Vlkolinec - A tót atyafiak épített öröksége
Sok skanzenben megfordultunk már és jópár akad még a listánkon, de egy mindig is kiemelkedő helyet fog elfoglalni emlékezetünkben. Itt a sokat látott Felvidéken kijut a páratlan skanzen világból. Főleg a szlovákoktól hangos északi régiókban találkozunk velük. Vlkolinec, magyar nevén Farkasd szerény véleményem szerint a legszebb skanzenek közé tartozik. Páratlan bája főleg abban rejlik, hogy máig lakják.
A mostani rövid beszámoló ezen álmos kisfaluról fog szólni. Jöjjenek velünk és a sorok között sétáljunk körbe a szlovák népi építészet egyik jellegzetességét.
Két alkalommal jártunk itt. Egyik esetben sem üdvözölt fogadóbizottság, szerencsére a nagy tömeg is elkerüli ezt a régiót. Aki erre jár, az inkább a Magas-Tátrába verekedi be magát vagy a rózsahegyi sípályák egyikére feni fogát. A magunkfajta szereti a népi építészet misztikumát, s Vlkolinec e tekintetben teljes egészében megadja a látványt.
A falu Rózsahegytől (Ružomberok) nem messze, a Nagy-Fátra hegyeinek ölelésében, megragadó természeti környezetben fekszik. Az eleven múzeumfalu múltja a régmúltba nyúlik vissza. Már a 14. század derekától datálhatóak írásos emlékek róla. Az egyik történet szerint a környéken élő farkasokról kapta a nevét, míg más források farkasvermeket említenek (olyan lefedett, álcázott gödör, aminek aljára karókat vertek, hogy kisebb állatokat elejtsenek). Településszerkezete mit sem változott az elmúlt századok során. Két fő útból áll. Az egyik a falu végére vezet, a másik meg a templomhoz. A falu közepét egy kis patakocska szeli ketté. Napjainkban 45 kőalapon emelt, agyaggal kent falú zsindelyes fából készített tájház lakott. A házcsoport az Északi-Kárpátok népi építészetének legfőbb karaktereit hordozza magán. A házak előszobái döngölt agyagból készült. Ide építették a kemencét is, a tisztaszobák pedig fadeszkákkal padlózott. A többségében lakott házakon kívül, berendezett szobák is megtekinthetőek kiállítás jelleggel.
A falu bájos kis faházai között sétálva legalább száz évet repülünk vissza az időbe. Előfordulhat, éppen a helyi nagymama fog ballagni konyhai eszközeivel, megmosni őket az itt folydogáló üde patak vizében. Pár sorral feljebb írtam, a falu két fő útból áll. A falu tipikus példája a hosszú udvaros kétsoros utcáknak. Vlkolínec közepén a két leggyakrabban fényképezett objektum áll - az 1770-ből származó ácsolt, kétszintes kőlábazaton álló harangláb és az 1860-ból származó ácsolt kút. A legtöbb házikója egyedülálló módon került felújításra. Egy évben kétszer kék, rózsaszín és fehér mészszínnel festették le őket.
Ezen skanzen falu, megközelítőleg harminc aktív lakosával együtt a Világörökség része. Tehát aki erre járna, az végképp nem fog csalódni. Vizitálásaink során, mobiljaink képgalériájának összlétszámát rendesen megdobta az ott elkészített képek. Képeslapba illő kattintásokat lehet ott készíteni.
Mesebeli házikók, a tömegek zajától elzárkózva várják a kíváncsi csavargót. Csendélet, nyugalom és régmúlt egy morzsáját találjuk meg ott. Rajtunk múlik, ezen morzsát felvesszük és eltesszük élményputtonyunkba.
