Az állam magukra hagyja a betegeket

A háziorvosok elöregedéséről régóta beszélnek már minden szinten, s aki csak egy kicsit is jártas a témában, azt is tudja, hogy néhány év múlva robbanhat a bomba, az állam mégsem tesz semmi érdemlegeset, ami a helyzeten változtathatna, pedig már tegnap is késő lett volna.

Pozsony megyében több háziorvos is hiányzik, de ugyanez elmondható az ország többi részéről is.

A háziorvosok túlterheltek, a körzetükbe tartozó új beteget ők el sem utasíthatják, így aztán egy-egy betegre sok esetben alig néhány perce jut az orvosnak. A riasztó állapotokra a napokban Pozsony megye és Beszterce megye elnöke egy közös sajtótájékoztatón hívta fel a figyelmet,

– jelentette ki Juraj Droba, Pozsony megye elnöke hozzáfűzve, hónapok óta bizonytalanságban vannak a kórházak, az orvosok s főleg a betegek, akiken az ostor csattan: ők azok ugyanis, akik a leginkább megérzik az egészségügyi ellátás hiányosságait vagy éppen a kényszerű díjbeszedést.

A megyeelnökök felhívták a figyelmet arra, hogy a több hónapig tartó kommunikációhiány és az íróasztal mellett hozott döntések után február 16-án végre találkoztak Lengvarský (mára már) exminiszterrel, akitől több ígéretet is kaptak...

a megyeelnökök szerint egyebek mellett új járóbeteg-szakrendelők létrehozására és a meglévők újjáélesztésére is a helyreállítási tervből. „Ezek nélkül a kórházhálózatba való minden jelentősebb beavatkozás akár azonnali összeomláshoz vezethet a megyében, és több tízezer ember maradhat elérhető egészségügyi ellátás nélkül” – mondta Droba, aki a kormánytól várja a segítséget.

A háziorvoshiányról és a kórházproblémákról viszonylag sokat beszélünk, ám lényegesen kevesebbet a szakorvosok elérhetetlenségéről. Pedig a szakorvosi kezelésre szorulók a saját bőrükön érzik, milyen égető probléma az is. Sokszor heteket, sőt hónapokat kell várniuk a betegeknek egy-egy szakorvosi kivizsgálásra, ráadásul egyes szakrendelők be se fogadják az új beteget, vagy jobb esetben válogatnak közülük. A cukorbetegség népbetegség, egyik olvasónk szerint a fővárosban mégis hónapokig kell várni, hogy új betegként bejusson egy diabetológus rendelőjébe.

De a neurológusnál is hasonló a helyzet, nemkülönben a bőrgyógyásznál, a szemorvosnál vagy az endokrinológusnál, sokan közülük nem is fogadnak új beteget.

A várakozási idő már a koronavírus-járvány előtt is aránytalanul hosszú volt, jelenleg meg nem egy esetben még rosszabb a helyzet. És senki sincs, aki segítsen, a háziorvos a szabad orvosválasztásra hivatkozva jobb esetben egy jegyzéket nyom a beteg orra alá, hogy onnan válasszon magának szakorvost. Aztán a beteg vagy az interneten megrendeli magát egy hónapok múlva esedékes időpontra, vagy nyakába veszi a lábát, és elindul orvost keresni valamelyik rendelőintézetben vagy kórházban, abban bízva, hogy talán talál valakit, aki szán rá időt és beveszi. Várakozási idő nélkül azonban így sem megy, pedig az idő az, ami talán a legfontosabb, és sok esetben életeket menthet.

Persze, a specialistahiány sem újkeletű dolog. 2019-ben az egészségbiztosítók úgy reagáltak a helyzetre, hogy megszüntették az addig érvényes limiteket. Gyakran ugyanis éppen ezek okozták, hogy olyan sokáig kellett várni egy-egy szakorvosi vizsgálatra.

Sok orvos ugyanis két-három hét alatt kimerítette az egészségbiztosítótól kapott havi keretet, és ha pénzt akart kapni a beteg kivizsgálásáért, a kivizsgálását át kellett tennie a következő hónapra.

Ám a limitek eltörlése ellenére sem javult lényegesen a helyzet, a biztosítók számos esetben nem fizetnek annyit a szakorvosnak, mint amennyire szüksége lenne. Így aztán a hosszú várólisták nem szűntek meg a fővárosban a koronavírus-járvány után sem, sőt egyre több az olyan eset is, amikor a beteg a szakorvos elutasításával kénytelen szembesülni.

„A visszajelzések alapján a megye lakosai elsősorban a neurológia, ortopédia, pneumológia, endokrinológia, reumatológia, szemészet, fül-orr-gégészet, diabetológia területén szembesülnek problémákkal” – nyilatkozta a megyei önkormányzat kommunikációs osztálya korábban a helyzet kapcsán. Portálunk kérdésére, hogy miért nem javul a helyzet, Tomáš Szalay, a Pozsony Megyei Önkormányzat egészségügyi osztályának igazgatója, megyei orvos azt válaszolta, azért, mert a kereslet meghaladja a kínálatot.

– fogalmazott a megyei orvos.

Szalay azt állítja, azt, hogy van-e vagy nincs elegendő szakorvos, a rendszerben betöltött szerepük és a háziorvosok feladatai viszonylatában kell értékelni. „Úgy gondolom, hogy több szakterületen is van elég szakorvosunk, csak túlterheljük őket olyan esetekkel, amelyeknek nem is kellene a rendelőjükig eljutniuk.

Egy bonmottal élve: talán nincs is kevés orvosunk, csak sok a betegünk. De nem akarom a kérdést elviccelni, valóban vannak olyan szakterületek, amelyekből hiány van – például a gyermekpszichiátria, a diabetológia vagy a tüdőgyógyászat (főleg most, a covid-járvány után)” – fűzte hozzá a szakember.

Arra a kérdésre, hogy elutasíthat-e egy szakorvos egy beteget, a megyei orvos úgy válaszolt, minden orvosnak joga van elutasítani egy beteget, ha az már meghaladná az elviselhető terhelhetőségét.

A biztosító időnként megpróbálja átirányítani őket a megyei önkormányzat hivatalába, mi azonban visszaküldjük őket” – zárta a megyei orvos hozzátéve, pragmatikusan szólva: az egészségbiztosító több információval és jobb eszközökkel rendelkezik a probléma megoldására, mint a megyei hivatal.

Egyelőre úgy tűnik tehát, hogy amíg az állam megint nem a jó végénél fogja meg a dolgokat, nem marad más hátra a beteg számára, mint hogy várjon vagy fizessen. Egy korábbi felmérés szerint a megkérdezettek 70 százaléka akár hajlandó is lenne fizetni azért, hogy ne kelljen olyan sokat várakoznia a szakorvosi kivizsgálásokra. Nyilvánvaló azonban, hogy nem ez a megfelelő megoldás, a lakosság nagy része, főleg az idősebb, nem produktív korosztály ugyanis nem engedheti meg magának ezt a „luxust”, pláne nem az ilyen áremelésekkel terhelt időkben.