2025. október 4., 16:12

Zichy Ágost utazásai

100 éve, 1925. október 4-én hunyt el Bécsben gróf Zichy Ágost (1852–1925) politikus, világutazó, Fiume kormányzója, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1880-tól). Bécs egyik negyedében, az akkor még önálló Penzingben született, ahol apja, gróf Zichy Ferenc Szerafin (1811–1900) éppen a Habsburgok szolgálatában tevékenykedett, noha ő Pozsonyban született és első fia, Zichy József (1841–1924) is ott látta meg a napvilágot.

Zichy Ágost

Fotó: Wikipédia

Ágost a nagyszombati gimnáziumban érettségizett, majd Bécsben és Budapesten folytatott jogi tanulmányokat.

1875-ben szerezte meg a diplomáját és még ugyanebben az esztendőben József bátyjával egy kétéves távolkeleti utazásra indult, amely során olyan országokat is felkerestek, ahol korábban magyarok még nemigen fordultak meg.

A Földközi-tengeren hajózva az akkor már évek óta működő Szuezi-csatornán és a Vörös-tengeren átjutva az Indiai-óceánon haladva előbb az indiai Bombayben tettek egy rövid megállót. Innen a holland gyarmatbirodalom „gyöngyszemét” Indonéziát, közelebbről Jáva szigetét keresték fel, ahol az ottani buddhista építészet legfontosabb emlékeit tanulmányozták. Később Zichy Ágost akadémiai székfoglalóját a Borobudur templomegyüttesről írta, amely talán a legérdekesebb – akkoriban még sűrű őserdőben elrejtett – műemléképület volt, különböző szobrokkal és egyéb faragványokkal „megtűzdelve”. A tanulmány inkább egyfajta úti beszámolóra emlékeztet nem tudományos értekezésre, de az Akadémia „hőskorában” még az ilyesmit is értékelték, már csak azért is, mert magyar ember Zichy Ágost és bátyja előtt még nem járt ott, sőt talán addig nem is hallottak Magyarországon erről.

Borobudur

Fotó: Zichy Ágost könyve

Jáva szigetét elhagyva a két testvér Sziámban (ma: Thaiföld) folytatta útját, majd több kínai kikötőben is megálltak, hogy végül Sanghajban tartsanak egy nagyobb pihenőt. Innen „átruccantak” Japánba, ahol elsősorban az ősi kultúra és művészet tanulmányozása volt a legfontosabb cél. Japánból visszatértek Kínába, hogy a legnehezebb útszakaszt is maguk mögött tudják. Ez a Góbi-sivatagon át vezetett és itt még egyetlen magyar expedíció sem járt. Tevekaravánt szerveztek és Mongólián keresztül haladva egészen a szibériai Irkutszkig jutottak, ahonnan végül visszatértek Európába.

A két évig tartó expedícióról Zichy Ágost több alkalommal is írt, a már említett akadémiai székfoglaló mellett már 1877-ben a Földrajzi Közlemények című folyóiratban Utazás Pekingből a homoksivatagon át Urgába, valamint 1880-ban a Budapesti Szemlében Úti emlékek Sinából 1876–1877 címmel. (Urga main neve: Ulánbátor).

Sokáig úgy tudtuk, hogy Zichy József csak afféle ötletgazdája és szponzora volt ennek az expedíciónak, hiszen öccse akkor még csak 23 éves volt, azonban valamikor a múlt század hetvenes éveiben előkerült egy kézirat a Zichy-család vedrődi hagyatékában, amely Zichy József naplójegyzeteit tartalmazta erről az utazásról. A magyar szövegben voltak helyenként német, francia és angol nyelvű betoldások is, ráadásul a szöveg egy nem éppen könnyen olvasható kézírással íródott, amelyet végül egy Nyitrán élő, galántai születésű, magyarul is kiválóan beszélő hölgynek sikerült olvasható állapotba hozni.

Katarína Potoková asszonyról van szó, aki eredeti foglalkozását tekintve német-szlovák szakos tanárnő. Ő a szöveget szlovákra fordította és később ez meg is jelent, néhány tanulmánnyal kiegészítve. Potoková szorgalmazta az eredeti szöveg megjelentetését is (sajnos a számítógépes változata nem maradt meg), ennek ellenére az a furcsa helyzet állt elő, hogy a napló szlovákul olvasható, míg a magyar eredeti egyelőre nem, sőt Magyarországon e sorok írójának sem sikerült felkelteni a szakmai körök figyelmét erre az érdekes beszámolóra. 2013-ban megjelent Zsinórpadlás című – dr. Kiss Lászlóval és Ozogány Ernővel közösen írt – könyvünkben egy tanulmányt is közöltem Egy ismert gróf ismeretlen kézirata címmel, talán ezt majd elolvassa valamilyen illetékes és megteszi a szükséges lépéseket.

Zichy Ágost egy évvel azt követően, hogy hazatért kelet-ázsiai expedíciójáról úgy döntött, hogy érdemes lenne egy nyugat irányba vezető útra is vállalkozni. Az Egyesült Államokban (főleg Kaliforniában) és Kanadában töltött vagy hat hónapot. 1879-ben Dominion of Canada címmel a Budapesti Szemlében közölt egy terjedelmesebb írást.

Zichy Ágost, a főrendiház tagja

Fotó: Wikipédia

Az 1880-as évek elejétől azonban Zichy Ágost utazási kedve már nem volt olyan „intenzív”, inkább a közéletben vállalt feladatokat. Egy időben országgyűlési képviselő volt (körzetébe tartozott Szenc városa is), majd 1883-ban kinevezték Fiume (akkoriban magyar kikötőváros volt) kormányzójává és ennek köszönhetően a főrendiház tagja is lett. Ezt a tengeri albizottságban is feladatokkal járótisztséget 1892-ig töltötte be, de közben már a bécsi udvarban is különböző címekkel „ruházták fel”: császári és királyi kamarás, belső titkos tanácsos. 1911-ben kinevezték főudvarnagynak, erről azonban a Nagy háború utolsó esztendejében lemondott. Utolsó éveit Bécsben töltötte és ott is helyezték örök nyugalomra.

Megosztás

Címkék