Temesvár, a forradalmak városa
Régi adósságunkat igyekeztünk leróni, amikor 2017 januárjában a Temesközbe látogattunk. Temesvár és környéke addig fehér folt volt a térképünkön, pedig, ha természeti látványosságokban nem is bővelkedik a vidék, azért van miért ide utaznia a magyar turistának. Ezt az utat ma már nagyon könnyű megtenni, hisz Budapestet és Temesvárt autópálya köti össze, amelyen pár óra alatt le lehet érni a Bánság fővárosába.
Az első benyomás, ami éri az embert Temesvár belvárosában, az a város abszolút európai arculata. Aki sokat utazik Romániában, az megszokhatta, hogy milyen a modern kori román városépítészet: Craiova vagy Ploiesti stílusjegyeit többé-kevésbé sikerült importálni Erdély, Partium és a Bánság városaiba is. Még szerencse, hogy az impériumváltás előtti, magyarok és németek által épített városmagok sok helyütt megmaradtak a Barcaságtól a Bánságig.
Temesváron sétálgatva sokszor érzi úgy az ember, mintha Budapesten vagy Bécsben lenne, nem hiába lett a város 2021-ben Európa Kulturális Fővárosa. Ezt a bizonyos sétát talán érdemes a város legnevezetesebb terén, a Losonczi téren kezdeni, amelyet barokk épületek szegélyeznek. Számunkra a legkedvesebb építmény a katolikus dóm, amely 1736 és 1773 között épült feltűnően alacsony tornyokkal. Ennek oka, hogy megnehezítsék a mindenkori városostromlók dolgát, akik az uralkodó templomtornyok híján viszonyítási pont nélkül maradtak.
A tér közepén a Szentháromság-szobor áll, míg a dómmal átellenben a szerb ortodox bazilika, amely nem megszokott módon, szintén barokk stílusú, ugyanis építése idején minden épületnek barokknak kellett lenni. A szerb püspöki palota már hordoz magán orosz építészeti elemeket, hisz később épült, ahogyan szecessziós házak is vannak a téren. Egy „placcal” arrébb, a Jenő hercegről elnevezett téren szintén a barokk uralkodik; itt leginkább a régi Városháza és a Nepomuki-szobor érdemel figyelmet.
Kicsit odébb húzódik a Lyold sor, sétányokkal, palotákkal, itt korzózott egykor a temesvári polgárság. Most a mínusz 15 fokban nem volt „nagy” élet, de könnyű elképzelni, mi lehet itt nyáron. Jártunk a várnál is, megnéztük Klapka György és Kós Károly egykori szülőházát, és itt említenénk meg, hogy nemcsak Kiss Ernő aradi vértanú született itt, hanem Johnny Weissmüller is, aki mielőtt megformálta volna Tarzant, ötször lett olimpiai bajnok, úszásban.
Kicsit elkalandozva a távolabbi múlt felé: Temesközt a magyarság már a honfoglalás idején benépesítette. Károly Róbert a tartományurakkal vívott háborúk idején ide helyezte székhelyét, vagyis úgy is fogalmazhatunk, hogy a XIV. század elején Temesvár volt a Magyar Királyság fővárosa. 1397-ben, Zsigmond király idejében itt tartottak országgyűlést a közelgő török veszedelem elhárításáról, ami aztán egyre valósabb lett.
1441-ben Hunyadi János lett Temes vármegye főispánja, hogy innen induljon a török elleni hadjáratokra. Később Kinizsi Pál is betöltötte ezt a fontos funkciót. 1514-ben Temesvár közelében győzte le Szapolyai János serege Dózsa György paraszthadát, melynek vezérét Temesváron végezték ki. A kivégzés pontos helye vitatott, hagyományosan a mai Mária teret tekintik ennek, ahol a Segítő Boldogasszony szobra áll, de újabb feltételezés szerint a bitófa a várkastély közelében volt, az urak pedig a kastély ablakából nézték végig a felnégyelést. A török 1552-ben vette be Temesvárt; Ahmed pasa szabad elvonulást ígért a védőknek, ám azokat lemészárolták, a várkapitányt, Losonczi Istvánt pedig lefejezték. Csak 1716-ban sikerült kiűzni a törököt, ami után megkezdődött a város felépítése, a Temesköz újranépesítése.
A Temes és Bega síkjára leginkább svábok érkeztek, akik az iparosításban is nagy szerepet játszottak. No meg abban is, hogy 1848–49-ben honvédjeinknek nem sikerült bevenniük a császárpárti Temesvárt. A magyar–román impériumváltás után nemcsak mi, hanem a németek is kiszorultak a Temesközből, svábból mára csak mutatóban maradt. A forradalmak városa nevet a 20. század eseményei aggatták a városra: az 1956-os magyar forradalom hatására itt is voltak megmozdulások, a legnagyobbak Romániában.
Temesvárról azonban mindenkinek valószínűleg 1989 és Tőkés László jut eszébe. Az események a temesvári református templomtól és parókiától indultak, ahonnan ki akarták lakoltatni a Ceaușescu-rendszer elleni megnyilvánulásairól híres lelkészt. 1989. december 15-én a templom előtt összegyűlt református hívek csoportja néma szolidaritási gesztusából másnap délutánra tömeges Ceaușescu-ellenes tüntetés lett. Ezek a tüntetések december 20-ig folytatódtak, 978 embert letartóztattak, és 93-an meghaltak.
A város tehát igen gazdag magyar múltra tekint vissza, és annak ellenére, hogy ma csak 25 ezer magyar jut 300 ezer, nagyrészt betelepített havasalföldi románra, igen gazdag magyar élet folyik a városban és környékén. Minderről magyar iskolák, magyar néptánccsoportok, magyar színház gondoskodik – végre egy hely, ahol nem nagyítóval kell keresni a pozitívumokat!
Megjelent a Magyar7 hetilap 40. számában.
