Bolyi petkalózok óvják a Latorca partját - KÉPEKKEL
A bolyi alapiskola diákjai örökbe fogadták a Latorca-holtág Kenderáztató nevű szakaszát, és évről évre visszatérnek, hogy tegyenek érte.
A Bodrogköz szépsége nem harsány. Nem magas hegycsúcsokkal vagy látványos panorámákkal hódít, hanem csendesebb, mélyebben ható tájélménnyel. Aki itt él, tudja, milyen ereje van a folyók közelségének, a nádasok susogásának, a holtágak tükrén megülő fénynek, az ártéri erdők párás levegőjének. A Latorca, a Bodrog és a Tisza jelenléte a vidék egyik legfontosabb arca: ezek a vizek rajzolják, alakítják és éltetik ezt a tájat.
Aki a térségben nő fel, annak a természet mindennapi közelség: ott van a falu szélén, az erdő alatt, a holtágaknál, a folyóparti ösvényeken. Csakhogy a folyók ma már nemcsak életet, hordalékot és szépséget hoznak. Egyre gyakrabban érkeznek velük műanyag palackok, üvegek, nejlonok, eldobott tárgyak is. Hulladék, amely sokszor messziről sodródik ide, majd fennakad az ágakon, kisodródik a partra, beül az avarba, és ott marad az ártéri erdőkben vagy a holtágak mentén.
Bolyban néhány éve úgy döntöttek, hogy ezt nem nézik tétlenül.
A helyi alapiskola diákjai a Szeretethíd programhoz kapcsolódva évről évre kimennek a természetbe, és a Latorca-holtág környékén gyűjtik az ott maradt hulladékot. A kezdeményezés időközben a PET Kupa Folyómentő Iskolák programjához is kapcsolódott: az iskola jelképesen örökbe fogadta a Latorca-holtág Kenderáztató nevű szakaszát. 2024 májusában tábla is került a helyszínre, a PET Kupa képviselőinek jelenlétében.
A bolyi történet elindulásában meghatározó szerepe volt Tóth Kozma Katalinnak, az alapiskola igazgatónőjének. A PET Kupa képviselői eredetileg partnert kerestek a térségben, a kapcsolat pedig a cserkészeten keresztül jutott el hozzá. Az igazgatónő akkor úgy döntött, ha cserkészvonalon nehezebb is lenne vállalni a feladatot, az iskola közössége mögé tud állni az ügynek.
– fogalmazott az igazgatónő.
A Folyómentő Iskolák program abban ad kapaszkodót, hogy a folyók védelme ne maradjon távoli, általános ügy. A gyerekek egy konkrét helyhez kötődnek: Bolyban a Latorca-holtág Kenderáztató nevű részéhez, ahová vissza lehet térni, ahol látszik a folyó nyoma, és ahol az is látszik, ha valaki tesz érte.
A Latorca-holtág Kenderáztató nevű szakaszának jelképes örökbefogadása hosszabb távú kötődést teremtett az iskola és a hely között. A gyerekek nem egy ismeretlen terepre mennek ki szemetet szedni, hanem egy olyan partszakaszra térnek vissza, amelyhez az iskolájuknak immár vállalt köze van. Az intézmény évről évre csatlakozik a Szeretethíd – Kárpát-medencei Református Önkéntes Napokhoz, a folyó menti takarítás pedig ennek az önkéntes vállalásnak lett az egyik visszatérő eleme.
Tóth Kozma Katalin szerint a terepre többnyire olyan felső tagozatos diákok mennek, akik amúgy is ismerik ezeket a helyeket: járnak horgászni, a családjukkal kijárnak a természetbe, tudják, merre vezetnek az ösvények, hol akad fenn a víz által hozott szemét. Ez sokat számít, mert így a gyerekek nem idegen feladatként kapják a szemétszedést. A saját környezetükben látják meg, hogy mi történik a hulladékkal, ha egyszer bekerül a természetbe.
– mondta az igazgatónő a gyerekekről, akik számára ez különleges alkalom. Valódi terepmunka: kesztyű, szemeteszsák, avarban keresett palackok, ágak közé szorult műanyagok, vízparton maradt hulladék. És sajnos találnak bőven.
Az iskola lehetőségei természetesen nem azonosak a PET Kupa nagyobb folyómentő akcióiéval. A PET Kupások a begyűjtött műanyagot szétválogatják, darálják, újrahasznosítják, és kisebb tárgyakat – például kulcstartókat, fésűket vagy karabinereket – is készítenek belőle. A bolyi diákok által összegyűjtött hulladék a helyi hulladékkezelésbe kerül, de a munka szemléletformáló ereje így is jelentős. A zsákok száma persze fontos, de a bolyi akció igazi ereje abban van, hogy a gyerekek saját szemükkel látják: a folyók által hozott hulladék nem tűnik el magától. Ott marad a parton, beül az avarba, beakad a növényzetbe, és végül valakinek le kell hajolnia érte.
Az intézmény – amely az alapiskolát és az óvodát is magában foglalja – mindennapjaiban egyébként is sokféle program, verseny és közösségi esemény zajlik. A környezetvédelmi témák sem csak a szemétszedéskor kerülnek elő: az iskola diákjai nemrég a Curie Környezetvédelmi Emlékverseny országos döntőjén is szép eredményt értek el, az idei Szeretethíd-akció előtt pedig a gyerekek egymás környezetvédelmi és helyi értékekhez kapcsolódó munkáit is megismerhették. Az intézményben a természetvédelem több szálon is jelen van.
Egy ilyen kezdeményezés talán szerénynek tűnik, de könnyen lehet, hogy éppen az ilyen példákból indulnak el nagyobb változások. Ha egy kis iskola meg tudja tenni, hogy a maga eszközeivel kapcsolódik be a folyóvédelembe, az más intézményeknek, közösségeknek, civil szervezeteknek vagy akár magánembereknek is bátorítást adhat. Nem kell mindenkinek azonnal nagy programot szerveznie. Néha az első lépés az, hogy valaki észreveszi a saját környezetében a feladatot, és nem megy el mellette. Bolyban ez a lépés már megtörtént. A gyerekek pedig, akik ma petkalózként keresik a palackokat a Latorca partján, talán felnőttként is más szemmel néznek majd a vízre, a partra, a szemétre és arra a tájra, amelyben otthon vannak.
