Több ezer éves az újévi fogadalmak hagyománya
Minden évben elérkezik az a varázslatos nap, január elseje, amikor hirtelen sokan változtatni szeretnének az életükön egy, vagy akár több újévi fogadalom segítségével. De gondolkoztunk már rajta valaha, hogy honnan ered ez a szokásunk? Ezt a hagyományt akár 4000 évre is vissza lehet vezetni.
Az ókori babiloniak 12 napos, Akitunak nevezett vallási fesztivállal köszöntötték az új esztendőt. Ezen ünnepség során koronáztak meg az új uralkodót, vagy tisztelték meg az éppen trónon ülő királyt. A fesztivál végén ígéretet tettek tartozásaik kifizetésére és a kölcsönzött tárgyak visszaadására, hogy isteneikkel továbbra is jó viszonyt ápolhassanak. Mindez, a jelenlegi naptárunk szerint március körül történhetett, a január csak később, a rómaiak jóvoltából vált az újév kezdetévé. A legelfogadottabb elmélet szerint Julius Caesar volt az, aki január 1-jét választotta meg az év első napjának Kr. e. 46-ban. A hónapot Janus kétarcú istenségről nevezték el. A rómaiak úgy gondolták, hogy Janus szimbolikusan néz mind a múltba, mind a jövőbe, ezért áldozatot kínáltak fel és fogadalmat tettek, hogy a jövő év során is helyesen fognak élni. Később a keresztények az újév kezdetét választották arra, hogy elgondolkodjanak a múltbeli hibáikon és változtassanak helytelen viselkedésükön.
A történelem során számos híres személy tett újévi fogadalmat, sokan közülük elég szokatlanokat. A 17.században Jonathan Swift, Gulliver utazásainak írója, többek között azt fogadta meg újévkor, hogy nem fog rajongani a gyerekekért, sőt közel sem engedi őket magához. Tekintvén, hogy az írónak nem született gyermeke, úgy tűnik, sikerült betartania a fogadalmát.
A 20. században egy cambridge-i matematikus, Godfrey Hardy nem kis célokat tűzött ki az újévre. Ilyen volt a Riemann hipotézis bebizonyítása, megtalálni azt az érvet, ami mindenkit meggyőz Isten nemlétélről, elsőként megmászni a Mt. Everest-t, a Szovjetunió, Nagy Britannia és Németország első közös elnökének lenni, illetve meggyilkolni Mussolinit. Nem meglepő módon ezek közül egyet sem sikerült megvalósítania.
1970. január.1-én J.M. Coetzee bezárta magát New York-i lakásának pincéjébe, azzal az elhatározással, hogy addig ki nem jön, míg ezer szót papírra nem vet. Bár nem volt egyszokványos módszer az ihlet szerzéshez, az ausztrál író később irodalmi Nobel-díjat kapott, szóval mondhatjuk, hogy érdemes volt fáradoznia.
Hogy magyar példát is említsünk, Farkas Bertalan 14 éves korában újév napján ígéretet tett arra, hogy belőle egy szép napon űrhajós válik. A határozottsága meghozta a gyümölcsét, hiszen ő volt az első magyar űrhajós, aki feljuthatott az űrbe 1980-ban.
