Térjen vissza a természetes kapcsolattartás lehetősége
Ismert felvidéki személyiségeket kérdeztünk arról, milyen pozitív dolog történt az életükben 2021-ben, és mit várnak a jövő évtől.
Az elmúlt év a járvány által meghatározott volt mindenki számára. Sajnos sokkal több rossz hírrel találkoztunk, mint jóval. Az elválasztottságnak köszönhetően érzékelhetően nőtt a bizalmatlanság az emberek között. A személyes életünkben azonban meg lehet látni a szépet. Miközben a személyes találkozások lehetősége alaposan lecsökkent, az emberek megtalálták a módját, hogy egymással tartsák a kapcsolatot. Azt tapasztaltam, hogy a segítségnyújtás is megerősödött. Sokan látták meg a szükséget, és odafordultak a másik emberhez. A karanténba került családoknak bevásároltak, a szűkített lehetőségek között ezerféle módon segítettek egymáson. Ez az időszak azonban mégiscsak egy válság volt.
Nagyon remélem, hogy a jövő visszahozza a természetes kapcsolattartás lehetőségét. Abban bízom, hogy a lelkészek nem üres templomokból hirdetik majd Isten szavát, a gyermekek és unokák félelem nélkül látogatják a nagyszülőket, a sportrendezvényeken közönség is van, a kulturális élet terei is megtöltöttek lesznek.
Jó lenne már úgy tekinteni a járvány által meghatározott időszakra, mint a múltra, mely már utánunk van. Ebben segítsen bennünket Isten!
Géresi Róbert, református püspök
Az ősz folyamán végre megtarthattuk a Csemadok országos közgyűlését, amelyre a járványügyi helyzet miatt csak egyéves késéssel kerülhetett sor. A több mint ötvenezres tagságunkat képviselve elfogadtuk a szövetség következő időszakra vonatkozó programját, s a tisztújítás során megválasztottuk szervezetünk országos választmányának, illetve elnökségének tagjait. Az a megtiszteltetés ért, hogy ismét a Csemadok országos elnökének választottak meg.
Az érsekújvári kongresszuson a kulturális és közművelődési tevékenységünk mellett nem véletlenül szenteltünk megkülönböztetett figyelmet a helyi közösségek megszervezésének.
Tudatosítanunk kell, hogy
tevékenységünk csak akkor lehet továbbra is sikeres, ha falvainkban, a községekben és a városokban olyan elkötelezett és lelkes helyi csemadokosok veszik kézbe a szervezést, akik valóban szívügyüknek tekintik magyar anyanyelvünket és kultúránkat, hagyományaink megélését, kisközösségeink összefogását.
A következő évben számunkra a feladat egyértelmű: úgy kell megszervezni és újraindítani társadalmi és közművelődési szövetségünk munkáját, hogy az a felvidéki magyar közösség megmaradását, megerősítését szolgálja. Azt várom és egyben remélem az előttünk álló új esztendőtől, hogy végre nem a széthúzás, a torzsalkodás, a veszekedés, hanem a valódi közösségi összefogás, az eddiginél jóval hatékonyabb együttműködés lesz a meghatározó. Ehhez kíván a maga eszköztárával, programjával és tagságával hozzájárulni a Csemadok.
Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke
A 2021-es év minden szempontból örök élmény és emlék marad számomra. Rengeteg jó dolog történt velem, illetve a tájmúzeum életében is mérföldkőnek mondható ez az esztendő, hiszen 10 éves jubileumot ünnepeltünk, csupa jó emberrel. A gyűjtemény gyarapításának tekintetében is szerencsés év volt, rengeteg látogató lépte át a küszöböt. Gyerekcsoportok, felnőtt csoportok, nemzetközi művészek és még sorolhatnám. A múzeum iránti érdeklődés természetesen hatalmas feltöltést jelent számomra, hiszen az mutatja, hogy a munkám nem hiábavaló.
Összehozott a sors egy gyűjtőtárssal is, akivel kölcsönösen tanulhatunk egymástól. Az időkapszula is folyamatosan frissül újabb tárgyakkal. Bízom benne, hogy sikere lesz, és ismét olyat tudok mutatni az ideérkezőknek, amivel máshol nem találkoznak.
A jövőt illetően azt szeretném látni, hogy az emberek egymás iránt megértőek, segítőkészek, odafigyelnek egymásra és környezetükre, mert erre igen nagy szükség lenne. Továbbá azt kívánom, hogy minél többen kezdjék értékelni a múltunk örökségét. A hit, remény, szeretet vezéreljen mindenkit, így talán szebb lesz a világ. Rajtunk múlik!
Ladóczki Vilmos, néprajzi gyűjtő
Nagyon fontosnak tartom, hogy ebben a nehéz időszakban, elsősorban a pozitív dolgokkal foglalkozzunk, amelyek talán másokat is inspirálhatnak.
Az az érzésem, hogy engemet szeret a Jó Isten, mert ebben az évben sikerült befejezni két olyan építkezésemet, amelyek évekig foglalkoztattak engemet, ill. az építészirodámat. Az első helyen a borsi Rákóczi-kastély felújítását említeném. Ezzel a kivételes feladattal tӧbb mint 20 évig foglalkoztam (Wittinger Zoltán építész kollégámmal kӧzӧsen).
A sors úgy hozta, hogy a befejezés előtt van a szepsi Egyházi Iskolakӧzpont is, ezzel is nagyságrendileg 10 évig foglalkoztam (Horváth Zoltán, Capek Daniel és Sečka Lukáš építészekkel kӧzӧsen).
Egy építész számára nincs annál jobb érzés, mint az a pillanat, amikor átadják az általunk tervezett építészeti alkotást a felhasználóknak, mert úgy gondolom, Makovecz Imre mesteremmel kӧzӧsen, hogy a mi feladatunk a világ továbbteremtése!
A jövő évtől elsősorban azt remélem, hogy jó egészségben továbbra is folytathatom építészeti és egyetemi oktatói tevékenységemet – szerető családom beleértésével és támogatásával!
Pásztor Péter, építész, egyetemi tanár
