Vallási menedékhely Montserrat sziklaképződményeinél
A nyűzsgő és zajos katalán metropoliszból ki, szellősebb és nyugodtabb környezetbe pedig be. Miután túlvoltunk a káoszos autóbérlésünkön, kocsiba pattanva kigurultunk Barcelonából és meg sem álltunk Katalónia legfontosabb vallási menedékhelyénél. Célunk a Montserrat kolostor bejárása és a különleges sziklaképződmények megtekintése volt. A pazar természeti látványvilág garantált és a szakrális vonal szintén hozta a kötelező nívót. Ezen írásom rövid summázata erről fog szólni.
Maga Montserrat egy különleges sziklaképződmény Katalóniában, Barcelonától bő ötven kilométerre. A hegyről és a kolostortól gyönyörű kilátás nyílik a Pireneusok hegyeire és a tengerre. Legmagasabb pontja a Szent Jeromos (Sant Jeroni) csúcs (1236 méter), mely a kolostortól induló gyalogösvényen érhető el. A hegyen található a montserrati bencés kolostor (Santa Maria de Montserrat Abbey), melyet a 11. században alapítottak és azóta is működik. Eme természeti környezet és vallási hagyomány fantasztikusan rezonál egymással.
Párom leleményes hozzáállása garantálta, hogy parkolóhelyet tudjuk kivívni magunknak. Már a szerpentineken kivehető volt, fenn a kolostornál szenzációs panorámával fog minket örvendeztetni az időjárás. Nem csalódtunk a látványban, lőttük a fotókat ezerrel, majd innen jegyet váltottunk a szakralitásba.
A Montserrati kolostor vallási vonzerejének középpontjában a Fekete Madonna tisztelete áll, amely a 12. századtól kezdve zarándokhellyé emelte a hegyet. A szobor ikonográfiai sajátosságai a középkori Mária-ábrázolások egy változatát képviselik, miközben a katalán hagyományban Katalónia védőszentjeként jelenik meg. A szobor köré szerveződő zarándoklat és rítus mind a mai napig a kolostor identitásának és működésének meghatározó eleme.
Montserrat kulturális jelentősége megmutatkozik a zenei tradícióban úgyszintén. Az Escolania, a kolostor fiúkórusa, Európa egyik legrégebben dokumentált zenei intézménye, amely a 13. század óta folyamatosan működik. Ottjártunkkor hangjukkal nem találkoztunk, maradt számunkra a vizuális látvány.
Mivel aznap nem siettünk vissza a katalán metropoliszba, megengedtük magunknak azt a luxust, hogy siklóvasút igénybevételével maxoljuk ki az itteni panoráma vadászatunkat. A csalódás errefelé ismeretlen fogalom. A Sant Joan sikló frankó élményt kínál a hegyre és a kolostorra nyíló csodálatos panorámájával. A felső állomásnál található kilátóról madártávlatból láthatjuk a kolostort, valamint a környező területre és a már feljebb említett Pireneusokra nyíló panorámát. A sikló felső állomása néhány túraútvonal kiindulópontja is. A hegy tetején, a Pla de les Taràntules-ről érdemes hosszabb-rövidebb kirándulásokat vagy sétákat tenni, persze erősen ajánlott a túracipő. Azt mondják, nagyon szép időjárás esetén Mallorca is látható. Nekünk ekkora szerencsénk nem volt, fél évre rá a családdal inkább elrepültünk hozzá.
A Montserrat kőzetei nagyon kemények és ellenállnak az eróziónak, ennek ellenére a szél és az eső az idők során úgy alakította a hegyet, hogy furcsa és változatos formájú „kúpokat” és monolitikus sziklákat hozott létre. A nép képzelete emberi vagy állati alakot látott néhány ilyen hegycsúcsban, nevet adva nekik és legendákat kitalálva, ezzel magyarázva fantasztikus eredetüket. Aki imádja a geológiát, annak kincsesbánya lesz a hely.
A helyszín tényleg pihentetően hat az odautazók számára. A kolostor és természeti környezete bőven túlmutat egyetlen funkción. Egybegyúrva vallási központ, kulturális intézmény, nemzeti szimbólum és természeti-kulturális táj egyaránt. A katalán identitás szeletét találjuk itt és én csak biztatni tudok mindenkit, ha már Barcelonába eljutott, akkor szánjon rá teljes napot Montserrat meglátogatására is.
