Beneš-ügyben is működik a Berényi-doktrína
Hét éve immár annak, hogy a MAGYAR7 hasábjain egy olyan témáról írtunk (a sajtóban először), amelynek lényege, hogy Szlovákiában egy lassan a feledés homályába vesző, de soha meg nem szüntetett törvény alapján az állam úgy von el emberektől földterületeket, hogy azért cserébe semmilyen csereértéket – pénzt vagy más ingatlant nem ajánl fel. Nem kisajátítás ez, normál adás-vételi ügylet pedig végképpen nem, hanem a tulajdonszerzésnek egy rendkívül egyoldalú változata: az elkobzás vagy más néven a konfiskáció.
Hét éve, 2019 júniusának elején jelent meg írásunk „Pozsonypüspökin tovább hatnak a Beneš-dekrétumok” címmel. Ekkor kiadónk már túl volt néhány „oknyomozónak” tartott, egyéb témájú cikk megjelentetésén, és informátorunk talán ezek alapján döntött úgy, hogy lapunkat keresi meg az újkori konfiskációk ügyével. Később aztán kiderült, hogy nemcsak hetilapunk, hanem az ország egyetlen magyar napilapja is tájékoztatást kapott ugyanettől a forrástól, így talán csak a szerencse, vagy a gyorsabb reakció eredményezhette, hogy a MAGYAR7 tárta fel először, hogy a sokak, de leginkább a szlovák politikusok szerint már holt jognak tartott Beneš-dekrétumokat újra a vagyonszerzés szolgálatába állították.
Be kell vallanunk azt is, hogy a kataszteri nyilvántartás rendszerével, vagy az állami nagyberuházásoknál alkalmazott kisajátításokkal egyáltalán nem voltunk tisztában, sőt, a magam részéről a Beneš-dekrétumokról se tudtam sokkal többet annál, mint amit a korábbi, kommunista rendszer iskoláiban tanulni és tudni lehetett. Alig valamit.
Lehet, hogy ha már hét éve a címlapon hozzuk a hírt, talán korábban eljutottunk volna oda, ahová most került az „ügy”, hogy immár nemcsak a szlovákiai magyarság, hanem az ország, sőt Magyarország lakossága is tudomást szerzett az újkori földelkobzásokról, még ha ezek az információk a szlovák polgártársainkhoz a legtöbb esetben csak torzított, magyarellenes aláfestéssel jutnak is el.
Az országos ismertséghez azonban leginkább a Berényi-doktrína életbe lépése kellett. Ennek lényegét névadója, az egykori MKP elnöke, Berényi József röviden úgy fogalmazta meg, hogy Szlovákiában egy témát akkor kap fel dinamikusan a közvélemény, ha az pozsonyi forrásból és szlovákul hangzik el.
De addig még sok víz lefolyt Pozsonynál is a Dunán és a szerkesztőségünkben is megszületett sok-sok cikk, riport és stúdióbeszélgetés, állandóan életben tartva a témát, hiszen az elkobzások egy rövid szélcsendes időszakot leszámítva folytatódnak. A recept, az eljárás menete egy kaptafára – sémára húzható, amelynek lényege, hogy azok a földterületek, amelyek tulajdonviszonyai a mai napig is csak bizonytalanul határozhatók meg, de legalább valamilyen, akár rendkívül laza viszonyba hozhatóak egykori magyar vagy német nemzetiségű tulajdonosokkal, ez már elég jogalapot biztosít arra, hogy az egykori (nyolcvan évvel ezelőtti) Beneš-dekrétumok konfiskációs hatása alá vonják.
Tehát ha van egy szántó, amiről most különböző okok miatt nem tudjuk biztosan, hogy pontosan kinek a tulajdona (több százezer ilyen földterület van), de legalább annyi információ a rendelkezésre áll, hogy egykoron például bizonyos Kovács Istváné és feleségéé lehetett, akik magyar nemzetiségűek voltak, akkor arra már rá lehet fogni, hogy „annak idején”, a második világháború végeztével ezektől a földet el kellett volna már régen venni, így az állam nevében most eljáró Szlovák Földalap, vagy a Szlovák Erdőgazdálkodási Rt. az egykori dekrétumokra hivatkozva kérelmezi ezen földterületeknek állami tulajdonba vételét.
De vannak ennél hajmeresztőbb esetek is, amikor minden tulajdoni szál ismert, tudható, kik az egykori tulajdonosok jogos és hagyatéki tárgyaláson megerősített örökösei, az állam mégis közbelép, és rámutat, hogy az egykori tulajdonostól, az örökhagyó magyar nemzetiségű nagypapától vagy a német nemzetiségű nagynénitől már réges-régen el kellett volna venni a földet és tessenek örülni, ha nem kell bérleti díjat fizetni a „jogtalanul” használt időszakra. Az ilyen földterületek feltérképezésére a Szlovák Földalapnál külön részleg jött létre.
Ez a probléma egyik része, a másik pedig sajnos az, hogy ebben a 2019 és 2020 közötti időszakban a Bugár Béla vezette Most–Híd párt a kormánykoalíció része volt, ráadásul saját embereket delegálhattak a Szlovák Földalap csúcsvezetésébe. Erről külön cikkben számoltunk be „Nem tudtam, nem emlékszem, nem érdekel” – címmel, amely egyben a Most–Híd párt illetékeseinek és a Földalaphoz delegált vezetőinek feltett kérdéseinkre adott válaszokat is jelentette.
Egy gondolat erejéig még a Most–Híd párt szerepénél kell időznünk sajnos, ugyanis az idők során egyértelmű bizonyítékához jutottunk annak, hogy a Most–Híd párt egyik csúcsvezetője, az akkoriban közlekedési miniszteri tárcát betöltő Érsek Árpád már 2019 májusában konkrét információt kapott az utólagos konfiskációkról. Erről „A szó elszáll, az írás néha felbukkan” címmel írtunk és cikkünkben megkérdeztük Érsek Árpádot, vajon miért nem lépett fel a pártja ezek ellen? A volt közlekedési miniszter elmondta, hogy „nem volt erről szó a Hídban, nem tudtuk mi folyik.” Amikor a Földalaphoz küldött delegáltjaikról kérdeztük, a miniszter azt állította, hogy nem voltak kapcsolatban ezekkel az emberekkel. Mit is tehetnénk hozzá, ehhez az igazán hihető érveléshez?
Természetesen voltak a majd hétéves időszaknak pozitív szereplői is. Közülük elsőként Bugár Viktor szakjogászt kell kiemelnünk, aki saját kezdeményezésből kezdte el a témát kutatni. Az évek során sok-sok fontos és megbízható információt közölt olvasóinkkal, hallgatóinkkal. Először 2022 márciusában volt podcast-stúdiónk vendége, amikor beszámolt arról, hogy „a Földalap felderítő részleget tartott fenn a magyarok felkutatására”. Ezután gyakran fordultunk hozzá információért, és együttműködésünk már több szálon futott. Erről legutóbb, 2025 júliusában egy vele készült nagyinterjúban számoltunk be „Névegyezés alapján kobozzák el a földeket” címmel.
Ugyanilyen pozitív szereplőként jelent meg kiadónk számítógépes szakembere Asztalos Zoltán, aki szintén saját kezdeményezésből, megoldotta, hogy a Földalap több százezer nevesítetlen parcelláinak szinte kibogozhatatlan listáiban egyszerűen lehessen név vagy helység alapján keresni. A keresőoldalt a „Keresse meg földjeit a ma7 segítségével” címmel mutattuk be egy stúdióbeszélgetés keretében. Meg kell még említenünk Ján Maroszt, a Szlovák Földalap élére a 2020-as választások után kinevezett új vezérigazgatót, aki ígéretet tett arra, hogy az utókonfiskációkat leállítja. Ezt be is tartotta, pozíciója viszont nem volt hosszú életű, és a mögötte álló koalíció bizalmát sem bírta ez ügyben, így munkássága inkább egy hosszú szünetet eredményezett, mintsem a probléma fundamentális megoldását. A 2020-2023 közötti rendkívül bizonytalan lábakon álló koalíció magyar politikusa, Gyimesi György (OľaNO) interpellálta Mária Kolíková (SaS) igazságügyi miniszterasszonyt, hogy mikor készül valamit lépni Beneš-ügyben? A miniszterasszony válaszában világossá tette azt az egységes szlovák álláspontnak is nevezhető felfogást, amely szerint nincs semmiféle Beneš-ügy, amit meg kellene oldani. A pozitív sort folytathatnánk további szereplőkkel, Fiala-Butora János emberi jogi jogásszal, a Szövetség, majd Magyar Szövetség párttal, sőt, sokan a pozitív oldalon látták ez ügyben a mostani köztársasági elnököt, Peter Pellegrinit is, aki kampányában ígéretet tett a probléma megoldására. A karaván viszont haladt, s a Marosz által kieszközölt rövid szünetet leszámítva soha nem is volt olyan időszak 2019 óta, amely akárcsak jelentősen lassította volna az utólagos földelkobzások (vagy cinikusabb néven „korrekciók”) menetét. Becslésünk szerint több ezer hektárnyi föld került át ily módon az állam tulajdonába. Azért írunk becsült értéket, mivel az állam képviseletében eljáró intézményektől gyakran kitérő válaszokat kaptunk kérdéseinkre.
Szerkesztőségünk azonban a Beneš-különszám összeállításával nem hagyta feledésbe merülni a problémát, ami úgy tűnik, nem volt hiábavaló abból a szempontból sem, hogy sokak szerint az egyik kiváltó oka lehetett annak, hogy 2025 novemberében a konstelláció kedvezett a Berényi-doktrínának. Vagyis a legerősebb szlovák ellenzéki párt, ilyen vagy olyan okból, de szlovák nyelven, főműsoridőben, országos médiumban mutatott rá a Beneš-dekrétumok alapján történő újkori elkobzások problémájára.
Válaszul pedig elszabadult a pokol és előbb koalíciós, majd kormányzati és végül parlamenti többségi reakció érkezett, amely során semmi sem volt drága. A parlamentből régóta hiányzó magyar közösség számlájára lehetett keménykedni, s így – Pellegrini aláírásával – megszületett az újkori demokráciák számára már nehezen értelmezhető szájzártörvény, amelynek lényege, hogy a Beneš-dekrétumokat megkérdőjelezni csak hat hónap börtönbüntetés terhe mellett lehet.
A téma átlépte az államhatárt, hiszen Magyarországon pár hét múlva parlamenti választások lesznek. Mi meg csak abban bízhatunk, hogy miután mindenki jól kiverekedte magát, megvizsgálják, hogy is lehetne fából vaskarikát csinálni. Hiszen amíg sok-sok hektárnyi szabad földterület vár új tulajdonosokra, mindig kifizetődő lesz Benešre hivatkozni!
Megjelent a Magyar7 hetilap 2026/4. számában.
