Többet nem lehet tájszóláson gúnyolódni Franciaországban
A francia parlament csütörtökön nagy többséggel elfogadta azt az egyéni képviselői javaslatot, amely bünteti az akcentuson alapuló diszkriminációt. A tervezetet a kormány is támogatta, miután az elmúlt hónapokban több képviselő is jelezte, hogy a rasszizmus egyik formájának tekinti, ahogyan gúnyolódnak a kiejtésén.
Többek közt a rasszizmussal és a szexizmussal került egy szintre a tájszólás alapú gyűlölet (magyarul, ha valaki azért ér hátrány, mert nem az irodalmi, avagy a párizsi francia nyelvet beszéli). A francia Nemzetgyűlés döntése értelmében mostantól tiltott a nyelvjárás miatti diszkrimináció. A javaslat már csak azért is kiemelt fontosságú, ugyanis komoly problémát jelentett például a televíziózásban ez a kérdéskör, ahol akik nem a párizsi nyelvjárást beszélték csak az időjárás-jelentést vagy egy-egy rögbimeccset közvetíthettek legfeljebb.
Hasonlóan sok diszkriminatív megjegyzést kellett kibírnia az erős tájszólással beszélő Jean Castex miniszterelnöknek is. Christophe Euzet, a javaslat egyik támogatója a BBC-nek nyilatkozott, ahol elmondta, hogy azt követően kezdett el a kezdeményezésen gondolkozni, amikor nemrégiben a radikális baloldali politikus, Jean-Luc Mélenchon kigúnyolt egy újságírót, majd visszakérdezett – utalva tájszólására:
A párizsi franciát szokták nevezni az irodalmi franciának, ami sokáig kizárólagos előnyt élvezett a politikában és a médiában. Ez az adat annak tekintetében is meglepő, hogy az ország 70 millió lakosából mindössze 30 millióan beszélik ezt.
A nemzetgyűlésben első olvasatban elfogadott szöveg – amelyet 98 szavazattal három nem ellenében fogadtak el a jelenlévők – kimondja, hogy az akcentus miatti kirekesztés, a törvény által büntetendő ugyanolyan diszkriminációnak tekintendő, mint az etnikai, vallási vagy nemi hovatartozás, illetve a fogyatékosság miatti kirekesztés, és így három év szabadságvesztéssel és 45 ezer eurós pénzbírsággal sújtható.
Az érzelmekkel teli vitában Maina Sage, Francia Polinézia képviselője elmondta, milyen nehézségekkel találkozik a közéletben, miután tengerentúli intonációval beszéli a francia nyelvet. Patricia Miralles, az elnöki párthoz, az LREM-hez tartozó képviselő Észak-Afrikából származik, s felidézte, hogy milyen fájdalmas gúnyolódásokat kellett átélnie korábbi kiejtése miatt, amelyet mára felváltott a párizsi dialektussal. Több képviselő azt kifogásolta, hogy a tájszólásban beszélő újságírók csak időjárást vagy sporteredményeket jelenthetnek a televíziókban.
A jellegzetes délnyugat-franciaországi tájszólásáról ismert Jean Lassalle független képviselő viszont azt mondta, hogy „nem kér adományt, nem kér védelmet, mert az, aki", és ezért nem szavazta meg a javaslatot.
