Tapolyai Emőke: Legyünk gyermekünk legnagyobb szurkolója!
Minden gyermek más, s így nincs általános gyermeknevelési „recept”, azonban az önállósodás felé vezető rögös úton, a felnőtté válás küszöbén mindegyiket megannyi személyiségformáló, identitást alakító kihívás éri. Tapolyai Emőke klinikai pszichológus Állj mellé! – Használati útmutató felnövő gyermekeinkhez című előadásában azt boncolgatta, hogy miféleképpen segíthetünk gyermekeinknek ebben a fontos érési korszakukban, ami a későbbiekben egész életüket meghatározhatja. Az előadó a közelmúltban az MMC Felvidék meghívására érkezett a magyarországi tehetséggondozó intézmény dunaszerdahelyi központjába.
A Mathias Corvinus Collegium Felvidék Malom utcai székházának nagytermében telt ház előtt mutatta be az előadót és köszöntötte a megjelenteket Pomichal Krisztián, az intézmény igazgatója.
Tapolyai Emőke azzal kezdte mondandóját, hogy a témája lényegében egy másik előadás hatására fogalmazódott meg benne, fiatal vállalkozók arra kérték meg, hogy tartson nekik előadást a kiégésről. Ekkor elkezdett gondolkodni azon, hogy huszonéves fiatalok vajon miben éghetnek ki. Amikor ezt huszonéves gyerekének mesélte, ő visszakérdezett, hogy ha ezt nem érti, akkor minek tart nekik előadást...
A csípős megjegyzés viszont ráébresztette arra, hogy igenis létezik ilyesmi, sőt, nagyon is gyakori, csak addig nem foglalkozott vele. Ezután elkezdte kutatni a jelenséget, a következő napokban szinte csak azzal foglalkozott, hogy mitől éghetnek ki sikeres, vagy annak látszó huszonévesek. Ahogy Tapolyai Emőke nem ismerte ezt a jelenséget, ugyanúgy a szülők többsége sem ismeri eléggé kamaszodó gyermekét. Ezeket a gyerekeket ugyanis sokszor olyan hatások érik, amelyekkel a szülők vagy a családtagok nincsenek tisztában, mert gyakran észre sem veszik, fel sem ismerik. Különösen, ha a gyerek nem beszél róluk, beletemetkezik a saját világába.
Ilyenek sokszor hangoz(hat)nak el önjelölt személyi edzők vagy influenszerek szájából, de akár az interneten is gyakran jöhetnek velünk szembe hasonló dolgok. A hazugságok egyik csoportja az önmegvalósításra vonatkozik, mi szerint minden csak rajtunk múlik, pedig ez messzemenően nincs így, mert ha minden csak rajtunk múlna, akkor a többiekre nem is lenne szükség, tehát ennek a valóságos üzenete az, hogy egyedül maradunk. Ez pedig egyenes út a depresszióhoz. A teljes önmegvalósítás a felmérések alapján az emberek két százalékának sikerül, de ennek a két százaléknak sem kizárólag saját magán múlik mindez, és ha valaki meg tudja is valósítani önmagát, még cseppet sem biztos, hogy boldog lesz.
A másik általános jelenség, hogy manapság már mindenhez értenünk kell, mert különben ostobának tűn(het)ünk az internet „népe” előtt. Így lesz a közösségi oldalakon mindenki mindennek a „szakértője”... A virtuális közeg ugyanis nem fogadja el azt a választ, hogy „nem tudom”, tehát gyermekeinken hatalmas a nyomás. Már a tévéműsorok és a reklámok is azt sugallják, hogy egyedinek, különlegesnek kell lennünk, mert különben nem érünk semmit, közben meg ha valamiről egyedi véleményünk van, akkor kiközösítenek. Ha mindenhez értenünk kell, akkor hogyan legyünk kíváncsiak, tette fel a kérdést az előadó, mert ez véleménye szerint egyfajta leszűkítése a gondolkodásnak, ami a fejlődés megszűnéséhez vezet, ugyanis az igazi tudás alapja a tapasztalás.
Manapság a legtöbb időnket már a számítógép előtt töltjük, a gyerekek meg különösen. Ők az információik legnagyobb részét is onnan szerzik. Éppen ezért nem árt, ha tisztában vagyunk azzal, hogy milyen tartalmakat néznek, kik a kedvenc előadóik, influenszereik, s azok milyen tartalmat közvetítenek.
Semmi esetre sem szabad kapásból tiltani azt, ha valami esetleg nem tetszik nekünk ezek közül, de fel kell készülni belőlük, nagyjából ismerni kell, hogy mit mondanak, mert csak így tudunk róluk beszélgetni gyermekeinkkel, mondta Tapolyai. Beszélgetés nélkül ugyanis nem ismerjük meg őket. Nyilván olyan korban vannak, hogy nem akarnak megnyílni előttünk, de előbb vagy utóbb majd elmondják a gondjukat, ha türelmesek vagyunk, és valóban meghallgatjuk azt, amit mondanak. Legyünk kíváncsiak, érdeklődők. Támogassuk őket, értsük meg, mit mondanak, hangsúlyozta az előadó.
Mai társadalmunkban nagyon elharapózott az iskolai megfélemlítés, szaknyelven a bullying. Ez a gyűjtőfogalom magában foglalja a terrorizálást, a zsarnokoskodást, az erőszakoskodást, a kegyetlenkedést, a megalázást, a gyötrést, a kiközösítést, a zaklatást, a szekálást, a „szívatást” és a kötekedést. Nem véletlen, hogy az utóbbi időben Szlovákiában is tizenévesek lettek öngyilkosok, mert az osztálytársaik vagy valakik az iskolában vegzálták őket, miközben a szülők és a pedagógusok nem tudtak semmiről. A mobiltelefonok megjelenésével sajnos a sokszorosára nőtt ez a veszély, ugyanis az iskolások titokban rögzíthetnek más számára kellemetlen eseményeket, illetve magát a terrorizálást is felvehetik, fenyegethetik az illetőt annak megjelenítésével, a világhálóra való feltöltésével. Ez ellen is úgy védekezhetünk a legjobban, ha jól ismerjük gyermekünket. Nem mindegy az sem, mi hogyan viselkedünk, nemcsak velük, hanem más emberekkel is, mert ha másokat a hátuk mögött lemondunk, akkor a gyermekünk azt hiheti, hogy vele is ugyanazt tesszük a háta mögött és elveszítjük a bizalmát, fejtette ki az előadó. Törekedjünk tehát az egészséges emberi, családi kapcsolatokra, mert az mindenképpen mintaként szolgál számukra is. Továbbá támogassuk gyermekeink egészséges kortárs kapcsolatait is, bátorítsuk, és ha kérik, lássuk el őket tanácsainkkal és vezessük őket. De csak akkor, ha kérik, hangsúlyozta Tapolyai Emőke. És főleg szeressük őket, mert azzal nem ronthatunk el semmit, mondta.
A népszerű szakember a komoly témát „kiszólásaival”, humorával tette színessé. Előadása végén készségesen válaszolt a közönség kérdéseire is.
