Az önazonosság védelme Rajkán
Az én házam, az én váram – mondhatná minden rajkai polgár, és azt hiszem, egyet is kell érteni ezzel, hiszen kié egy település, ha nem az ott lakó embereké és az általuk alkotott közösségé? A Pozsonyhoz közel fekvő, az autópályáról is könnyen elérhető magyarországi Rajka, fekvésének köszönhetően, az utóbbi 2-3 évtized egyik felkapott községévé vált. Míg a rendszerváltoztatás előtt inkább a lakosságcsökkenés fenyegette, napjainkra az egykori 3 ezer lakos helyett immár 7 ezer ember hajtja ott esténként álomra a fejét. S a betelepülők sora továbbra sem csökken, hiszen a vonzerőt jelentő ingatlanárak még mindig jóval alacsonyabbak, mint a pár kilométerre fekvő szlovákiai fővárosban, Pozsonyban.
A lapunknak nyilatkozó Kiss Vince polgármester azonban hangsúlyozza, hogy ez a fajta magatartás nem köthető nemzetiséghez, s amikor a nyár folyamán az Országgyűlés kerettörvénye alapján Rajka önkormányzata elfogadta a helyi önazonosság védelméről szóló rendeletét, nem a kirekesztést, hanem a saját érdekek védelmét tartották szem előtt, illetve azt, hogy megvédjék a helyi társadalom életformáját, hagyományait, szokásait és rétegződését, amelyet a gát nélküli beköltözési kedv egyre inkább átalakít. A rendelet lényege, hogy 2025 októberétől feltételekhez kötik a beköltözést, illetve lakóingatlan vásárlását Rajkán.
Az egyik ilyen feltétel a betelepülési hozzájárulás, amely ingatlanvásárlás esetén 1,5 millió forint. Kiss Vince polgármester ezt azzal magyarázza, hogy az évek, évtizedek során a településen kialakult az a közműhálózat, amelyben a korábban itt lakó rajkaiaknak is sok pénzük benne van, például közműfejlesztési hozzájárulás formájában. A korábban itt lakók ugyanis vagy húsz havi fizetésnek megfelelő összeget tettek le a közművesítés céljaira, így a mostani betelepülőkre kirótt 1,5 millió forint (mintegy 3700 euró) megközelítőleg három hónap fizetésének felel meg, azaz ennyi az ára, hogy a készbe beüljenek, magyarázta a polgármester.
A település önkormányzata által elfogadott rendelet további „szűrője”, hogy az októbertől egy-egy eladó helyi ingatlanra elővásárlási joga lesz a falunak, majd ezt követően az ingatlan szomszédságában élőknek. Ha sem a falu, sem a szomszédok nem kívánják megvásárolni az ingatlant, akkor kerülhet csak szabad kereskedelmi forgalomba.
Ugyanúgy a betelepülők szűrését szolgálja a rendelet azon kitétele, amely büntetlen előéletet vár el a betelepülni szándékozótól. A polgármester hangsúlyozza, hogy ebben semmilyen kirekesztő szándék nem vezette az önkormányzatot, sokkal inkább a saját érdekek védelme, amely minden lakosra kiterjed. A Rajka élén immár a negyedik választási ciklusát töltő Kiss Vince magyarázatot ad arra is, miért hangsúlyozza folyamatosan, hogy egyetlen feltételük sem irányul nemzetiség, népcsoport, etnikai vagy vallási közösség ellen. Az önkormányzati rendelet elfogadásával egy időben ugyanis megindult annak téves interpretálása, amely szerint az önkormányzat a Szlovákiából betelepülők ellen hozott döntést. Éppen az ilyen téves és ferdítő értelmezések tisztázása végett a község vezetése nyilvánossá tette a rendelet hiteles szlovák nyelvű fordítását, hogy ezzel is ellensúlyozza a polgármester által „google-fordításnak” nevezett, sokszor pontatlan változatok terjedését. Rögtön hozzáteszi azt is, hogy az ingatlantulajdonosok talán úgy érezhetik, hogy az októbertől hatályos feltételek nehezebbé tehetik az ingatlanok eladását, vagy csökkenhet az áruk.
Kiss Vince azonban úgy véli, az idő az ingatlantulajdonosoknak dolgozik, hiszen ha már elterjed, hogy Rajkán nem szívesen látják a bűnözőket, illetve a betelepülők tisztában vannak a helyi szokásokkal, elvárásokkal, akkor az semmiképpen sem eredményezheti az ingatlanok értékcsökkenését, sőt! Hozzá is teszi, hogy ténylegesen el is beszélgetnek a betelepülőkkel, hogy milyen együttélési szabályok betartását várják el, beleértve például a fűnyírás idejét vagy a zöldhulladék elhordását.
A polgármester szavai, illetve a rendelet áttanulmányozása megerősítenek bennünket, hogy a vészhírek ellenére a rendelet tényleg nem diszkriminál egyetlen nemzeti vagy etnikai közösséget sem, s elsősorban az új betelepülők beilleszkedési készségeit, lehetőségeit kívánja vizsgálni, illetve regulázni. A leginkább érintett tehát nem a Szlovákiából betelepülő réteg, hanem a számukra több százas nagyságrendben ingatlanokat építő Lajta-Green Kft. lehet, hiszen, ha a rendelet esetleg csökkenti a betelepülők számát, azt nyilván ők érzik meg a legjobban.
Az elmúlt egy évtizednyi időben társasházakban és sorházakban mintegy 750 új lakást építő és értékesítő vállalkozás nevében Kenese András válaszolt kérdéseinkre, amelyek elsősorban az önkormányzati rendeletről alkotott véleményükre irányultak.
A MAGYAR7-nek Kenese elmondta, hogy nem is az zavarja az ingatlanfejlesztő vállalkozást, hogy kevesebb lakást tudnának értékesíteni, hiszen egy pénzügyi konstrukcióváltással kompenzálni tudják vevőik felé az önkormányzatnak befizetendő 1,5 millió forintot, a lényegi problémát a rendelet elbizonytalanító hatásában látják. Tudják ők is, hogy a potenciális vevőkört jelentő szlovákiai vásárlók eleinte torzított információkat kaptak a rendeletről, amely lassíthatja a betelepülést.
Ez főképpen annak tükrében lényeges, hogy a már említett 750 lakás szinte száz százalékát szlovákiai vevők vásárolták meg.
Gyors és elhamarkodott következtetést viszont nem akarnak levonni, feltételezésük szerint ugyanis a kormányhivatal törvényességi kifogást fogalmazhat meg a rajkai rendelet egyes kitételei miatt. Ha ez elmaradna, a Lajta-Green Kft. próbapert indítana, hogy a valóságban lássák, miként ültethető át a rendelet egy-egy pontja a gyakorlatba.
Magyarországon z Országgyűlés kerettörvénye alapján a nyár folyamán több település hozott a rajkaihoz hasonló, vagy attól akár lényegesen eltérő, de a helyi önazonosság védelméről szóló rendeletet. Kiss Vince polgármester elmondása szerint Rajka referenciaként is szolgál több önkormányzat számára. Hogy példájuk ragadós lesz-e, nem elsősorban a magyarországi településekre, hanem a szlovákiai falvakra és városokra gondolva kérdezzük. Mivel a szlovák sajtó is érdeklődik a rajkai rendelet iránt, távolabbi vidékek polgármesterei, képviselő-testületei is megismerhetik a magyarországi példát, s vélhetően, követőkre is találhat Szlovákiában. A jó gyakorlatok átvétele előtt sem jelenthet akadályt az államhatár.
