A pozsonyi vágta
Nem lehet panaszunk a magyarságot, illetve Magyarországot érintő pozsonyi eseményeket illetően az év 27. hetében, hiszen hétfőn a szlovák államfő, Peter Pellegrini kétszer is villantott e téren, csütörtökön pedig magyarországi kollégája, Sulyok Tamás a szlovák főváros hat helyszínén is megfordult, s uralta ezzel aznap a felvidéki közéleti teret. Mennyiségben sem rossz, látványnak sem utolsó eseményekről van szó, amelyek elsődleges tartalmukon túlmutatva több, a látszatnál nagyobb súllyal bíró, apró érdekességgel is szolgáltak a politika iránt érdeklődőknek.
Egy új kezdeményezésnek adott helyet a köztársasági elnöki palota június utolsó napján, amikor Forró Krisztián, az elnök alig egy hónapja kinevezett nemzetiségi közösségi tanácsadója kezdeményezéséből a Grassalkovich-palotában fogadta az államfő a Szlovákiában hivatalosan elismert tizenöt nemzetiségi közösség egy-egy képviselőjét. A szlovákiai magyarságot Kiss Beáta, egyetemi oktató képviselte.
Megjegyzés 1.: Egy új szókapcsolattal, a „nemzetiségi közösség” fogalmával gazdagodott a szlovákiai médiatér, s ebben jelentős része van a Pellegrini–Forró tandemnek. A szlovák államfő, vélhetően új tanácsadója hatására, többször elmondta már, nem tetszik neki, hogy „kisebbségről” vagy „többségről” beszélünk, amely eleve alá- vagy fölérendelt helyzetet sugall, s ezért az egész hétfői találkozón, olykor szinte önmagán is erőt véve odafigyelt arra, hogy a „nemzetiségi kisebbség” több évtizedes beidegződést immár „nemzetiségi közösséggel” helyettesítse.
Az elnöki találkozó talán ezért is inkább civil megbeszélésre, semmint politikai tanácskozásra emlékeztetett, hiszen magyar vonalon sem a képviseleti, sem az elnöki oldalról nem hangzottak el olyan aktuális témák, mint a kettős állampolgárság büntetése, vagy a Beneš-dekrétumok alapján történő újkori földelkobzások ténye. Amiben viszont minden nemzetiségi közösségi résztvevő egyetértett, az a nemzetiségi kultúrát finanszírozó Kult Minor Alap munkájának hatékonyabbá tétele.
Megjegyzés 2.: Emlékezetes, hogy pár évvel korábban, még parlamenti képviselőként és a Hlas párt elnökeként Peter Pellegrini nem szavazta meg sem a Csemadoknak járó éves külön támogatást; a szlováknak, mint idegen nyelvnek az oktatását, illetve a közúti táblák kétnyelvűsítésének a lehetőségét sem. A Magyar Szövetség párthoz közel álló forrásunk szerint Pellegrini mostani, kisebbségbarát kezdeményezését valójában egykori pártja, a Hlas folyamatosan csökkenő népszerűségével magyarázzák. Szerintük az elnök a mostani találkozóval mintegy rástartolt a szlovákiai nemzetiségi közösségek szavazói bázisára.
A találkozó a már említett ok miatt jócskán elhúzódott, így Peter Pellegrininek szinte sietnie kellett az elnöki palota egy másik termébe, ahol már felsorakoztak a jövendőbeli nagyköveteket, hogy átvegyék Szlovákia képviseletére jogosító megbízólevelüket az ország elnökétől. Közöttük volt Pavol Pavlis, egykori Smer-párti miniszter is, aki hamarosan Budapesten képviseli majd a Szlovák Köztársaságot, felváltva ezzel az immár jó ideje szolgáló, egykori külügyminisztert, Pavol Hamžíkot.
Megjegyzés 3.: Pavlis nagykövetté válásával teljes lesz a Smer-párti jelenlét a magyarországi külképviseleten, hiszen Richard Kmeť egykori regionális politikus ez év márciusában foglalta el a békéscsabai főkonzuli helyet. Mindkét politikus akarata ellenére távozott korábbi pozíciójából, mostani hivatalba helyezésük viszont jelzi, hogy a Smer afféle régi vágású pártként nem feledkezik meg, s gondoskodik egykori lojális embereiről.
Csütörtökön, július 3-án viszont még Pavol Hamžík vett részt azokon a pozsonyi tárgyalásokon, amelyeken Sulyok Tamás, Magyarország államfője találkozott a három legfőbb közjogi méltósággal. Ezek során Sulyok köztársasági elnök felkereste Pellegrini államfőt, Richard Raši parlamenti elnököt, illetve Robert Fico kormányfőt is. A leghosszabb találkozó a protokolláris szokásoknak megfelelően a két államfő között zajlott le, mivel a mostani pozsonyi út hivatalosan Peter Pellegrini szinte pontosan egy évvel korábbi, 2024. július 18-ai budapesti látogatásának a viszonzása volt. Ennek megfelelően a délelőtti találkozó utáni sajtótájékoztató is inkább egy részletes beszámoló volt mindazon közös pontokról, amelyek a két tárgyaló felet kölcsönösen érintik, így az autógyártástól a V4-ig nagyon sok téma került szóba.
Természetesen a nemzetiségi közösségek is, bár a sajtóbeszámoló alapján ez utóbbiak inkább csak az udvariassági gondolatok erejéig, bár az figyelemre méltó, hogy Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke azt posztolta a közösségi hálón, hogy Sulyok Tamás szerint a szlovák közjogi méltóságok a magyarság politikai képviseletét szinte alkotmányos értékként kezelik és „meggyőződésük, hogy a magyar parlamenti képviselet nemcsak a mi közösségünk, hanem az egész szlovák társadalom érdeke.”
E gondolatok fényében már jobban érthető, hogy a magyar köztársasági elnök a Magyar Szövetség párt vezetőivel a párt székházában találkozott. Annak ellenére, hogy a diplomáciában szokatlan, ha egy pártok fölött álló közjogi méltóság külföldi útja során politikai párttal találkozik. Állami vezető állami szervekkel találkozik protokollárisan – mondja az íratlan szabály, amitől eltérni ritkán szoktak, hiszen a fogadó ország ezt akár a belügyekbe való beavatkozásként is értelmezheti. Most viszont éppen az a, jelenleg még ritka helyzet áll fenn, hogy Szlovákia és Magyarország viszonylatában egy ilyen találkozó szinte senkit sem zavar, és úgymond belefér a mindkét fél által történelmi maximumon levőnek tartott államközi jó kapcsolatokba. Kíváncsian várjuk persze Ivan Korčoknak a maga intelligens módján hungarofób reakcióját a magyar elnöki látogatás egyes mozzanataival kapcsolatosan.
Megjegyzés 4.: Peter Pellegrini a közös sajtótájékoztatót úgy kezdte, hogy „magyarországi találkozónkra egy éve került sor, amikor először választottak meg köztársasági elnökké.” A vélhető elszólás talán az első elnöki időszakát jelenleg töltő Pellegrini távlati terveibe enged betekintést.
Érdekesség, továbbá, hogy míg a Pellegrini–Sulyok tárgyaláson jelen volt Forró Krisztián, a szlovák államfő nemzetiségi tanácsadója, addig Robert Fico tárgyalócsapatában nem volt ott Horony Ákos, pozsonyi nemzetiségi kormánymegbízott. Mivel a jelek szerint valószínűsíthető, hogy Fico kormányfő elégedett Horony munkájával, így a kormánybiztos kívülmaradása annak lehet a jele, hogy a Fico–Sulyok tárgyaláson érdemi szinten nem került szóba a nemzetiségi közösségeket érintő téma. Lényeges viszont, hogy Robert Fico „It was a perfect meeting!” (Ez egy remek találkozó volt!) kijelentéssel köszönt el a magyar államfőtől.
Az eddig felsorolt öt elnöki eseményhez még egy további, hatodik is járult július 3-án, mégpedig az, hogy a magyar köztársasági elnök Dévénynél megkoszorúzta a kommunista diktatúra elől menekülni kívánó, és itt elfogott vagy agyonlőtt emigránsok emlékművét, a Szabadság kapuját.
Megjegyzés 5.: Richard Raši, a pozsonyi parlament elnöke által kiadott tájékoztatóban külön kiemelést kapott, hogy találkozójukat a pozsonyi várban tartották, amely ugyanúgy a két nemzet közös történelméhez tartozik, mint a budapesti parlament. Utalás lehetett ez arra a szlovákiai ellenzéki felmordulásra, amely számonkérte, hogy a magyar köztelevízió miért mutatja (néhány másodpercig) a magyar himnusz alatt a pozsonyi várat. Is.
Megjelent a Magyar7 2025/27.számában.
