Tényekkel jövünk, nem karóval! Ilyen volt Drakula a valóságban
Bán Mór, nagy sikerű regénysorozatának, a Hunyadinak tizedik részénél jár. A regényfolyam hatalmas népszerűségnek örvend, olvasók tömege várja jelenleg is a következő részt, és azt, hogy a szerző teljesíteni tudja nagy ívű elképzelését, vagyis a Hunyadiak teljes történetét feldolgozza Corvin Jánosig bezárólag. Az eddig megjelent részekben hol erőteljesebben, hol kevésbé, de mindig feltűnik Drakula alakja. Ő ugyanis létező személy volt, de nem úgy, ahogy esetleg a mai kor embere elképzeli a róla szóló rémtörténetek, horrorfilmek alapján. Napjaink Drakulját ugyanis a huszadik században elterjedt rémmesék határozzák meg.
- így jellemezte a várában vendégeskedő pápai követ Vlad Tepest, azaz Drakula grófot.
Vlad Tepes havasalföldi román fejedelem 1431-ben született Segesvárott. A teljes Kárpát-medencét kitöltő Magyar Királyság mellett, a Kárpátok másik oldalán két román (korabeli szóhasználattal oláh) fejedelemség alakult ki: Havasalföld és Moldva. E két fejedelemség török befolyás alatt állt, az ifjú Vlad éveken át a szultáni udvarban nevelkedett testvérével, Raduval együtt. Természetesen nem önszántukból, II. Murád szultán így akarta az apjukat, II. Vlad havasalföldi fejedelmet megtartani török szövetségben. Itt megtanulták az uralkodáshoz és hadviseléshez szükséges fortélyokat, illetve a török nyelvet is elsajátították. Öccse el is fogadta sorsát, sőt a források szerint a szultán fiával, a leendő II. Mehmeddel szoros barátságba is került, és áttért az iszlámra. Vlad azonban nem osztotta öccse csodálatát a törökök iránt.
Ez állította bizonyos helyzetekben a magyarok mellé.
Hogyan lett Vladból Drakula? A válaszhoz kicsit vissza kell mennünk az időben. Luxemburgi Zsigmond magyar király 1408-ban létrehozott egy lovagrendet, a Sárkányos Társaságot. Ebben a királyt támogató nemesek csoportosultak. Sárkányos latinul draconis, Vlad Tepes apja, idősebb Vlad tagja volt ennek a gyülekezetnek, s innét kapta a nevét: Vlad Dracul. Az ifjú Vlad Drakula mellékneve neve pedig valószínűleg a Drakul fia kifejezés torzított változata.
Vlad Tepes többször ült a havasalföldi trónon magyar segítséggel. Kegyetlenkedései már a korszak Európájában is ismertek voltak.
Drakula gróf figurája megjelenik az erdélyi szász, a székely-magyar, a német és a keleti szláv népek folklórjában. Irodalomtudósok szerint még Luther Márton egyik híres, istentelen gonoszságot bemutató példabeszédének is inspirálója volt, de Vladtól eredeztetik a vérfarkas-legendákat, sőt valószínűsíthető, az orosz folklór Rettegett Iván cár rémtetteinek egy részét is a gróftól kölcsönözte.
A „vezetékneve” Tepes azt jelenti, „karóbahúzó”, a törökök Karóbahúzó Hercegnek hívták. Ez a nem éppen kedves név kedvelt kivégzési szokásából eredt. A középkorban elterjedt kivégzési szokás volt, célja minél nagyobb kínokat okozni az áldozatnak, illetve elnyújtani a haláltusát. A tortúra részleteit inkább nem fejtenénk ki.
Miután Mehmed szultán 1462-ben megtámadta Havasalföldet, a fővárost, Târgoviștét elfoglalni már nem tudta, mert mikor meglátta 20 ezer török karóba húzott tetemét, inkább visszavonulót fújt.
Messze földön híres kegyetlenkedései mellett azonban jó szervező és kiváló katona volt. Kegyetlenkedései hírét és tetteit lélektani hadviselésre használta. Történészek közt máig vita dúl, hogy vérengzéseit az ellenfél megfélemlítése, vagy szadista hajlama indokolta, esetleg mindkettő. 1462-ben kutyaszorítóba került, s végül Mátyás király hadvezére, Ján Giskra elfogta és börtönbe zárták.
Börtönbeli viselt dolgairól egy orosz krónika számol be: „börtönben töltött években sem hagyott fel gonosz szokásaival: egereket fogdosott össze, madarakat vásárolt a piacon és agyonkínozta őket: az egyiket karóba húzta, a másiknak fejét vágta le, a harmadiknak a tollazatát tépdeste le, azután szárnyára bocsátotta.” Szabadulása után egy rövid időre még visszakerült Havasalföld élére, de ellenfelei hamarosan végeztek vele. A források szerint fejét mézben tárolva Konstantinápolyba szállították, ahol egy karóra tűzve közszemlére tették.
Bram Stoker angol író a XIX. század végén írta meg rémregényét, a Drakulát.
Ő volt, aki összekötötte a XV. századi kegyetlenkedéseiről elhíresült Vlad Tepest, a XVIII. században oly' népszerű hiedelemmel, a vámpírizmussal. Stoker nem hagyta, hogy a tények különösebben befolyásolják alkotói szabadságát, ő például székely-magyarnak írta meg Drakulát, pusztán azért, mert a korabeli Európában sokan ismerték Attila hun király nevét és a székely nép hun leszármazásának hírét.
Azt is kevesen tudják, a regény első verziójában nem is szerepelt a történelmi Vlad Tepes, egyszerűen Wampyr grófként emlegeti főhősét Stoker. A regény sokadik átírásában bukkan fel először a Vlad Tepes mint címszereplő.
Drakula történetét számtalan módon feldolgozták a filmvásznon is. Lugosi Béla magyar színész a filmvászon leghíresebb Drakulája. Lugoson született 1882-ben, Blaskó Béla néven. A Nagy Háború kitörésekor önkéntes katonai szolgálatra jelentkezett az orosz frontra, ahol többször is megsérült, így hazatérésekor kitüntetésben részesült. A Tanácsköztársaság idején betöltött szerepe miatt emigrált, majd az Egyesült Államokba került, eleinte nehezen beszélt angolul, ezért szerepeit fonetikusan megtanulta. Lugosi előbb a Broadway-en, majd a filmvásznon is megformálhatta Drakulát. Az 1931-ben elkészült Drakula film főszereplője is ő lett. A magyar színész később sem tudott kitörni a skatulyából, csupa horrorfilmben kapott szerepet, beskatulyázták. 1956-ban hunyt el, abban a köpenyben helyezték örök nyugalomra, amelyet Drakulaként viselt a vásznon.
