Visszatérés a Barcaságba
Sok víz folyt le az Olt folyón, mikor mi utoljára jártunk a Barcaságban. Ideje volt hát visszatérni az egykoron szászok lakta régióba. Múlt héten a Fundus Regius, azaz Királyföld egy csipetnyi mikrovilágába nyerhettünk betekintést. Ezen a héten is maradunk a szász székek vonalán, járjuk utunkat most Brassóban, majd Prázsmárban.
Kőhalom várát elhagyván, este érkeztünk meg a Cenk hegy lábánál megbúvó Brassó városába. Nagyjából kora este fél hét környékén csekkoltunk be szállásunkon, ami pár percnyi sétára volt a Fehér Toronytól. A levezető esti séta előtt kigúgliztuk, hol lehet egy kiadósat enni. Egy óvárosi étterembe ültünk be. Pincérünk, aki Catalin névre hallgatott, végig profin és abszolút szimpatikusan szolgált ki minket. Kajálás után egy laza grasszálás az óvárosban, majd ágynak dőlés.
Reggel fél nyolckor már ébren. Függetlenül attól, míg a többiek harsogtak, addig nekem szükséges volt újratervezni a napot. Barcarozsnyó vára várja a látogatót, csak zárva. Ne tervezzetek mostanába oda menni. Így legalább lehetőség adódott több időt szánnunk a nagymúltú Brassó városára.
Ő maga az örökség, itt a Kárpátok mélyén. Az erdélyi szászok egykori központja. De jártak erre a hazatérés (honfoglalás) előtt a bolgárok, középkorban a Német Lovagrend, a tatárok és oszmán seregek sanyargatták, de errefelé csetepatéztak az osztrák császári seregek és kurucok is. Pazar gyönyöre magávalragadó, írom úgy, hogy ez alkalommal a Cenki kilátóra nem adódott lehetőségünk feljutni, mivel pont akkor karbantartást végeztek. Egy másik, magyar iskolás csoport szintén lyukra futott. Odaszóltam az egyik tanárnak, kár a lábtangóért, a kilátás ma elmarad. Átsétáltunk a fellegvárhoz, amiről már tudtuk, szintén zárva. Útközben oda megtapasztalhattuk, miképpen lehet a fizikát megtagadva leparkolni. Brassó fellegvára renoválás alatt, persze én voltam kemény és doromboltam kapuján. Visított a riasztó meglepetésemre. Szerencsére senkit sem küldtek ki oda, gondolták egy kalapos kókler majomkodik ott. Többiek addig lőtték a fotókat és a jobbnál jobb panoráma képeket.
Óvárosának főtere maga az időtálló szépség. Hívják Tanács térnek is, ugyanis a tér neve a város tanácsának üléstermére utal, amely a tér közelében található. A tér körül számos színes épület van, amelyek az építészeti stílusok széles skáláját képviselik, beleértve a reneszánsz, barokk és a gótikus stílust.
A tér mellett büszkén magasodik Brassó egyik legikonikusabb épített remeke, a híres Fekete Templom. A legendák szerint a neve onnan ered, hogy a homokkőből készült falai a koromtól fekete színűek lettek. Az épület belső része lenyűgöző látványt nyújt, és rengeteg történelmi és művészeti értékű tárgy található itt. Az egyik legfontosabb műemlék a templom orgonája, amely a 19. században épült, és a legnagyobb olyan barokk orgona Európában, amelynek eredeti hangszíne és hangereje megmaradt. A belső díszítése elég puritán, a hatalmas terek és ablakok viszont lenyűgözőek, ezekért megéri bemenni, és leülni egy kis időre, a csendben.
Miután délben a harangszó kikongatta magát, utunkat tovább folytattuk. Jött velünk szembe Prázsmár erődtemploma. A Világörökség részét képező, szinte bevehetetlennek épített vártemplom a történelem viharos századaiban a környék lakóinak védelmére szolgált. Napjainkban teljesen helyreállítva, nyitott kapuval várja a látogatók hadát.
A templombelső épségben megmaradt gyönyörű hálóboltozata és lóhere formájú ablakai a korai középkor világát idézik. Bő egy órát vizitáltunk benn az erődtemplomban és merültünk el a végtelen szakrális nyugalmában.
A nap másik felére elhagytuk a Barcaságot és mondhatni egy másik világba csöppentünk. Az elkövetkezendő napjaink mondhatni egy székely anzixba csaptak át. Beléptünk Székelyföld területére. Az ott átélt pillanatok már egy másik írás mondanivalója lesz.
