máris felvillan egy szoba, egy mozdulat, egy rég elfeledett ünnep – néha még az az érzés is, amelyet gyerekként éltünk át.
A látvány alapján szinte lehetetlen megsaccolni, hány tárgy került a perbenyiki zsinagógába. Van itt minden a televíziótól és lemezjátszótól a szódásszifonon, porcelánfigurákon és kristályokon át egészen a játékokig, kitűzőkig és régi családi fényképekig. A tárlat összeállítása mögött hatalmas gyűjtőmunka és hetekig tartó tisztítás, válogatás és rendezgetés áll.
Cap György helytörténeti kutató és kulturális referens elmondta, eredetileg gobelinekből szerettek volna kiállítást rendezni, az ötletet azonban túlságosan száraznak érezte. Ekkor merült fel benne, hogy a kézimunkákat a korszak hétköznapi tárgyaival együtt mutassák be, végül pedig ebből nőtt ki a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évek világát megidéző nagyszabású tárlat. Az anyag egy része a Perbenyiki Helytörténeti Múzeum raktárából került elő, de Cap György saját családja, több helyi lakos és egy királyhelmeci ház tulajdonosai is számos darabot ajánlottak fel vagy adtak kölcsön. Az egyik perbenyiki padláson pedig olyan mennyiségű tárgyra bukkantak, hogy három traktor-utánfutóval szállították át őket a zsinagógába.
– idézte fel Cap György. A kiállításba ő és családja is beletette saját emlékeinek egy részét. A polcon sorakozó bakelitlemezek többségét egykor ő hallgatta újra meg újra, ráadásul ugyanazon a lemezjátszón, amely most a tárlat része. A kitűzők és a bélyegek gyűjteménye a fiútestvéréé volt. Ezek a darabok tehát nem utólag felkutatott díszletek: valóban használták, gyűjtötték és szerették őket.
A kiállítás július 26-ai megnyitóján mintegy hatvanan vettek részt, és a szervezők arra is ügyeltek, hogy ne csak a berendezés idézze meg az elmúlt évtizedeket. Ádám Ilona zongorajátékát Sovary Vágner Gabriella éneke kísérte; felcsendült a Múlnak a gyermekévek és Azért vannak a jó barátok, a program végén pedig a közönség együtt énekelte a Mindenkinek van egy álma című dalt.
A korszak hangulatához igazodtak az apró részletek is. A két közreműködő művésznő szegfűt kapott aszparágusszal, a vendégeket pedig lekváros tekerccsel, kókuszkockával és pogácsával kínálták. Még a kiállított szobanövények között is ott volt a hajdani lakások két jellegzetes szereplője, az anyósnyelv és az aszparágusz.
Az egykori zsinagógában idén húsz éve nyílt meg a Nemzetek Galériája. Az önkormányzati tulajdonban lévő épület különleges kulturális helyszínné vált, az idő múlása azonban már nyomot hagyott rajta: több helyen beázik, nincs fűtése, és a nyílászárók, a világítás, valamint a kiállítások elhelyezését segítő rendszer is korszerűsítésre szorul. A község önkormányzata évek óta keresi a felújításhoz szükséges pénzügyi forrást, és folyamatosan figyeli a pályázati lehetőségeket. Cap György bízik abban, hogy sikerül támogatást szerezni, és a jövőben a galéria már megújult környezetben fogadhatja látogatóit.
