Ankét 2019 - Van remény arra, hogy a nemzeti kultúránk is előtérbe kerüljön 2020-ban
Izgalmas, sok szempontból fordulatos évet hagyunk magunk mögött, de milyen lehet a folytatás? Mire számíthatunk 2020-ban: milyen évünk lesz? Közösségként hogyan láthatjuk közeli jövőnket? Milyen kihívások előtt állunk hivatásunkban, szakmánkban vagy a magánéletünkben? Ismert művészek, sportolók, közéleti szereplők, elismert szakemberek és politikusok válaszoltak a ma7 december 31-ig futó ankétjében.
A jövő évben egy gyerekeknek szóló színházi darabra készülök Pataky András rendezésében, amelynek Tücsöklakodalom lesz a címe, és a komáromi Jókai Színházban játsszák majd, a négy tagból álló zenekar két színésszel egészül ki. Az alsó tagozatos és a felső tagozatos korosztály számára egy olyan mesei képet mutatunk majd, amely a nemzeti kultúrából, népzenei tárból táplálkozik.
A magyar közösség szempontjából egy sorsfordító megmérettetés áll előttünk, hiszen arról van szó, hogy lesz -e magyar képviselet a parlamentben. Ha lesz képviseletünk, amiben én nagyon bízom, akkor van remény arra, hogy a nemzeti kultúránk is előtérbe kerüljön, és az amatőr, kis közösségek számára nagyon fontos csoportosulások is támogatást kapnak, mert szükségük van rá. A nemzet úgy tud élni kultúrájában, ha aktívan műveljük azt.
A jövő év sok tekintetben izgalmasnak ígérkezik. Nemzetünk számára szomorú évfordulóhoz érkezünk, mely kapcsán különösen fontos kérdés, hogy sikerre tudjuk-e vinni a felvidéki magyarság egységtörekvéseit. A trianoni békediktátum századik évfordulóján lélektani jelentősége lenne közösségünk számára, hogy rendelkezzünk parlamenti képviselettel.
Magánéletemben elsősorban nagyszülői feladatköröm betöltésével szeretnék foglalkozni, hiszen Kristóf unokám olyan korba lépett, amikor már egyre több helyre elvihetjük. A családdal töltött szabadidő során is fontos számomra az egészség és az aktív kikapcsolódás, így nagy családi túrákat tervezek jövőre.
2020-tól egyértelműen változást várok. Trianon éve lesz, és remélhetően az összetartozás éve is! Boldoggá tenne, ha végre vége lenne a felvidéki magyarság széthúzásának! Szeretném, ha egy cél lebegne mindannyiunk előtt: maradjunk meg felvidéki magyaroknak! Ne szégyelljük magyarságunkat, és érezhessük végre, hogy jó itt magyarnak lenni. Szűnjék meg a feszültség közösségünkben, 2020 hozza el a megbékélést!
Ebben az évben, a megmérettetés évében a tét nem kevés: vajon lesz-e magyar országgyűlési képviseletünk. És ha igen, akkor olyan emberek által, akik méltó módon, botrányoktól mentesen tudnak közösségünkért dolgozni? Szeretném, ha megmutatnánk, hogy becsületesen is lehet politizálni.
Régóta várom már, hogy krisztusi korba lépjek! Mindig is azt éreztem: ha elérem, akkor egy különleges év elé nézek, amely meglepetéseket tartogat majd számomra. Tudom és érzem, valami nagy dolog fog történni velem. Hogy pozitív vagy negatív előjelű, azt nem sejtem, de a meglepetésekben és a nagy horderejű döntésekben bizonyos vagyok. Állok elébe!
Nem szeretek magammal és a jövőmmel szemben túl nagy elvárásokat megfogalmazni. Volt már egyszer ilyen, nem alakult jól, tanultam belőle. Anno, amikor 2016-ban bekerültem a válogatottba, akkor 2017-nek nagy reményekkel vágtam neki, de mégsem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna.
Újévi fogadalmaim is legfeljebb csak apróságok lesznek, amikre oda akarok figyelni, de ezeket nem lőném le előre, mert a végén még nem sikerül majd betartanom őket.
Mindig arra törekedtem, hogy elkerüljem a sablonokat, ezt pedig elég nagy kihívásként élem meg. Új ösvényeket kezdtem el taposni 2019-ben, ami egyszerre tölt el izgalommal és megelégedéssel. Zalka Lóránttal kitűztünk egy célt, meghatároztunk egy szintet, de nem kis büszkeséggel mondom, hogy ettől még egy kicsit magasabbra is ugrottunk. Persze ebben volt azért némi munka, amit a Ma7 médiacsalád tagjai is elmondhatnak a Vízsodorta históriákkal kapcsolatosan. S hogy lehet-e még ezt fokozni? Hát, én ezt szeretném.
Magánélet? Két fiam van. Az idősebbik egyetemista, a kisebbik 2020-ban lesz első osztályos az alapiskolában. Így a szülői értekezleteken a sok ifjú anyuka és apuka között majd újra belecsöppenek az iskola zsongással teli életébe, és akkor újra tagja lehetek én is az huszonévesek klubjának. Egy biztos: a családom számomra a legfontosabb, és velük még több időt szeretnék eltölteni jövőre is.”
