A választási rendszer átalakítása nem jár automatikusan előnyökkel
John Stuart Mill: „Az igazán egyenlő demokráciában a nép az összes és bármely csoportja képviselve kellene, hogy legyen, és arányainak megfelelően”.
A Szlovákiai Falvak és Városok Társulása (SZFVT) petíciót indított az érvényes, vagyis az egy parlamenti választási körzet megszüntetése érdekében. Pontosabban népszavazás kiírását kezdeményezik, amelynek célja a kerületek szerinti választási körzetek bevezetése. A petíció szövege szerint a „jelenlegi választási rendszer nem garantálja a régiók igazságos képviseletét a parlamentben, leginkább a fővárostól távol esőkét. Olyan rendszert szorgalmazunk, amely biztosítja, hogy minden kerületnek legyen képviselője a parlamentben, aki a regionális érdekeket védi majd”.
Az SZFVT lépését több síkon lehet értelmezni. Felmerül a kérdés, hogy politikai figyelemfelkeltő akcióról, esetleg nyomásgyakorlásról van-e szó az önkormányzatokat elhanyagoló kormányra, vagy mindkettő? A társulás pontos, szakmailag kidolgozott anyagát még nem láthattuk, így a sötétben tapogatózunk. Ami viszont biztos, hogy a petíció szövege azt sugallja, egyes kerületekből nincsenek képviselők a parlamentben! Ez ebben a formában pontatlan és valótlan, ahogy az a megállapítás is, hogy a képviselők nem viselhetik gondját saját kerületüknek, illetve nem érvényesíthetik az ottani érdeket. Való igaz, hogy a főváros adja a képviselők egyharmadát, a második helyen viszont az Eperjesi Kerület szerepel 22 képviselővel.
A pontosság kedvéért azt is meg kell jegyezni, hogy a regionalizmus mellett a szakmaiságnak sem ártana teret adni az állam legfelsőbb szerveiben, és csupán halkan jegyzem meg, hogy az elmúlt napok bohózatai láttán talán egy viselkedési alapképzés sem ártana!
Visszatérve témánkhoz, amelynek lényege, hogy lehet-e olyan választási rendszert kialakítani, amely a magyar közösségünk számára nem teremtene hatványozottan hátrányos helyzetet?
A teljesség kedvéért tegyük hozzá, hogy a képviselők állandó lakhelye (járás) szerinti besorolás már árnyaltabb képet mutat, hiszen Pozsony városa 45, Besztercebánya 8, Kassa és Nyitra 6-6 képviselőt ad. Érdekes adalék, hogy Pöstyén 5 parlamenti képviselővel rendelkezik! (lásd a 3.térképet) Van viszont 29 olyan járás, ahonnan nincs parlamenti képviselő. A magyarok által lakott járások közül Komárom, Vágsellye, Nagykürtös, Nagyrőce nem ad egy képviselőt sem, de a kép itt is csalóka, mert például a Dunaszerdahelyi járás képviselője egy Vörösmajorban állandó lakhellyel rendelkező, de nem ott tartózkodó szlovák honatya. Ez is mutatja, hogy a magyarság regionális és a közösség szempontjából is arányos képviselte kiemelten fontos ügy.
Szintén külön elemzésben lehetne foglalkozni az egyes pártok képviselőinek területi megoszlásával. Az SaS 13 bejutó képviselőjéből 9 fővárosi volt 2020-ban.
A petíció kezdeményezői nem adtak ki részletesebb, értelmező anyagot, ezért járjuk hát körbe a főbb lehetőségeket az esetleges új választási rendszer kapcsán. Utoljára 1994-ben, a régi kerületek szerint kelet, közép, nyugat, valamit a főváros választókörzeteiben szavaztunk. Több politikus szerint az akkori elvek mentén kellene a mostani körzeteket is meghatározni, azaz a hatályos megyerendszerből indulnának ki. Mielőtt ujjongásban törnénk ki (sajnos már akadtak magyarok, akik így tettek), nézzük meg, mit várhatunk egy ilyen rendszertől.
Számításainkhoz a lakosság lélekszámát vettük alapul, a 2021-es népszámlálási adatokat, illetve a parlamenti választási részvételek átlagait, azzal, hogy a magyarság esetében a közös pártra – optimistán – az összmagyar szavazatok 75 százalékát számítottuk. Az országos részvételi arányt 65 százalékban határoztuk meg.
A Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának javaslata szerint egy választási körzet egy megyével lenne egyenlő.
A megyék lakosságszámuk szerint kapnának parlamenti mandátumokat, és a parlamentbe pedig a legtöbb elsőbbségi szavazatot megszerzők jutnának. Ez a gyakorlatban egylistás szavazást jelent (ami nem az arányos képviseleti rendszer alapja, hanem többségi elvű). A jelöltek ábécé sorrendben kerülnének a listára, és karikázással választanák ki a szavazók a nekik megfelelő jelölteket. Nyilván kérdés, hogy egy, több, vagy a megye teljes kvótáját szavazhatják-e meg az emberek (akár 22 személyt is jelölve). Ez a rendszer a gyakorlatban azzal járna, hogy szinte minimális lenne a nemzetiségi képviselet lehetősége, hiszen például Nyitra megyében, ahol a legtöbb a magyar pártra (elméletileg) szavazók száma, ám az 59 700 emberrel szemben 297 200 nem rájuk szavazó jelenne meg, miközben a régió mandátumszáma 19 lenne.
Nem kérdés tehát, hogy az egylistás szavazásnál az ötszörös különbség milyen eredménnyel kecsegtet. A Kassa megyének járó 21 mandátum esetében a 26 100 magyar szavazatra 385 600 szlovák pártra szavazó jut, ami 14,8-szoros arány.
Mint a bevezetőben írtuk, Szlovákiában a rendszerváltást követő években már léteztek „választási kerületek/megyék”, melyek a 3+1-es területi megoszláson alapultak. Az akkori törvényi szabályozás az ország „hagyományos” választási rendszeréből indult ki, és 1994-ig volt hatályos.
Ennek értelmében regionális listákon akkor lehetett bejutni a parlamentbe, de csak akkor, ha az adott jelölt pártja országosan megugrotta az 5 százalékos küszöböt. Modellünk szerint a magyar szavazók 65 százalékos részvétel mellett 75 százalékban választanának egy magyar pártot.
Az eredmény ebben az esetben országosan 163 ezer szavazattal 6,3 százalék lenne. A 150 parlamenti helyből ebben az esetben 12 mandátumban lehetne maximalizálni az eredményt (lásd az 5. térképet). A bejutási arány tehát nagyon hasonló lenne, mint a jelenlegi rendszer esetében. A térképen az adott megye összes lehetséges képviselőinek száma, zárójelben a magyar mandátumok száma.
A magyarországihoz hasonló vegyes választási rendszer bevezetése is felmerült szakmai körökben. Az országos listák mellett az egyéni választókörzeteken keresztül is lehetne parlamenti képviseletet szerezni. Egy ilyen lehetőségnél is felmerülhet az indító párt országos támogatottságának szükségessége, de akár le is mondhatunk az 5 százalékos küszöbről, ha egyéni körzetben független személyiségek is indulhatnának. Sok-sok kérdés, melyeket pillanatnyilag nem szálazunk szét, mivel a részleteket nem mutatták be pontosan. E lehetőség vizsgálatánál tehát abból indultunk ki, hogy a választókörzetek kialakítása során a jelenlegi közigazgatási határok jelentik a kiindulópontot. A közbeszédben, leszámítva a szlovákiai magyar politika egy részét, fel sem merült, hogy a hatályos közigazgatási felosztás durván ellentmond a természetes tájegységeken alapuló beosztásnak. Egyszerűen nem jó!
Mindezek ellenére, jobb híján, alábbi elemzésünket az aktuális meglévő rendszerre alapoztuk. A 150 parlamenti széket kettéosztottuk, azaz 75 személy országos listán jutna be, a másik 75 pedig egyéni választókörzeten keresztül. Az egyéni választási körzetek kialakításánál az egyes járások lakosaink számát vettük kiindulópontként. Egy mandátumra átlagosan 73 900 lakos jut, s így kiszámítható, hogy az adott járásra hány egyéni mandátum jut. Például egy kisjárás esetében 0,22, egy nagynál pedig 2,1. Az egymással szomszédos és egy megyében található járások esetében olyan összeadásokat hajtottunk végre, melyekből értelmezhető és mérhető mandátumszám jönne ki.
Hangsúlyozom, hogy ez egy elméleti síkon felvázolt egyéni választási körzeti rendszer, amely 11 körzetbe vonná a magyarok által lakott járásokat. Ezekből három a gyakorlatban kiesik, mégpedig Pozsony, Kassa és Nyitra, hiszen a 3 százalék alatti arányunk nem feltételezi az eredményességet.
A rendelkezésre álló és modellezett adatok szerint a 6. táblázat mutatja az esetleges választási sikert, de itt is érvényes, hogy a magyar szavazóbázis 65 százalékos részvételi aránya mellett az egységes magyar párt 75 százalékos közösségi támogatásával számoltunk. Ez a gyakorlatban egy valószínűsíthetően elérhető maximum. Természetesen a lehetséges eredmények számos tényező miatt változhatnak. Ilyen például, hogy hány szlovák párt indul, egy magyar párt indul-e a választásokon vagy több, lehetőség lenne-e egyéni indulóként a választók kegyeiért folyamodni, továbbra is alacsonyabb lesz-e a magyarok választási kedve stb.
A táblázatban szereplő adatokból kiindulva a Dunaszerdahely–Galánta és Komárom–Vágsellye körzetből elhozható lenne 3+2 mandátum. Ahol még maradna némi esélyünk a sikerre, az az Érsekújvár–Léva, valamint a Nagyrőce–Poltár–Rimaszombat körzet, ahol talán 1+1 képviselővel lehetne számolni.
Jelen adatok esetében is országosan több mint 6 százalékos eredmény kellene az eredmény biztosítására, így az egyéni körzeteken kívül az országos listáról is be lehete jutni, vélhetően 4 vagy 5 képviselővel.
Nyilván pillanatnyilag ez fikció, és számos kérdés nyitott, de talán érdemes felkészülnünk minden lehetőségre. Összességét tekintve bizonyára vitán felüli, hogy a demokratikus társadalmakban a polgárközeliség fontos és pozitív elv a választási rendszerben; ezt jelenthetik a körzetek is.
Ki kell viszont azt is mondanunk, hogy a mečiari járások rendszerének örökségén felépített közigazgatási rendszer határai rosszak. Ezen változtatni kell, megoldásként pedig az általunk oly sokszor hangoztatott természetes régiókat kell alapul venni. A mi esetünkben: Bodrogköz, Ung-vidék, Gömör, Garam völgye, Mátyusföld, Csallóköz.
Az ügy politikai vonatkozásában pedig elengedhetetlen megjegyezni, hogy az egyéni érdekek, illetve a pillanatnyi csillogó figyelemkeltés helyett a megfogalmazott célok elérésére/megvalósítására kell törekedni. Mi már kértük, hogy a kormány pótolja évtizedes mulasztását, biztosítsa a magyar közösség széles körű önigazgatását, mert akkor a választási rendszer kérdése nem nehezedne veszélyként a közösségünkre. És talán többször kellene a pozsonyi Várdombra, adott esetben a Várba mennünk, csak nem csillogni, hanem kérni, követelni, mert néma gyereknek anyja sem érti szavát.
A Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának petícióját pedig talán akkor lenne érdemes támogatni, ha tudnánk, hogy pontosan mit is akarnak a kezdeményezők, mert ez így csupán olyan, mint a tóba dobott kő, amely hullámokat vet ugyan, de megoldást nem hoz.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/8. számában.
