Tavasz az Adrián
Két órája szeljük a hullámokat, mikor végre elérjük a nyílt tengert. Hajóskapitányunk, Domagoj elégedetten mutat körbe: íme, a Kornati-szigetek! Partra szállunk a számtalan sziget egyikén. Az apró kápolnánál magunkra maradunk Istennel, na meg a vadon legelő birkákkal… Szinte bibliainak tűnik az elvadult, elhagyott, kopár, mégis harmóniát sugárzó táj. Az ember meg úgy érzi, legszívesebben elveszne a milliónyi sziget rengetegében.
Hogy mi járatban a Hazajáró Észak-Dalmáciában? Pontosan annak a mindösszesen 158 esztendőnek a nyomában, amelyet a Könyves Kálmán királyunkkal megnyíló magyar impérium alatt töltött Zára és környéke, kisebb-nagyobb megszakításokkal. A Velencei Köztársaságnak persze nem tetszett a magyar jelenlét, de a horvátok rendre mellénk álltak a királyaink nyújtotta szabadságot választva az adriai vetélytárs elnyomásával szemben. A dalmáciai városok és a magyar korona évszázados köteléke sok nyomot hagyott az Adrián. Ám jött a török, és jobb dolgunk is akadt, mint a tengeri kijáratért harcolni. Magyarokat a legújabb idők hullámai is hoztak Észak-Dalmácia páratlan szépségű, szaggatott partvidékére, amelynek valódi ékkövei a Kornati és a Telescica szigetcsoportjai.
A Kornati Nemzeti Parkot mintegy 150 kisebb-nagyobb kopár sziget és sziklazátony alkotja. Volt idő, amikor sűrű növényzet, fenyvesek és tölgyesek borították a szigeteket. Ám a velencei uralom idején kivágták a fáit, mert kellettek a törökökkel szembeni harcokhoz. Úgy tartják, az itt kivágott fákból egy egész hadiflotta épült fel. A Telescica Nemzeti Parkba is benézünk, amely már zöldebb, bujább képet mutat, sőt a Stene sziklafaláról nemcsak a nyílt tenger felé, hanem a félsziget belső tava felé is pompás a kilátás. Visszatérve Zárába, a város környékén is van mit feldolgoznunk.
Ahol az Adriai-tenger a Velebit lábát nyaldossa, sok száz dalmát sziget állja a Bora szele korbácsolta hullámokat. A kicsi és kopár Vir vörös sziklái is büszkén néznek szembe a tajtékokkal. A sziget egy híddal kapcsolódik a szárazföldhöz. Az öreg kontinensre lépve, mindjárt itt is van egy apró, de annál jelentősebb város, a horvát állam bölcsője: Nin. Egy kiszáradt folyótorkolatra épült, környéke leginkább gyógyiszapjáról, ősi sótelepéről és homokos strandjairól nevezetes. Az ősi illír település a Római Birodalom idején fontos kikötővárossá fejlődött. Aztán a 7. század tájékán megjöttek a horvátok, akik itt, a Dinári-hegység és a tenger közötti termékeny síkon alapították meg a középkori Horvátország első politikai és szakrális központját. A széles mezőn egy kis domb, rajta apró kápolna. Ki gondolná, hogy a Szent Miklós-templom a horvát történelem egyik legfontosabb helyszíne! A hagyomány szerint Ninben hét királyt koronáztak, akik a koronázás után a Szent Miklós-templomhoz lovagoltak, és a templom dombjára felvágtatva, kardjukkal a négy égtáj felé vágtak. A nini Szent Kereszt-templomot méretei miatt méltán nevezik a világ legkisebb katedrálisának; a 9. században épült, és sokáig a horvát királyok udvari kápolnájaként szolgált.
Amikor a török támadást indított Dalmácia ellen, Velence magára hagyta Nint. Számukra fontosabb volt egy délebbi város védelme. Így alakult, hogy Zára lett Dalmácia fővárosa, egészen 1918-ig, de központi szerepét a mai napig tartja. Klasszikus nyüzsgő adriai város, forgalmas kikötővel, csatornákkal, pálmafákkal. A Muraj városfal kapuján belépve a félszigetre, időben és térben is az óvárosba koncentrálódik több ezer év esszenciája. A hangulatos utcácskákon és a Kalelargán végigsétálva elsősorban a magyar múlt nyomába eredünk. Mert, ahogy Herczeg Ferenc is fogalmazott: Zára nevezetességei közt több a magyar történelmi vonatkozású műkincs, mint a legtöbb magyar városban. A Szűz Mária-templom harangtornyán latin felirat is megörökíti Kálmán királyunk dicsőségét. Imigyen szólva: Jézus Krisztus megtestesülésének 1105. évében a győzelmet követően és a béke Istentől elnyert jutalma után, miután bevonult Zárába, Kálmán Magyarország, Horvátország és Dalmácia királya, saját költségén építtette és emeltette Szűz Máriának ezt a tornyot.
Zárában a legújabb kor is tartogat érdekességeket. A tengerparti sétányon különleges dallamú hangokra lehetünk figyelmesek. Egy, a világon egyedülálló hangszer, a tengeri orgona a tenger és a szél összjátékával játssza, véletlenszerűen, a kis harmóniákat.
Dalmáciából hazafelé tartva egy másik filmet is készítettünk, ha már ilyen messzire utaztunk. Az Adriai-tenger és a Kárpát-medencét elválasztó Dinári-hegység számtalan tagja közül a Kis-Kapela rejti a 700 kilométer hosszú hegylánc talán legnagyobb csodáját, a Plitvicei-tavakat. A mészkő és a víz összjátékaként létrejött tó- és vízesésrendszer azonban csak egy a karsztjelenségek sorában. A karszt formakincsei közül apró víznyelőkkel és hatalmas poljékkal is találkoztunk, míg körbejárjuk a Kis-Kapelát. Persze, amit ma lehetséges, hisz a közelmúlt délszláv háborúja nemcsak a lelkekben és az épületekben hagyott nyomott, hanem a hegyvidékeken is, ahol ma is veszélyes járni-kelni az aknamezők miatt.
A történelem fontos mozzanatai közül nem hagytuk ki a középkort sem: a magyar fennhatóságról már csak a királyi adománylevelek mesélnek, de a törökellenes küzdelem végvárai még itt omladoznak Drezsnikben, Brinjében, Modrusban.
Nos, ezeket az emléktöredékeket kereste a Hazajáró a Kis-Kapelában és Észak-Dalmáciában. Mert ha útnak indulunk az Adriára, ne csak a kéklő tenger hűsítő hullámait és édes gyümölcseit élvezzük, de járjunk nyomába a magyar emlékeknek is, s gondoljunk azokra az időkre, amikor még valódi tenger mosta hazánk határait.
