Váratlan utazás a „pisilő kisfiú” városába
Mint derült égből a nem várt mennykőcsapás! Körülbelül így jött össze a belga „meló”. Bizony, néha ilyen is van, a kellemest kombinálom a hasznossal. Hasznos ez esetben az Európai Unió megismerésének lehetősége volt, majd egy konferencia, ami bemutatta Közép-Európát, mint régiót. A konferencia arra kereste a választ „Hogyan tudja gazdagítani az Európai Uniót Közép-Európa”, ami egyben a konferencia címe is volt.
Éjjeli indulás Pozsonyból. Az utat autóbusszal tettük meg. Hát, hosszú az út Brüsszelig. Szinte alig tudtam aludni. Ezen még a Viera Chytilová rendezte Dědictví aneb Kurvahošigutntág c. klasszikusa sem segített, melyet út közben néztünk. Ez van, a brüsszeli szépségért meg kell szenvedni. A lényeg, biztonságban megérkeztünk a szállásunkra. Késői ebéd, majd a szobák kiosztása következett. Szobatársammal nem is sokat vacakoltunk a szobán. Térkép a kézbe, és nekirontottunk a városnak. Bár a franciánk és holland nyelvtudásunk egy kész lingvisztikai tragédia, utólag azt kell mondjam, elég jól sikerült tájékozódnunk az európai metropoliszban.
Brüsszel belvárosi forgataga úgy pezseg, mint egy francia pezsgő. Élettel teli, fiatalos, igazi kozmopolita érzés fogad minket.
A város ékköve kétségtelenül a Grande-Place. A tér épületei gazdagon díszítettek, melyek a gazdagságot és a jólétet szimbolizálják. Ha cinikus szeretnék lenni, akkor azt írom, akadt is miből összeharácsolni azt a sok pénzt, amiből aztán ilyen puccosra sikerültek az óvárosi épületek.
Láthattuk a „pisilő kisfiút“, nevezetesen a Manneken Pis-t, a bronz szökőkút-szobrot is, mely megállás nélkül vizel a népre és folyton valami gúnyába öltöztetik be. Sörből sem akadt hiányérzet. Lazán nyolc euróért egy korsó sör a Grande Palace egyik éttermében és máris jobb a kedved. Ilyenkor ne is a pénztárcádat nézd, hanem élvezd az ízeket és a pillanatot. Megtörtént eset erre, mikor kikértem egy hosszú fatálcán hat különböző sörfajtát.
Semmi extra, csak húsz euró. Ennyiből jóformán annó telitankoltuk a kocsit Ukrajnában. A hangulat így estére adott is volt, sőt kacérkodtunk azzal a gondolattal is, hogy az utazóbrigád néhány bevállalósabb tagjával nekimegyünk a brüsszeli éjszakának, de mivel másnapra ütemezték azt a bizonyos konferenciát, így eme gondolatokat elraktároztuk agyunk leghátsóbb bugyrába.
A hivatalos program szinte egész napos, nem unatkoztunk. Napunkat egy finom vacsorával zártuk, Brüsszel egyik belvárosi éttermében. A kiszolgálás flottul ment, a vacsorába is belekóstoltam, írom úgy, számomra a belga konyha nem a kedvenceim közé fog tartozni.
A belga sör ismét központi szerepet játszott az estében. Tolták belénk rendesen, a núbiai szépségű pincérnő pedig kifejezetten szimpatikusan és agilisen végezte dolgát. A mi asztalunknál jóféle társaság gyűlt össze. Ment is a hangos nevetés, mert hát sztorizgatásokból ilyenkor nincs hiány. Miit láttunk és éltünk meg azon az estén? Hát akadt pár érdekes figura, akivel találkoztunk. Ezek közül egy fiatal magyar koldus fószer vitte el a fődíjat. A legnagyobb arc, mikor bevágta, azért hagyta ott a hispán napfényt, mert itt órabérben átszámítva jobban jön ki.
Hát igen, Brüsszel vonzza a kalandvágyókat. Ki így, ki úgy jön ide szerencsét próbálni.
Késő éjjel és fájós talppal öröm volt bedőlni az ágyba. Az utolsó napon bőven jutott idő egy újabb brüsszeli sétára. Nem tagadom, kemény tempót diktáltam városnézés közben, ezt a szobatársam is megjegyezte, én az a hardcore városnézős vagyok. Természetesen itt is jött az eltévedős időszak. Pár percig úgy szaladgáltunk össze-vissza, mint egy fejnélküli csirke. Vicces az, mikor akkora épületmonstrumot keresel, mint a Pamír hegység, de te nem látod. Persze végül előkerült az Igazságügyi Palota, ami tényleg gigantikus méretekkel rendelkezik. Hatalmas egy épület, majd beszédültem a látványától. Annyit gyalogoltunk, hogy jóformán nem is ettünk és a szuvenírek beszerzését is az utolsó pillanatra hagytam. Csak egy gyusztusos pitára futotta, mert csokik után kellett vadásznom, mivel páran leadták a rendelést otthonról.
A nap így gyorsan el is ment. Szuvenírekkel és élményekkel felpakolva érkeztük a buszhoz. Egy újabb éjszakai buszozás még hátra Pozsonyig. A recept ugyanaz volt nálam, mint Belgium felé. Hiába néztünk meg egy újabb cseh komédiát, az alvással ismét hadilábon álltam. Sebaj, fáradtan, de szerda reggelre Pozsonyban csekkoltunk ki. Megköszönve az utat és elköszönve a többiektől, mindenki ment a saját maga útjára.
