Túra a dorogi szénmedencében
Múlt héten a Kis-Kárpátokba lestünk be. Javaslom maradjunk továbbra is a honismeret nyomvonalán, annyi különbséggel, hogy fókuszunkat helyezzük át az anyaországi részekre. Húzzunk túrabakancsot és járjuk be a dorogi szénmedence mikrokörnyezetét, a KulTuristák polgári társulás hathatós közreműködésével.
Kétségtelenül a legjobb időszak túrázáshoz az ősz. A természet bár kezd elcsendesedni, de ezzel ellentétben legszínesebb arcát tárja elénk. A fák hullajtják ropogós aranysárga leveleiket, miközben rajtuk lépdelve ropognak alattunk. Suhog az üde szellő, szinte érzed csípős voltát. A nappalok napról napra rövidülnek, de a természetjárás élvezete most sem lankad, csak mész előre.
Nagyjából ezen gondolatokkal ébredtem anno hajnalban és sétáltam ki az érsekújvári vasútállomásra. Onnan vonattal Párkányba, majd egy csettintésre már az Esztergomi bazilikánál találtam magamat.
Míg az emberek többsége a novemberi vasárnapi reggelijét ette, addig én már a Becket Szent Tamás-kápolnájánál élveztem a csípős reggel vendégszeretetét és a bámulatos panorámát.
Szusszanás és a szendvics elmajszolása után megint vonatra szálltam, mivel a csapat Dorogon kezdte meg honismereti túráját.
Első megállónk egy helyi kocsma volt. Nem vagyunk nagy piások, de ilyenkor egy szíverősítő az őszi hideg ellen mindig jól jön. Délután ötre már beharangozták a sötétedést, így csipkedni kellett lábunkat. Tekintetünket a Nagy-Gete magányos vonulatára szegeztük. Célként őt lőttük be és mondanom sem kell, prímán teljesítettük a távot. A kitartó kapaszkodásért megkaptuk a jutalmunkat. Fenn egy óriási csúcskereszt fogadott minket. A pompás panoráma itt is adta magát, amely dél felé nyílik a Gerecse hegyeire. Kissé tovább, a nyugati hegyperemről ismét megnyílik a táj ezúttal nyugati irányban, Tokod házai felett balra a Hegyes-kő, mögötte a Kő-hegy és a bajóti Öreg-kő sziklás kúpja sorakozik.
A hegyorom ezen részén II. világháborús németek által építette bunker maradványaira is bukkantunk.
A Nagy-Gete a Keleti-Gerecse legmagasabb pontja a maga tengerszint feletti 457 méteres magasságával. A hegy Tokod, Csolnok, Annavölgy és Tokodaltáró települések területén fekszik. Egyébként az Országos Kéktúra és a Kinizsi Százas teljesítménytúrák útvonala keresztül vezet a Nagy-Getén.
Mint minden túrának, ennek is volt záróakkordja. Voltunk olyan bátrak, hogy egy borospincében fejezzük be napunk tartalmas részét.
Tokodon kijut jó pár borospincéből, de a helyzetünket bonyolította, vasárnap késő délután vitézkedtünk arra, ráadásul az akkori járványügyi korlátozások nehezítették dolgunkat. Szerencsénkre találtunk egy pincészetet, ami hivatalosan zárva volt, de arrafelé a hívatlan vendéget sem küldik el a búsba, helyette kiöntik a jól kiérdemelt borocskát. Nyilván volt fincsi zsíroskenyér, kolbász, sajtok és miegyebek, de legjobb az volt, hogy az ember társaságban lehetett.
Mámoros állapotunkban futottunk a buszos csatlakozásunkra. Mákunk volt és elértük, majd vele eljutottunk Esztergomba. Onnan mindenki ment a saját maga útjára és jutott haza.
