Ahol a szeretet szolgálattá válik
Királyhelmec adott otthont a Szeretethíd felvidéki megnyitójának, amely arra emlékeztetett: a hitből fakadó szeretet akkor válik élővé, ha szolgálattá lesz.
Királyhelmec adott otthont a Szeretethíd felvidéki megnyitójának. A Kárpát-medencei Református Önkéntes Napok idei alkalma arra hívta fel a figyelmet, hogy a szeretet nem maradhat puszta érzés vagy szép gondolat: akkor válik igazán láthatóvá, ha szolgálattá, odafordulássá, konkrét segítséggé lesz.
A jelenlévőket a házigazda, Molnár István lelkipásztor köszöntötte.
Amikor a Szeretethíd megnyitójának programján gondolkodtam, és visszatekintettem a gyülekezetünk életére, örömmel tapasztaltam, hogy közösségünk a kezdetek óta évről évre bekapcsolódik a Kárpát-medencei Önkéntes Napokba. Amióta pedig megnyitotta kapuit az oktatási-nevelési intézményünk, azóta az óvodásokat is bevonjuk ebbe a programba
– mondta Molnár István.
Ezuán áhítat következett, amelyen Kendi Csaba esperes Jézus Péterhez intézett kérdésére irányította a figyelmet: „Szeretsz-e engem?” Az igehirdetés arra emlékeztetett, hogy Péter válasza nem marad meg a szavak szintjén: Jézus szolgálatba állítja őt. „Legeltesd az én juhaimat!” – hangzik el az evangéliumi történetben, és ez a gondolat a Szeretethíd üzenetében is központi szerepet kapott.
Az áhítat egyik legerősebb mondata szerint a hívő embernek magának is „Krisztus szeretetének a hídjává” kell válnia a másik ember számára. A Szeretethíd így nem csupán önkéntes munka, hanem annak felismerése is, hogy a hitből fakadó szeretetnek iránya van: elindul a másik ember felé.
Jézus mindhárom reakciójában, amelyet Péter kérdésére mond el, Pétert szolgálatba állítja. Legeltesd az én bárányaimat! Őrizd az én juhaimat! Legeltesd az én juhaimat! A mindennél fontosabb kérdés tehát az, amit Jézus kérdez: Szeretsz-e engem? Ebből a kérdésből és az arra adott válaszból pedig szolgálat fakad! Vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy egész szolgálatunk abból fakad, hogy szeretjük-e Jézust. Odaigazítva az üzenetet a mai megnyitóhoz azt mondanám, hogy nekünk magunknak kell Krisztus szeretetének a hídjaivá válnunk a másik ember számára.
Az áhítat után a helyi Édenkert Bölcsőde és Óvodát látogató gyermekek adtak rövid műsort. Ezt követően Mátyás Hudák Katalin újságíró, református édesanya zenés bizonyságtétele következett. A program elején a gyerekekkel közösen tanultak meg egy dalt Weöres Sándor Paripám csodaszép pejkó című versére; a dallamot a költő saját kislányának írta. Később megzenésített verseket adott elő, majd beszélgetős formában szólt arról is, milyen halmozottan sérült gyermeket nevelni, és miként lehet a személyes élethelyzet mellett is szolgálatot vállalni a közösségben.
A program folytatásában a Kompán Julianna tartott interaktív fogyatékosságügyi előadást, amely tovább erősítette a megnyitó fő üzenetét: észrevenni azt, aki segítségre, figyelemre, elfogadásra szorul. A Szeretethíd idei felvidéki megnyitója tehát nem elvont gondolatokról beszélt, hanem nagyon is konkrét élethelyzetekre irányította a figyelmet.
A királyhelmeci megnyitó arra emlékeztetett, hogy a szolgálat nem feltétlenül látványos. Sokszor éppen abban mutatkozik meg, hogy valaki időt, figyelmet, jó szót vagy segítséget ad. A Szeretethíd lényege talán éppen ez: összekötni azokat, akik adni tudnak, azokkal, akiknek szükségük van arra, hogy ne maradjanak egyedül.
