Törvénybe foglalt törődés
Képzeljünk el egy édesanyát, aki a kórházi ágy szélén ül, éjszaka, ötéves kisfia kezét fogva. A gyerek álmatlanul forgolódik, és az anya érintése megnyugtatja. Az a tudat, hogy nincs egyedül, felbecsülhetetlen – segít gyorsabban gyógyulni. Bár sokan csodálkozhatnak rajta, de ez a kép sokáig nem volt természetes Szlovákiában sem: a szülők kórházi jelenlétét gyakran korlátozták, néhol díjat kértek érte, vagy egyszerűen nem voltak megfelelő feltételek. Egy új törvény azonban gyökeres fordulatot hoz, és 2025 őszétől minden gyereknek törvényes joga lesz ahhoz, hogy egy közeli hozzátartozója vele lehessen a kórházi kezelés idején. De mit is jelent mindez a családok, az egészségügy és a társadalom számára? A válasz a szülői szeretet és a jogi reform találkozásában rejlik.
A szeptembertől hatályos törvény régóta esedékes volt Szlovákiában. Nem csupán technikai módosításról, hanem egy mély társadalmi elvárás teljesítéséről van szó. A szabályozás egyértelmű: a szülők nem vendégek, hanem a gyermek kísérői, akik éjjel-nappal ott lehetnek a betegágy mellett. Műtétek alatt természetesen korlátozhatják a jelenlétüket, de minden más helyzetben az érzelmi támasz biztosítása az elsődleges szempont.
Szakmai szervezetek, betegjogi képviselők, kórházi vezetők és politikusok közös munkával formálták a törvényt. A gyakorlati megoldások is világosak: ha a kórház nem tud ágyat biztosítani, legalább egy széket kötelező adnia a szülőnek.
A három év alatti gyermekek esetében az egészségbiztosító fedezi a bent tartózkodás költségeit, az idősebb gyermekek szüleitől jelképes díjat, napi 3,30 eurót kérhetnek. Így egyetlen család sem maradhat távol anyagi okok miatt.
A kórházi környezet egy gyermek számára idegen és sokszor ijesztő. Nemzetközi kutatások sora igazolja, hogy a szülők jelenléte érzelmi kapaszkodót ad, csökkenti a félelmet, segíti a fájdalom elviselését és gyorsítja a gyógyulást. Ahogy dr. Monika Wanke-Rytt, a Varsói Orvostudományi Egyetem gyermekgyógyászati tanszékének vezetője fogalmaz: a szülői érintés nemcsak megnyugtató, hanem fiziológiai hatásai is vannak – növeli az endorfin és növekedési hormon szintjét a gyermek szervezetében.
Szlovákiában is hasonló tapasztalatokról számolnak be az orvosok. Dr. Júlia Horáková, a Nemzeti Gyermekkórház transzplantációs osztályának főorvosa szerint a szülők nemcsak lelki támaszt nyújtanak, hanem aktív résztvevőivé válnak a mindennapoknak: etetnek, pelenkáznak, segítenek a gyerekek ellátásában.
Ez a segítség a túlterhelt ápolószemélyzet munkáját is könnyíti. Egy édesanya hároméves leukémiás kislányával több hetet töltött kórházban. A kis beteg a legnehezebb pillanatokban is csak akkor tudott elaludni, ha édesanyja ott volt mellette. Az orvosok is azt mondták: nélküle sokkal rosszabbul viselte volna a kezelést.
Bár a törvény betűje világos, a gyakorlati megvalósítás még bőven hagy kívánnivalót maga után. Többen is őszintén elismerik, hogy a zsúfolt osztályokon nehéz extra ágyakat elhelyezni. „Nem tudjuk felfújni az osztályokat, a kapacitások adottak” – mondja egy felsővízközi (Svidník) orvos. Hasonló nehézségekről számolt be a zsolnai egyetemi kórház is, ahol prioritást élveznek a súlyos állapotú betegek hozzátartozói.
A helyhiány mellett a személyzet leterheltsége is kihívás: a nővérek gyakran jelezték, hogy nincs kapacitásuk a szülők betanítására, támogatására a mindennapi ápolási feladatokban.
Vannak persze jó példák is. Ilyen a Pozsonyi Országos Gyermekkórház, ahol a kicsik 75 százaléka szülői kísérettel gyógyul már napjainkban is. Ez azt mutatja, hogy megfelelő szervezéssel és elkötelezettséggel a nehézségek leküzdhetők.
Az új törvény nem csupán a kórházi mindennapokat formálja át, hanem általában erősíti a családközpontú szemléletet országunkban. Az intézkedés illeszkedik abba a társadalmi folyamatba, amely a gyermekek jogait és a családok védelmét helyezi előtérbe. A törvény külön figyelmet szentel a nem hagyományos családi helyzetekre is: a gyermekkel nemcsak a szülők, hanem nagyszülők, nevelőszülők, vagy más közeli hozzátartozók is érkezhetnek. Ez a rugalmasság különösen fontos napjainkban, hiszen számos családban nem adott a klasszikus szülői jelenlét – válás, betegség, vagy egyéb okok miatt. A törvény üzenete azonban egyértelmű: egyetlen gyermek sem maradhat magára a legnehezebb pillanataiban.
Nem csak a szülők, a pszichológusok is üdvözölték a változást. Anna Tóthová klinikai szakpszichológus szerint a kórházi traumák hosszú távon is hatással lehetnek a gyerekek fejlődésére. „Egy személy, akihez kötődik a gyermek, biztonságot jelent számára és védi a lelkét. Ez nem luxus, hanem alapvető szükséglet.”
Szlovákia nincs egyedül ezzel a törekvéssel. Lengyelországban például már az 1990-es években bevezették a 24 órás szülői jelenlét lehetőségét, amely azóta természetessé vált. Kanadában, a torontói Sick Kids Kórházban külön programokat szerveznek a gyerekek számára, hogy feldolgozzák a kórházi élményeket, félelmeket – ilyen kezdeményezések bevezetése Szlovákiában is követendő példa lehet a jövőben.
Az UNICEF és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is hangsúlyozza a családközpontú ellátás fontosságát, nem csupán humanitárius, hanem gazdasági okokból is. A gyorsabb gyógyulás rövidebb kórházi tartózkodást, kisebb gyógyszerfelhasználást és alacsonyabb egészségügyi kiadásokat eredményez.
A törvény elfogadása csak az első lépés. Ahhoz, hogy valóban minden gyermek élhessen ezzel a jogával, további infrastrukturális fejlesztésekre lesz szükség: több ágyra, családi szobák kialakítására, sőt, a személyzet képzésére is. A szlovákiai ápolói kamara figyelmeztetett: a szülők jelenléte nem akadályozhatja a szakmai munkát. Ezért fontos, hogy a szülők megfelelő együttműködéssel, érzelmi érettséggel támogassák gyermekeiket. A hosszú távú hatás azonban túlmutat a kórházon.
A családbarát szemlélet megerősödése hozzájárulhat egy emberségesebb egészségügyi rendszer kialakulásához, ahol a gyermekek érzelmi jólléte éppoly fontos, mint testi gyógyulása.
Az új törvény nem csupán paragrafusok gyűjteménye, hanem egy ígéret; ígéret arra, hogy a gyerekek többé nem maradnak magukra a legnehezebb időszakokban. Ahogy egy nővér fogalmazott: „A gyerek biztonságban érzi magát, ha a szerettei mellette vannak.” Ez az érzés pedig minden gyereket megillet.
Megjelent a Magyar7 2025/24. számában.
