Wass Albert Mezősége – VIDEÓVAL
Akik olvasták már Wass Albert „Kard és kasza” című regényét, azok számára szinte úgy is megelevenedik a mezőségi táj, hogy még soha nem jártak ott. Húszas éveim elején rám is nagy hatással volt Buzát története, aki az első hont foglaló magyarok között érkezett új életet kezdeni távol a német lovagok és az új hit világától.
Miközben olvastam az Erősök több évszázados történetét, személyes tapasztalatok híján is ott voltam a rejtekadó nádasokban, a bölények és farkasok erdei ösvényein, a Mezőség hajlott hátú dombjain, görbe lapályain.
Aztán elteltek az évek, és 2016 nyarán végre személyesen is ott állhattam a regénybeli Bölényesen és Miklósdombon, ahol pontosan ugyanúgy nézett ki minden, ahogyan Wass Albert megfestette azt száműzetésében a távoli Amerikából.
A mezőségi Tóvidék mit sem változott az utóbbi századokban: „Tó tó után, nádas nádas megett. Széles hátú alacsony dombok, bozontos cserefaerdők, hosszú, füves lankák, mint egy végtelenbe nyúló tenger megmerevedett hullámai: lakatlan pusztaság. A jámbor kolozsi barátok krónikása ezt jegyezte föl arról a vidékről: átkozott föld, melyen csikasznál, bölénynél s mindennémű vízi szárnyasok rettentő sokadalmánál meg egynémely pogány bujkálkodóknál egyéb nem lakik. Ezen a földön építette meg Buzát az első házat, ott a tavak közötti dombon. A hely, amit erre a célra kiválasztott, egynapi lójárásra volt a kolozsi barátoktól, s ugyancsak egynapi lójárásra a désaknai királyi sóbányáktól is.”
Buzát regénybeli lakhelye később a Bölényes nevet kapta, de tudvalévő, hogy a fantázianév a mai Vasasszentgotthárdot takarja, ahogyan Miklósdomb Cegét. Wass Albert saját ősi nemzetségének állít emléket, következetesen az Erőss névvel helyettesítve a Wass nevet. Amúgy minden más saját nevén szerepel a műben: Omboztelke Omboztelke, Feketelak Feketelak és így tovább.
Ez Omboztelke keletkezéstörténete, de Gyeke, Devecser, Göcháza mellett ott van a regényben például Feketelaké is: „Még abban az évben felfogadott Vid egy Fekete Gergely nevezetű vándorló embert, kinek földjét valamilyen oknál fogva elkobozta az új király, István, tova, fent a szatmári síkon. Házat építtetett számára a gázlón túli völgykatlan végibe, melléje széles karámot, födeles pajtát, és rákövetkező tavaszon átköltöztette oda a több mint háromszáz főből álló rideg csordát, s Fekete Gergelyt tette meg csordásgazdává. Erről az emberről nevezték el a katlant Feketelakának.”
És amilyen nagy élmény végigtekinteni a tájon a regény ismeretében, ugyanakkora csalódás közelebb menni az egykori magyarlakta településekhez.
Mondjuk illúzióink nem is voltak, hisz a Kard és kasza éppen arról szól, hogyan vált a tatárok és Basta seregeinek pusztításai nyomán a színmagyar táj előbb pusztasággá, majd hogyan töltötték fel a magyar földesurak a kiürült falvakat keveset panaszkodó olcsó moldvai román jobbágyokkal.
Hogyan is írta Wass Albert? „Hont foglalni alkalmas a kard, s annak védelmezésében hasznos. Megtartani a hont azonban csak kaszával lehet. Kaszával, ekével, izzadságos, becsületes munkával. Hont veszejt, ki másra bízza a munkát.” Cegén, Vasasszentgotthárdon és a többi faluban alig hallani magyar szót, egyedül Feketelak tartja magát jól elzárva a hegyek között. Persze itt sem rózsás a helyzet, aki tud, elmegy munka és megélhetés után máshova, így a falu nagy része idős emberekből áll.
De számukra (és persze számunkra) is üzen az író:
Megjelent a Magyar7 hetilap 2023/22. számában.
