A Magyar Szövetség és a tű foka
Tizenegy hónap telt el a Magyar Szövetség tisztújítása óta. A szlovák(iai) politikában jó eséllyel döntő fontosságú őszi évad előtt a szűk időtávlat ellenére is fontos és időszerű mérlegre tenni, milyen helyzetben és esélyekkel rugaszkodhat neki a felvidéki magyar érdekképviselet az előttünk álló időszaknak.
Szögezzük le rögtön az elején, Gubík László és az új pártvezetés igencsak nagy fába vágta a fejszéjét. A meghirdetett vízió, a korszakváltás pontosan leírja azt a kihívást, amelyet a felvidéki magyar politikának a parlamenti belépőhöz - ahogy Gubík fogalmaz, az első ligához - meg kell ugornia. Egy fogyó létszámú, megosztott közösséget kell legalább akkora arányban egy irányba terelni, hogy a Magyar Szövetség átbújhasson a tű fokán. Másképp fogalmazva, az etnikai magyar pártnak azt az akadályt kell megugornia, amelyet 2010 óta egyszer sem sikerült.
A politikában alapszabály, hogy a hívószóhoz, a vízióhoz társulnia kell a reménynek, vagyis a megcélzott közösségnek, a választóknak hinniük kell abban, hogy a kitűzött cél elérhető. A Magyar Szövetség előtt álló feladat legfőbb nehézsége pontosan ebben rejlik.
A 2010 utáni sorozatos kudarcok éppen a magyar párt parlamentbe jutásába vetett reményt foszlatták szét növekvő számú felvidéki magyar választóban. A Magyar Szövetség elsődleges feladata ebből adódóan az, hogy meggyőzze a választókat arról, a magyar párt képes megugorni a parlamenti küszöböt, és nem ismétli meg a múltban elkövetett hibákat.
A tisztújítás óta eltelt tizenegy hónapban világos jelzéseket kaptunk arra, hogy az új pártvezetés megértette, a gödörből kivezető út megtalálásának nulladik, elengedhetetlen lépése a belső konfliktusok haladéktalan lezárása. Gubík meghatározása tűpontosan írja le, mi kövezte ki az elmúlt években a kudarchoz vezető utat. Kisebbségi léthelyzetben, egy fogyó létszámú közösség számára politikai öngyilkosság, ha a közéleti küzdelmekben a magyar a magyarnak válik farkasává. Főként, ha annak közvetlen politikai következményeit is mérlegre tesszük, hiszen a belső vitáktól hangos pártok széles választói tömegeket taszítanak el maguktól.
Innen nézve érzékelhető igazán a jelentősége annak, hogy az új pártvezetés az elmúlt tizenegy hónapban a Magyar Szövetségen belül megteremtette és megtartotta a belső békét.
A párt sikeres konszolidációja megalapozta az esélyt arra, hogy a Magyar Szövetség ne csak stabilizálja a választói bázisát - ahogy arról az elmúlt hónapok közvélemény-kutatásai egyértelműen tanúskodnak, de azt bővíteni is tudja.
A tisztújítás óta eltelt közel egy év azt is igazolja, hogy a választási fiaskók utáni tetszhalott állapotából a Magyar Szövetség magasabb fordulatszámra kapcsolt, ezen felül a választmány tavaszi ülésén átfogó stratégiát is meghirdetett. A magyar közösséget érintő kormányzati döntésekre adott reakciók, szakmai ellenjavaslatok és a közösségi jövőkép felvázolása szintén alapfeltétele annak, hogy a párt megszólítson olyan választókat, akik passzivitásba merültek vagy az elmúlt évek választásain egyik vagy másik szlovák pártra adták a voksukat.
Ha summázni szeretnénk a féli tisztújító kongresszus óta eltelt időszak folyamatait, talán akkor fogalmazunk a legpontosabban, ha rögzítjük, a Magyar Szövetség teljesítette az alapfeltételeket ahhoz, hogy bővíteni tudja a választói bázisát.
Erre támaszkodva a továbbiakban a pártnak a választói tartalékok megszólítására és megnyerésére, és ami a legfontosabb és legnehezebb, közvetlenül a választásokat megelőzően a parlamentbe jutáshoz kulcsfontosságú választói szegmens eredményes mozgósítására kell törekednie.
Vagyis a Magyar Szövetségnek úgy kell politizálnia, hogy miközben megőrzi a törzsválasztókat, működő stratégiát talál arra, hogy magához vonzza azokat, akik a legutóbbi voksolásokon otthon maradtak, és jobb ajánlatot kínál azoknak, akik más pártokra adták a szavazatukat. Tegyük hozzá, ha a magyar párt a becsatornázható tartalékokat keresi, ebben az esetben is érdemes okulni az előző választási kampányokban kihagyott lehetőségekből és hibákból.
Nehezen tagadható, hogy a parlamenten kívüli lét a pártok számára nehezített pálya. Az országos média figyelme óhatatlanul a parlamenti mandátumokkal rendelkező pártokra irányul, a törvényhozásból kimaradt pártok a választói táboruk bővítéséhez jóval korlátozottabb lehetőségekkel rendelkeznek. Mindezt a szkeptikus kommentáríró akár csapdahelyzetként is leírhatja.
Valójában azonban a Magyar Szövetség parlamenten kívüli pártként sem eszköztelen, hogy a déli régiókban élő potenciális szavazóit megszólítsa. Ne feledjük, a magyar párt a 2022. őszi összevont helyhatósági választásokon elért eredményeinek köszönhetően a déli országrészben igazi nehézsúlyú játékos a helyi és a megyei politikában.
A magyar párt legnagyobb adóssága az elmúlt időszakból, hogy a helyi sikereket nem sikerült országos eredményekre váltania. Lábjegyzetként álljon itt, elemzői közhely, hogy más stratégia vezet eredményre önkormányzati szinten és az országos politikában. Az állítás kampánytechnikai részét nem is kívánjuk cáfolni, viszont rögzítsük tényként, hogy a parlamenti választás is helyben dől el. Még akkor is, ha Szlovákiában történetesen nincsenek egyéni választókerületek, hanem pusztán a pártlistákra leadott szavazatok állítják fel az erősorrendet.
Ha megelégszünk azzal a felületes magyarázattal, hogy a választók országos szinten ideológiákról, helyi szinten pedig a településeik működtetőiről döntenek pragmatikus szempontok alapján, elengedjük a Magyar Szövetség jövőbeli választási sikereinek legbiztosabb alapját. Az a választó, aki az önkormányzati voksoláson a magyar párt jelöltjeire adja a voksát, ugyanezen személyek által megszólítható a parlamenti választásokon is.
Messzire vezető fejtegetés lenne, miért nem tudott a magyar párt építkezni a 2023-as parlamenti választásokon az előző évi helyhatósági voksolás sikeréből. Elégedjünk meg most annyival, hogy az önsorsrontó belső viták és a párt részleges szakadása mellett ebben fontos szerepe volt annak is, hogy nem sikerült kellő hatásfokkal kihasználni a népszerű helyi politikusok - polgármesterek, önkormányzati képviselők - szavazatvonzó erejét.
A Magyar Szövetség lokálpatrióta programja azon a felismerésen alapszik, hogy a párt a régiókban erős. Ez esélyt kínál arra, hogy a következő parlamenti választások kampányában a párt hatékonyabban fogja hadra a helyi erős embereit, kiküszöbölve a korábbi hibákat, ide értve az emberi mulasztásokat.
Ha mindehhez hozzátesszük, Robert Fico kormányfő a múlt heti hírek szerint komolyan mérlegeli, hogy egy időben rendezzék meg a helyhatósági és a parlamenti választásokat, a helyi és az országos mozgósítás összehangolása a közeli jövőben szükségszerűen megoldandó kampányfeladattá válhat. Tegyük hozzá, ha a felvetés végül lufinak bizonyul, a Magyar Szövetség számára a helyi erőforrások hatékonyabb kihasználása egy jövőbeli országos kampányban így is döntő fontosságú kérdés.
Megjelent a Magyar7 2025/35. számában.
