A féltékeny ellenzék és egyéb történések
A szlovákiai történések múlt heti szemlézésekor több előre tervezett és két „mozgó” dátumú esemény is a meghatározó, vagy legalábbis jelentős politikai, illetve közéletei események sorába kívánkozik, így részletesebb bevezető helyett kezdjünk is bele ezek áttekintésébe.
Akár a naptár alapján is rangsorolhatunk, hiszen nemcsak a magyar közösségre, de az egész ország lakosságára hosszú távú kihatása lesz az eredetileg a nyár előtti időszakra tervezett, de csak a mostani hét keddjén elfogadott ún. harmadik konszolidációs csomagnak. Elsődleges célja, mondják a szakértők, hogy lefaragjuk az ország folyamatosan termelődő költségvetési hiányát; a lakosság meghatározó rétegei számára azonban az életszínvonal lefaragását, a közterhek növekedését és a bevételek csökkenését jelenti majd. S ha mindez nem lenne elég, már most arról beszélnek a szakértők, hogy rövidesen szükség lesz a negyedik konszolidációs csomagra is.
Tesszük fel a látszólag megmosolyogtató kérdést, hiszen vélhetően már a közgazdasági egyetem elsős hallgatói is természetesnek veszik, hogy egy ország költségvetése kizárólag deficites lehet, amelynek mértékét olykor-olykor, afféle morális kötelességként minden egyes kormány megpróbálja lefelé faragni. Pontosabban fogalmazunk, ha a lefaragás helyett azt mondjuk, hogy az aktuális pénzügyi vezetés megpróbálja a veszteség növekedésének a mértékét fékezni.
A harmadik konszolidációs csomag ugyanis nem egész 3 milliárd euró megtakarítását tűzte ki célul, ám az ország idei költségvetése eleve több mint 6 milliárd mínusszal számolt, azaz ekkora hiányt kell valamivel – főképpen hitellel – befoltozni idén. Vagyis a szlovák állam csak ebben az évben 6 milliárd euróval többet költ, mint amennyi a bevétele.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy 1989 óta minden év deficites, akkor lehet elképzelése az adófizető olvasónak, hogy a három évtized alatt felgyülemlett költségvetési hiány már akkora, hogy annak kiegyenlítése a csodák kategóriájába tartozna.
Igazából nem is készül erre a kormány. Az ország célja nem más, mint annak biztosítása a konszolidációs csomagokkal, hogy még elfogadható kamatozású hitelt vehessen fel a menetrendszerűen lejáró kölcsönök finanszírozására.
A most elfogadott megszorító intézkedéscsomag bele-belecsíp a lakosság egyes rétegeinek bevételeibe, az adók és járulékok növelésével, illetve a források szűkítésével. Ennek mértéke még távol van a pénzügyi rémtörténetek sorába tartozó sokkterápiás vagy dél-amerikai megoldásoktól, de mindenesetre az intézkedések életbe lépése után várható, hogy a lakosság felteszi majd a kérdést, hogy mi köze van a politikusok és más döntéshozók intézményi költekezéséhez?
A konszolidációs csomag további érdekessége, hogy a pozsonyi parlament egyelőre csak a lakosságot érintő részeket tárgyalta és fogadta el, az államigazgatás pénzügyi karcsúsításáról szóló törvények az év végére maradtak, várhatóan a költségvetési törvény elfogadása körüli időszakra.
Nem tervezetten, a munkahét utolsó napján egy várható, de megvalósulásakor mégis a meglepetés erejével ható megoldás eredményeképpen, a 78 biztos szavazattal rendelkező kormánykoalíciónak sikerült megszerezni 90 képviselő támogatását a Robert Fico kormányfő mestertervének is titulált, elsősorban kulturális-etikai változásokat tartalmazó alkotmánymódosításhoz.
A politikai szemfényvesztés iskolapéldájaként a háromszoros kormányfő előbb a javaslata mellé állította a többé-kevésbé egységesnek mutatkozó ellenzék egyik pártját, a Kereszténydemokrata Mozgalmat (KDH), majd elhitette a médiával és rajta keresztül az ország szavazóival, hogy a két nem (nő és férfi) kizárólagosságát, a béranyaság tiltását, a két nem munkaügyi egyenlőségét is magába foglaló javaslat kereszténydemokrata támogatása az ellenzék sorainak megbontását jelenti. Ezzel azonnal zavart keltett a kormánnyal szembenálló parlamenti padsorokban.
Teremhet-e rossz fa jó gyümölcsöt? – tették fel magukban a kérdést a keresztény-konzervatív ellenzékiek, s közülük ketten, a legendás politikusnak számító František Mikloško, illetve a KDH elnökének névrokona, František Majerský képviselők úgy ítélték meg, hogy a Smer műhelyéből egy (arany) almát sem fogadnak el, így bejelentették, hogy a KDH többi képviselőjétől eltérően ők nem szavazzák meg az alkotmánymódosítást. A hiányzó két képviselői voks pótlására onnan érkezett a segítség, ahonnan mindenki várta, de lélekben reménykedett abban, hogy ez mégsem következik be. A működése óta a legélesebb Fico-kritikusnak számító Igor Matovič Slovensko névre hallgató mozgalmának két képviselője szavazott igennel az alkotmánymódosításra, még tovább mélyítve a mozgalom és az ellenzék közti amúgy is áthidalhatatlannak tűnő szakadékot.
A szakadék túloldalán állók, elsősorban a Progresívne Slovensko elnöke nekiesett Matovičnak, és kizárt minden, főképpen választás utáni együttműködési lehetőséget a különutas pártvezérrel és pártjával. Michal Šimečka PS elnök, de az ellenzék további vezetőinek a rendkívül kritikus megnyilvánulásai elgondolkodtatóak, hiszen abból indulnak ki, hogy az ellenzéknek egységesen kellene fellépnie minden kérdésben.
Ez azonban a pártok közötti különbségeket törölné el, és minimalizálná a választás lehetőségét. Lehet, hogy majd a távolabbi jövőben Szlovákiában is két nagy párt fog működni, de az még messze van, és egyébként is, egy szerves fejlődés eredménye lehet majd a két váltópárt rendszere, addig viszont tudatosítania kell minden ellenzéki politikusnak, hogy az ellenzékiség nem jelent automatikusan közös fellépést. Ellenzékbe ugyanis úgy kerülnek a parlamenti pártok, hogy valamilyen oknál fogva kimaradnak a kormánykoalícióból. Szerencsés esetben ezek lehetnek egyívású pártok, amelyek gyorsan megtalálják a közös hangot, de csak azért leszedni valakiről a keresztvizet is, mert másként gondolkodik bizonyos kérdésekben, erős túlzás és kontraproduktív felfogást jelent.
Kedden elfogadták a takarékossági intézkedéseket, pénteken az alkotmánymódosítást, a hét végén pedig elérkeztünk ahhoz, hogy pontosan egy éve választották a Magyar Szövetség új elnökévé Gubík Lászlót, aki meghirdette a korszakváltás programját, jelezve ezzel, hogy a vezetése alatt álló pártnak újra kell hangolnia a közéleti szereplését, s a párton belüli szervezeti működését. A vele készült interjút lapunk 12. oldalán olvashatják.
Szintén a hét végén találkoztak, ezúttal a Párkányt Esztergommal összekötő Mária Valéria hídon Orbán Viktor és Robert Fico miniszterelnökök, hogy aztán az esztergomi hídfőnél elmondott beszédeikben megemlékezzenek a híd megépítésének 130. évfordulójáról.
A Szlovákiát Magyarországgal összekötő híd kapcsán el kell mondani, hogy szerencsétlen sorsú, hiszen mindkét világháború alatt romba dőlt, s legutóbbi újjáépítésére csak 2001-ben került sor. Akkor is Orbán Viktor volt Magyarország miniszterelnöke, szlovák részről Mikuláš Dzurinda volt a partnere.
A jubileum kapcsán elhangzott beszédek során Robert Fico és Orbán Viktor is hangsúlyozták, hogy a jelenlegi uniós helyzetben és politikai közegben a két ország milyen gondolati és felfogásbeli távolságban van Brüsszeltől, s ebben az egymásrautaltságban különösen fontos és értékes mindkét vezető számára a partneri viszony. Robert Fico elismeréssel adózott magyar kollégája sokéves munkássága előtt, kijelentve, hogy úgy szeretné Szlovákiát vezetni, építeni, ahogy azt Orbán Viktor teszi Magyarországon. A magyar miniszterelnök pedig Robert Fico rendkívüli stabilitásteremtő, helyzetmegoldó képességét említette példaként, mondván, hogy ha Szlovákiában valamilyen zavar keletkezik, jön Fico és megoldja. Elhangzott továbbá, hogy úgy kell dolgozni, hogy a híd újjáépítése soha többé ne legyen téma! Sőt, a vasárnapi találkozó konkrét, jelentős bejelentése egy új, elsősorban a teherforgalomnak szolgáló híd megépítésének a tervbevétele volt.
Fontosnak tartjuk, hogy heti beszámolónkban helyt adjunk a magyarországi és a szlovákiai evangélikus egyház vezetői közt lezajlott háromnapos, Trencsénteplicen tartott csúcstalálkozónak, amely egy 2012-ben aláírt, de évekig nem igazán kihasznált partnerszerződésből eredeztethető, amelynek tényleges aktiválására főképpen a magyarországi egyházvetés jóvoltából 2021-ben, az első nagytalálkozó alkalmával Budapesten került sor. A mostani, 2025-ös találkozó legfontosabb részleteit Nagy Olivértől, a szlovákiai magyar lelkészi szolgálat vezetőjétől tudjuk, aki maga is tevékeny részese volt a mostani tanácskozásoknak. A lelkészi szolgálat vezetője elmondta, jelenleg már minden szlovákiai magyar evangélikus közösség számára megoldódott a magyar nyelvű hitélet biztosítása, igaz, ezt főképpen magyarul jól beszélő szlovák lelkész kollégák közreműködésével lehetett elérni.
További, a magyarság számára fontos eredmény, hogy a szlovákiai magyar lelkészi szolgálatot immár határozatlan időre fenntartja a szlovák egyház. Ez annyiban változás, hogy eddig mindig egy-egy évre hosszabbították meg az idevágó szerződést, Lóczy Tibor személyében pedig megoldódni látszik a gömöri térség hitélete is.
Ugyanígy pozitív fordulat állhat be a hányatott sorsú Rázga Pál-emléktábla ügyében, amely az 1848-as pozsonyi vértanúnak, evangélikus lelkésznek állít emléket. A pozsonyi óvárosi gyülekezet vonakodott eredeti helyére visszahelyezni a táblát, s most a szlovákiai egyház tett határozott ígéretet arra, hogy ha az óvárosi gyülekezet templomában nem kerülhet erre sor, akkor a központi egyház erre érdemes ingatlanán helyezik majd el a táblát.
Nagy Olivér elmondta, hogy az Ivan Eľko egyetemes püspök vezette szlovákiai delegáció különösen nagy érdeklődéssel tanulmányozta a magyar kormány és az evangélikus egyház közötti szerződés alapján kialakított magyarországi lelkészi életpálya-modellt.
Beszélgetőpartnerünk elmondása szerint sokkal nagyobb biztonságot jelent a lelkészek számára, mint a szlovákiai helyzet. Érdekességként elárulta, hogy az életpálya-modellben foglalt követelmények teljesítésével egy magyarországi evangélikus lelkész illetménye jelentős mértékben meghaladja a szlovákiai kollégákét. A magyar küldöttséget vezető Szemerei János elnök-püspök mellett a magyar delegációnak tagja volt Szpisák Attila, a magyarországi szlovák hívek lelkésze is, így mindkét kisebbségi közösség képviseltette magát Trencsénteplicen. A következő találkozóra két év múlva, Magyarországon kerül sor.
Megjelent a Magyar7 2025/39. számában.
