A pincesori álomból több ezres ünnep lett Kisgéresben
Borúsan indult, napsütéssel és rekordgyanús tömeggel folytatódott az idei Akácillat. A szervezők szerint akár ötezernél is többen fordulhattak meg a kisgéresi pincesoron.
Május közepén a Bodrogközben nem kell sokáig keresni az akácillatot. Ott van az utak mentén, a domboldalakon, a régi szőlőhegyek környékén, és vannak helyek, ahol ilyenkor szinte az egész táj fehér virágba borul; Királyhelmecen például a Nagy-hegy környéke is ilyen látványt nyújt. A térség legismertebb akácillatú helyszíne azonban mára kétségkívül Kisgéres lett, azon belül is a híres pincesor.
Itt rendezték meg szombaton, május 16-án a 17. Akácillat – Nyitott Pincék Napját, amelynek ismertsége nem a véletlen műve. A helyiek hosszú évek munkájával építették fel azt a rendezvényt, amely ma már jóval túlnőtt egy egyszerű nyitott pincenapon. Az Akácillat története a pincesor, a bor, a géresi béles és a helyi értékek megmutatásának szándékából indult, mára pedig több ezer látogatót vonzó, régiós jelentőségű találkozóvá nőtte ki magát.
Az idei rendezvényt azonban komoly aggodalmak előzték meg. Mint minden szabadtéri programnál, itt is az időjárás volt a legnagyobb kérdés. A helyszínen nincs mindenhol fedett tér, az eső nemcsak a műsort nehezíthette volna meg, hanem a látogatók kedvét is könnyen elvehette volna. Furik Csaba polgármester elmondása szerint a rendezvény előtti napokban szinte folyamatosan az előrejelzéseket figyelték.
Napokig az időjárást néztem, és bevallom, imádkoztam is, hogy ne essen. Hol harminc, hol negyven százalékos esélyt mutattak az oldalak, erős felhőzettel. Egy ilyen rendezvénynél ez nagy kockázat, mert ha elered az eső, akkor nemcsak a program ázik el, hanem az emberek is könnyebben otthon maradnak
– idézte fel a polgármester.
A szombati nap valóban óvatosan indult. Kora délután még úgy tűnt, a borús idő visszafogta a látogatókat, a színpad előtti nézőtéren is kevesebben voltak. Aztán délutánra változott a kép: kisütött a nap, meleg lett, és mintha egyszerre mozdult volna meg a környék. Az autók száma, a megtelő utcák és a pincék felé áramló tömeg már két óra körül jelezte, hogy az idei Akácillat különösen erős nap elé néz.
Az idei Akácillat méretét nem lehetett pusztán a színpad előtti nézőtéren lemérni. Bár délutánra az is megtelt, a rendezvény igazi ereje a teljes, mintegy 4,5 hektáros területen látszott. A pincéknél egymást váltották a társaságok, az utak és a kis utcák megteltek autókkal és gyalogosokkal, a lenti utcasoron árusok kínálták portékáikat, miközben több ponton is zene szólt, beszélgetések indultak, poharak koccantak, és a látogatók folyamatosan áramlottak egyik helyszínről a másikra.
A szervezők idén is figyeltek arra, hogy az Akácillat ne csak borkóstolás legyen, hanem egész napos családi és közösségi élmény. A színpadi műsor mellett kézművesek, élelmiszerárusok, helyi finomságok, lángos, gofri, kürtőskalács, géresi béles és természetesen nyitott pincék várták a vendégeket. Aki bort szeretett volna kóstolni, jegyet váltott, tallért pedig borra és bélesre is lehetett használni.
A gyerekek sem maradtak program nélkül. A jurta környékén gyereksarok működött, kézműves foglalkozásokkal, a színpad mögötti részen további gyerekprogramok zajlottak, és a lovaskocsi is folyamatosan járta a maga körét. A családok így akkor is találtak elfoglaltságot, ha éppen nem a színpadi műsort követték.
A helyszínnek volt egy csendesebb, elmélyültebb oldala is. A helyi lelkipásztorok által megálmodott imasétányt bárki bejárhatta; az új térképet az amfiteátrum meglévő épülete mellett helyezték el, a sétány pedig a felső út felől volt megközelíthető.
A színpadon közben egymást váltották a fellépők: volt harmonikamuzsika, citera, asszonykórus, néptánc, country- és linedance-bemutató, hegedűelőadás, operett, musical, kétnyelvű modern popzene és élő retro zene is. A helyi értékőrzés különösen hangsúlyosan jelent meg a kisgéresi Kiscike citerazenekar és a Borcsák asszonykórus fellépésében, de a program egész nap arra épült, hogy több nemzedék és többféle zenei világ találjon egymás mellé helyet.
Hogy az Akácillat mára ekkora rendezvénnyé nőtte ki magát, annak külön története van. Furik Csaba polgármester szerint a kezdetek sokkal egyszerűbbek voltak: adott volt a híres kisgéresi pincesor, a bor, a géresi béles, a helyi szőlészek és borászok közössége, valamint az a szándék, hogy mindezt megmutassák másoknak is.
Nekünk ez volt a pincesorunk. Ismertük, szerettük, és láttunk magyarországi példákat is hasonló rendezvényekre. Úgy gondoltuk, Kisgéresnek is van mit megmutatnia: jó boraink vannak, van bélesünk, vannak értékeink
– idézte fel a polgármester.
Az első években még jóval szerényebb keretek között zajlott minden. Főtt a gulyás, nyíltak a pincék, érkeztek az első érdeklődők. Amikor azonban már több mint száz vendég jött, a szervezők érezték, hogy a rendezvény kinövi eredeti formáját, és tovább kell lépni. A fordulat néhány évvel később érkezett, meglehetősen érdekes módon. Furik Csaba úgy fogalmazott, a megye részéről előzetes bejelentés nélkül látogattak el a rendezvényre.
Szinte titokban jöttek, mint Mátyás király álruhában. Nem szóltak előre, nem jelentették be magukat, csak eljöttek, körülnéztek, megnézték, mi történik itt Kisgéresben. Aztán a következő tavasszal Lenka Vargová Jurková keresett meg azzal, hogy indul a Terra Incognita program, és ők az Akácillatban nagyobb lehetőséget látnak, mint amiben mi akkor gondolkodtunk
– mondta Furik Csaba.
Kisgéres eredetileg kisebb támogatásban reménykedett, a megyei idegenforgalmi szervezet azonban az előző évi tapasztalat alapján már nagyobb rendezvényként tekintett az Akácillatra. A Terra Incognita programhoz való kapcsolódás ezután nemcsak anyagi segítséget jelentett, hanem szakmai hátteret is.
Nagyon sokat tanultunk abból, hogyan kell egy ilyen rendezvényt felépíteni, menedzselni, láthatóvá tenni. Marketingben, szervezésben, kommunikációban is mögénk álltak. Ez egy szakma, amit mi addig ilyen szinten nem ismertünk
– tette hozzá a polgármester.
A változás azóta látványos. Az Akácillat ma már nemcsak helyi vagy bodrogközi rendezvényként él: Kassán rádióreklámokban hallani róla, plakátokon és villamosokon is megjelenik az arculata. A látogatók száma időjárástól függően több ezerre nőtt, a helyszín pedig lassan elérte befogadóképessége határát.
– Három-, négy-, akár ötezer ember is megfordul ilyenkor Kisgéresben. Ennél sokkal többet talán már maga a terület sem bírna el – jegyezte meg Furik Csaba.
Kisgéresnek ehhez szívből lehet gratulálni: egy kis falu megmutatta, hogy ha van mire építeni, van közösségi akarat és vannak jó partnerek, akkor a pincesor csendes világából is lehet több ezer embert megszólító, mégis otthonos ünnepet teremteni.
