Tévedések, áltudomány, konteók

Mit jelent az áltudomány, miben különbözik ettől egy összeesküvés-elmélet? Ez a két fogalom persze gyakran erős átfedésbe kerül és nehéz meglátni a különbséget. Nem is egy szócikkszerű definíció megalkotása a lényeg, hanem hogy lássuk, miképpen befolyásolják az életünket.

Az áltudomány igyekszik hasonlítani az „igazi” tudományra. Szóhasználata tudományos és tudományosnak tűnő módszereket alkalmaz. Az ördög azonban a részletekben rejlik, minden csupán olyan, mintha tudományos lenne, de nem az. Nem megismételhetők a bizonyítékként bemutatott vizsgálatok, vagy egyáltalán nem is történt meg a megállapítások alapjául szolgáló vizsgálat. Az áltudomány célja valamilyen téves információ terjesztése a tudomány köntösébe bújtatva.

Végeredményét tekintve az áltudomány – bizonyos szemszögből – sok mindenben hasonlít a tudományos tévedéshez, a motivációi azonban teljesen mások.

A tudományos tévedés nem szándékos tévedés, hanem a tökéletlen módszerek, az ügyetlen megfigyelő, a nem eléggé okos vagy szemfüles kutató mulasztásának a következménye. Szent-Györgyi Albert híres mondása juthat eszünkbe, és rögtön megérthetjük, hogy nem mindig és nem mindenki látja meg a dolgokban azt a bizonyos különlegességet, és nem mindenki képes olyan összefüggésekre gondolni, amilyenekre más nem. Ettől még nem leszünk hibásak, legfeljebb nem leszünk a kor legnagyszerűbb felfedezői. Következtetéseinkből tévedés születhet, de ez a tudomány velejárója.

A tudós életében mindennapos dolog, hogy nem vesz észre időben lényeges jelenségeket. Ettől az eljárása, módszerei még tudományosak maradnak – csak nem volt eléggé ügyes.

Az áltudományos módszerek, kijelentések eleve nem is akarnak korrekt vizsgálatokat. Felületes, jól hangzó ígéreteik vannak. A lehetőségeket, a valószínűségeket, a korrelációt használják félrevezető módon.

Ilyen például a homeopátiás szerek hatásosságának magyarázata. Aki ismeri a kémia nyelvét, tudja, hogy a kétszázszor százszoros hígítás után még a kozmikus méretű tabletták sem tartalmazhatnak egy darabot sem a kiindulási anyagból. És persze, ne feledjük a placebo-hatást sem, minden gyógyszertan ellenére mégiscsak lehet pszichés hatása is valaminek.

Egy következő példaként Székesfehérvár középkori helyét hoznám fel. Sokan gondolják, hogy valójában nem is ott volt a város, ahol most találjuk, hanem valahol a Pilisben. Fő érvük a középkori városábrázolásokon megjelenő dombok, illetve bizonyos római kori források, de sok kérdésre nem adnak választ. Arra például, hogy hova temetkeztek a királyaink, vagy hogy Mátyás király korában már elfelejtették volna, hogy hol van a koronázó bazilika, amelyet át kell építeni.

A „pilisi Székesfehérvár” mellett áltudományos érvek szólnak, de ez még nem összeesküvés-elmélet. Ha viszont arról beszélnek, hogy a gonosz tudósok meg akarnak fosztani bennünket a múltunk egy részétől, és ennek része Székesfehérvár eredeti helyének eltüntetése, ez már összeesküvés-elmélet.

Az is konteó, hogy a gyógyszerlobbi irtja az emberiséget és csak homeopátiás szereket lenne szabad használni a daganatok ellen.

A konteók alapját gyakran valamilyen áltudományos eredmények adják, de az sem ritka, hogy tudományos tévedésből indulnak ki. Ám önmagában egy összeesküvés-elmélet nem igényli feltétlenül a tudományoshoz hasonló bizonyítékokat, sőt, gyakran éppen a tudományosság ellen érvel. A konteók jellemzője, hogy emberekről rossz szándékot feltételeznek és táptalajuk a bizalmatlanság. Ennek a bizalomhiánynak sok esetben a tudományt művelő közösség az elszenvedője. Az összeesküvés-elméletek kifejezetten veszélyesek, mert a bizalmatlanságot kihasználva árkokat ásnak ember és ember között, amit könnyű kijátszani a gazdasági vagy a politikai szereplőknek.

Manapság az egyik legfelkapottabb konteó, hogy a védőoltások rosszak.

A bennük lévő csipekkel akarnak megfigyelni bennünket, rákot vagy autizmust okoznak. Ezzel szemben számos járványtani, sőt, népi bölcseleti bizonyítékot találunk a védőoltások vagy a vakcináció jótékony hatására, a rossz hatásokkal kapcsolatban meg nem lehet okozati összefüggést találni.  Ha gombaölő növényvédőszert használok a gyümölcsfákon, és utána elpusztul a kertemben egy madárfióka, az időbeli összefüggés ugyan fennál, de okozati nem biztos. Minden permetezés után nem pusztulnak el a madarak, és permetezés nélkül is pusztulnak el madarak. Az okozati összefüggéseket meg kellene tanulnunk felismerni, értékelni. Az előbbieken túl itt is van egy kapcsolódási pontja az áltudományoknak és a konteóknak. Az áltudomány elfeledkezik az okozati bizonyítékról, a konteó meg hamis értelmezéseket kínál.

A tudományos szemlélet megfelelően súlyozott oktatása lenne a megoldás, hogy megtanuljuk ezeket felismerni. És ismét oda lyukadok ki, hogy nagy a felelőssége a tudományos ismeretterjesztésnek.

Ha a társadalom uralkodó nézőpontja közelebb állna a kor tudományos standardjához, nem lenne helyük a konteók által kínált téves értelmezéseknek. A helyzet ezzel szemben, hogy könnyebb áltudományos ugrásokkal nem belegondolni a dolgok sűrűjébe. Ez a hozzáállás pedig remek táptalaj a konteók leegyszerűsítő magyarázatai számára. És egy hétköznapi ember hogyan tájékozódjon, hogyan ismerje fel a jó szándékú tévedéseket és az áltudományos félrevezetést? Gyümölcséről ismerjük fel a fát – egyszerű, hasznos tanács, ennél senki sem fog jobbat kitalálni.

Megjelent a Magyar7 2025/20. számában.